Index Vakbarát Hírportál

Kocsis Fülöp: Közösen kell gyógyítanunk a társadalmi ellentéteket

2020. november 15., vasárnap 07:12

Ha nyakló nélkül tombolhatnának a vadabbnál vadabb szélsőséges ideológiák, akkor a fiatalok egy része érték híján szélsőségessé, irányvesztetté, kiégetté válna – állítja Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita az Indexnek adott interjújában, aki a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnökeként is meggyőződéssel vallja, hogy romáknak és nem romáknak közösen kell gyógyítaniuk a társadalmi ellentéteket.

Budapest szívében, a Molnár utcában, a Szent Atanáz könyv- és kegytárgyboltban találkoztunk Kocsis Fülöp görögkatolikus érsekkel, aki szerint beszélgetésünknek az ad aktualitást, hogy a keleti egyház évezredes tradícióját megőrizve náluk hathetes előkészületi időszak előzi meg a karácsonyt, így már november 15-én megkezdődik az advent, az ő szóhasználatuk szerint a karácsonyi böjt. Egyháza hívei éppen ezért nem négy, hanem hat gyertyát tesznek az adventi koszorúra. A karácsonyi böjt egyik fő célkitűzése: állítsuk vissza a test fölött a lélek uralmát.

Ferenc pápa 2015. március 20-án alapította meg a bizánci rítusú krisztushívők számára a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyházat, a Hajdúdorogi egyházmegyét pedig főegyházmegyei rangra emelte. Ugyanezen hatállyal önt nevezte ki a főegyházmegye érsekévé és a sajátjogú görögkatolikus egyház metropolitájává. Milyen változást hozott ez a döntés?

A magyar görögkatolikusok 1646-ra, az ungvári unióra vezetik vissza eredetüket. Ekkor egyesültek a katolikusokkal. Ebben az időszakban több keleti közösség is elszakadt az ortodox egyháztól és lépett unióra Rómával. Egyházszervezetileg az első magyar görögkatolikus egyházmegye 1912-ben jött létre, majd 2015-ben váltunk önálló, közvetlenül Rómának alárendelt, sajátjogú egyházzá, amikor Ferenc pápa a Hajdúdorogi egyházmegyét metropolitai székké emelte, azelőtt ugyanis az Esztergom-Budapesti latin egyháztartománynak alárendelt egyház voltunk.

Földrajzilag merre élnek az egyház hívei?

A görögkatolikusok elsősorban a keleti és a nyugati egyház közötti sávban élnek. Ha Európa térképére nézünk, az északtól délig húzódó pár száz kilométer széles zónában van híveink legtöbbje, Lengyelország keleti felén, Ukrajnában, Szlovákiában, Kelet-Magyarországon, Romániában, Szerbiában és Bulgáriában. A legrangosabb görögkatolikus egyház a melkitáké, központjuk Damaszkuszban van.

Hány görögkatolikus vallású ember van a világban, illetve Magyarországon?

Keleti katolikusok mintegy tizenöt millióan vannak szerte a világban, főként Keleten, Közel-Keleten és Európában, de az amerikai kontinensen is nem kevesen.

Ide tartoznak többek közt a szíriai melkiták, káldok, Indiában a malabárok, malankárok, aztán az egyiptomi koptok, a libanoni maroniták és az örmény katolikusok is. Európában a legtöbben, hozzávetőleg ötmillióan Ukrajnában vannak, míg Magyarországon mintegy háromszázezren. Híveinket kétszázötven pap látja el csaknem kétszáz parókián.

Mit tart a legfőbb sajátosságuknak?

Egyik érdekesség, hogy a görögkatolikus családokban az átlagosnál több a gyermek, nagyobb hangsúlyt kap a gyerekvállalás.

Ennek mik az okai?

Az egyik az, hogy mi a hagyományainkhoz ragaszkodó szellemiségű, elsősorban falvakban élő vagy falvakból származó emberek vagyunk, másrészt a testet-lelket átjáró vallásosságból adódóan a hitéletünk egészen életközeli, mondhatnám testközeli.

Mindig is papnak készült?

Igen, kisgyermekkoromtól. Bár tinédzserként igen harsány természetű voltam, szerettem a társaság középpontjában lenni, nem figyeltem másokra, nem voltam igazán együttérző mások bajaival, fájdalmaival szemben, és ezek miatt többen figyelmeztettek is, hogy nem vagyok szerzetesnek való, a nőtlenséget meg pláne nem nekem találták ki. Mégis Isten ezzel az alkattal papnak, sőt, szerzetesnek hívott. Az én életutam is igazolja János evangéliumában leírtakat:

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.

A laikusok annyit általában tudni szoktak, hogy a görögkatolikus papok megnősülhetnek. Milyen egyházi szabályok érvényesek rájuk? Ön házasember?

Valójában a görög papok sem nősülhetnek. Egyházunk – megtartva a hagyományokat – házasembereket is pappá szentel, de a felszentelés rögzíti az életállapotot. Felszentelés után már nem lehet megházasodni, a megözvegyülő papok és diakónusok sem nősülhetnek újra. Van tehát döntési szabadság, de még a felszentelés előtt, hogy cölibátusban vagy házasságban szolgálja-e Istent és az embereket. Az, hogy valaki jó vagy rossz pap, nem attól függ, hogy házasságban él vagy cölibátusban. Én nőtlenként szüzességben élek.

Nem is fordult meg a fejében a házasság?

Dehogynem, nekem is meg kellett hoznom ezt a döntés. Fiatalemberként örültem, hogy édesapám rítusát követve görögkatolikus vagyok, ilyen szemináriumba járhatok. Volt is egy kislány, aki nagyon tetszett, sokáig udvaroltam neki, közösen készültünk a házasságra. Azonban egyre inkább azt éreztem, hogy az Úristen engem más útra hív. Nem volt könnyű, de szakítottam a kedvesemmel, és rámondtam az igent Isten hívására. Ezután szenteltek pappá, és lettem később szerzetes.

Azóta találkozott a volt menyasszonyával?

Igen, de egy kis időnek el kellett telnie, hogy a sebek begyógyuljanak.

A görögkatolikust egybeírjuk, szemben a római katolikussal. Nem volt ez mindig így.

Igen, volt ebben bizonytalanság. Egyesek különírták, míg mások kötőjellel vagy th-val. Egy kis harcot indítottam az egybeírásért.

A különírás máskülönben is félrevezető, hiszen már kevés közünk van a görögországiakhoz, ahogy egy Görögországban élő katolikus is görög katolikusnak vallja magát.

Végül sikerült elérni, hogy a helyesírási szabályzat legújabb, 2015. szeptember 1-je óta érvényes 12. kiadásában már egybeírják a görögkatolikus szót.

Ha nem sértek vele személyiségi jogokat, megkérdezem, tudna néhány ismert személyt mondani, aki az önök hitét, rítusát követte, követi?

Említhetem a néhány éve elhunyt Sztankay István színészt, akinek az édesapja görögkatolikus pap volt, ahogy Mohay Gábor rádiós és televíziós bemondóé, Pirigyi István sportriporteré vagy a Vígszínházban játszó fiatal színművészé, Tóth Andrásé is.

Júniusban megválasztották a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnökévé. Mivel foglalkozik a hálózat?

A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatot 2011. március 11-én alapította a római katolikus, a református, az evangélikus és a görögkatolikus egyház, hogy

sokoldalúan képzett, szakmai munkájukban magas szintre törekvő, fejlődésre nyitott, elkötelezett, cigány identitásukat is vállaló keresztény értelmiségieket neveljenek.

A szakkollégiumokba egyébként nemcsak roma, hanem magyar származású fiatalok is jelentkezhetnek, hiszen romáknak és nem romáknak közösen kell gyógyítanunk a társadalmi ellentéteket. A teljes hálózat ma tizenegy intézménnyel működik, közülük nyolc egyházi, három állami fenntartású. Ezekben négyszáz szakkollégista tanul. Görögkatolikus cigány szakkollégium Miskolcon és Debrecenben működik.

Ha már a szakkollégistákról, egyetemistákról beszélünk, milyennek látja a fiatalokat? Oscar Wilde szerint csak egyszer vagyunk fiatalok, utána más mentséget kell keresnünk.

Tapasztalataim szerint az utóbbi években mintha megnyugodtak, lecsillapultak volna a fiatalok. Legalábbis azok mindenképpen, akikkel intézményeinken keresztül kapcsolatba kerülök. Tudom, sok gond van velük, az életükkel, a körülményeikkel, és nem akarok rózsaszín világot sem festeni, hiszen a valóság kőkemény. Mégis úgy érzem, a mai egyetemista korú fiatalok mintha jobban tudnának lelkesedni, segítőkészebbek és tisztább lelkűek lennének, mint hat-nyolc-tíz évvel ezelőtti társaik.

Úgy gondolom, ha Magyarországon nyakló nélkül tombolhatnának a vadabbnál vadabb szélsőséges ideológiák, akkor a fiatalok egy része érték híján szélsőségessé, irányvesztetté, kiégetté válna.

Az elmúlt években többször is járt a Közel-Keleten, Libanonban és Szíriában. Egy szíriai falu templomának felújítására például többek között napelemeket és számítógépeket vitt, amiket a magyarországi görögkatolikus hívek gyűjtöttek össze. Mondhatni: testközelből is tanúja volt a menekültügynek. Mit tapasztalt?

Amikor Szíriában voltam, a helyi egyházi vezetők elmondták, hogy Nyugat-Európából még egyetlen egyházi vezető sem járt náluk, pedig talán éppen erre volna szükségük. A szíreken sok nemzet, sok szervezet akar segíteni, de alig kérdezi meg őket, hogy mire van szükségük. Szerintük az a legrosszabb, ha elmenekülnek az emberek, ha elhagyják otthonaikat.

Pakisztánban ennél is szörnyűbb a helyzet, ahol a keresztények a muszlimokkal szemben semmi állami védelmet sem kapnak. Szemben Szíriával, ahol a nyugati világ által diktátornak kikiáltott Bassár el-Aszad elnök féken tudta tartani az iszlám eltérő ágaihoz tartozó síita, szunnita és alavita irányzatok szélsőségeseit. Ezt a kényes egyensúlyt bomlasztották meg a nyugati hatalmak, mert az olaj és a hazug „arab tavasz” miatt olyan kaotikus állapotot teremtettek, ami fölött már senki sem tudott úrrá lenni.

Ön szerint hogyan lehetne megfékezni a Közel-Keletről érkező illegális migrációt?

Ezeknek az országoknak nem segítség, ha a polgáraikat befogadjuk. Hiszen főleg azok indulnak útra, akik tehetősebbek, iskolázottabbak, tettre készebbek. Inkább abban kell segítenünk, hogy minél többen tudjanak visszatérni a hazájukba. A helyi püspökök is azt mondták, hogy ne segélyeket küldjenek nekik, hanem az embereket küldjék vissza. Ráadásul a nyugati országokból érkező humanitárius szállítmányok az ott uralkodó káosz miatt legtöbbször a terroristák kezére jutnak.

A pandémia mindannyiunk életét átírja. Miben változik a rítus, az istentiszteletek rendje a legújabb korlátozó intézkedések után?

A szertartásaink rendje nemigen változik. 

Fontosnak érzem, hogy ebben a nagyon nehéz időszakban egyházunk fölkínálja a lelki béke és megnyugvás, a reményben való töltekezés lehetőségét. Ezt nem lehet kizárólag telefonokra, számítógépekre bízni! Persze segítjük az otthoni imádságokat, a templomi szertartásokba való bekapcsolódást is.

Már tavasszal tapasztaltuk, hogy híveink megértőek, fegyelmezettek, egymást segítők. Megtartották az előírásokat. Tehát lehet jönni a templomba, ahol kötelező a fertőtlenítés, a maszk használata és a távolságtartás, és arra is ügyelünk, hogy ne lépjük túl a megengedett létszámot sem. A virrasztásoknál pedig figyelembe vesszük az esti kijárási korlátozásokat is. Csöndben együtt készülünk a karácsonyi böjt időszakában a nagy ünnepre.

Kocsis Fülöp a Hajdúdorogi Főegyházmegye görögkatolikus érseke, metropolita. Szegeden született 1963. január 13-án Kocsis Péter néven. Szülei pedagógusok voltak. 1983–1989 között a Papnevelő Intézet növendéke Nyíregyházán, utána Rómában a Pápai Szalézi Egyetemen tanult. Máriapócson szentelték pappá 1989-ben. 1990–1992-ben a hajdúdorogi Görögkatolikus Általános Iskola és Gimnázium hitoktatója, majd parókus 1992-től 1995-ig Tornabarakonyban. A belgiumi Chevetogne-i bencés monostorban készült a szerzetesi életre 1995-től. Szerzetesi fogadalmát 1998-ban tette le, szerzetesi neve Fülöp lett. 2008-tól Hajdúdorogi megyéspüspök és két éven át miskolci apostoli kormányzó. 2015-ben iktatták be a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitájává. Többször járt Libanonban és a háború sújtotta Szíriában. 2020 júniusában egy évre a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnökévé választották. Jelmondata: „Erőm a gyöngeségben.”

Rovatok