Sikerült-e zökkenőmentesen átállni a digitális oktatásra, és milyen hangulat uralkodik most a középiskolás diákok, illetve tanáraik körében? Rápli Róbert, a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium és Technikum igazgatója és Horányi Gábor, a Lauder Javne Iskola főigazgatója válaszolt az Index kérdéseire. Párhuzamos interjúnk.
Múlt héten a járvány miatt újabb korlátozó intézkedések léptek életbe Magyarországon, így például a középiskoláknak nyolcadik osztálytól felfelé át kellett térniük a digitális oktatásra.
Iskolaigazgatók mondták el az Indexnek, ők a gyakorlatban pontosan hogyan értelmezik az új rendeletet.
Mennyire volt küzdelmes a váltás a tavaszihoz képest?
Rápli Róbert: A kollégáimnak már a tavaszi online váltást is sikerült szinte zökkenőmentesen megoldaniuk. Persze azóta sok tapasztalattal gazdagodtunk, szélesedett a módszertani eszköztárunk, újabb digitális oktatási platformokat ismertünk meg. Mindezen tudás birtokában biztos vagyok benne, hogy problémamentes lesz a mostani átállás is. Ettől még bízom benne, hogy nem tart sokáig az online tanítás.
Horányi Gábor: Mi már tavasszal is professzionálisan, házon belül alapvetően pozitív fogadtatással megoldottuk a digitális átállást. Így ez szakmai, pedagógia szempontból nálunk már akkor sem okozott különösebb törést, ugyanúgy tudtunk haladni. A gyerekek egy része így ráadásul hatékonyabban tudott tanulni, nem is beszélve az utazással töltött idő megspórolásáról.
Alapítványi iskolaként azért sem panaszkodom, mert elég jók a felszereléseink, az erőforrásaink, a kommunikációs és az egyéb lehetőségeink.
Ezért nagy változásokat a digitális oktatás terén nem tervezünk. Persze a digitális oktatás ettől még nem kevésbé lesz megterhelő műfaj. Arról nem is beszélve, most nem elég a diákokat tanítani, hiszen ott húzódnak a háttérben a járvány okozta családi problémák. A digitális térben azt is meg kell oldani, hogy a gyerekek lelkével is tudjunk foglalkozni. Ez szintén komoly kihívás, amit most le kell küzdeni.
A tantestület tagjai és a diákok hogy élik meg az új rendet? Összességében milyen a hangulat és a szabályok fogadtatása az iskolában?
R. R.: Tapasztalatom szerint mind a diákok, mind a pedagógusok szeretnek bejárni az iskolába, mindnyájunknak igen fontosak a személyes kapcsolatok, a közvetlen konzultációk.
Így általában nem lelkesedünk a digitális átállásért.
Ugyanakkor rosszabbra számítottunk, azt prognosztizáltuk, hogy már hetekkel korábban bezárják az iskolát. Vagyis némi öröm az ürömben, hogy a tanév egyharmadát annak rendje szerint elvégezhettük. Ebben az időszakban mindössze két osztályunknak rendelt el az operatív törzs átmenetileg digitális oktatást.
H. G.: A diákság jelentős része, miközben attól nem tart, hogy lemarad a tanulásban, azt kifejezetten fájlalja, hogy elmaradnak a személyes találkozók, nem tudnak egymás közelében lenni. Különösen a végzőseinket érinti rosszul, hogy elmarad a szalagavató.
Az országban egyre felívelő járványgörbe a diákokat is megviseli, a saját egészségi állapotuk azonban számukra jellemzően nem okoz extra szorongást. A gyerekek fizikailag nem szenvedik meg a járványt, részben azért, mert az iskola egészében már a kezdetektől szigorú, egyben intenzív szűrőprogramokat végeztünk, többek között hétszáznál is több PCR-teszttel. A diákok tehát viszonylagos biztonságban érezhették magukat az iskolában.
A tanárok azonban komolyan szoronganak.
Egyfelől azért, mert ők a járvány szempontjából eleve jóval veszélyeztetettebbek, mint a gyerekek. Másrészt nagy nehézség számukra, hogy vannak kisgimis évfolyamaink, és ennek megfelelően sok a keresztbe tanító tanárunk. Hiába vinnék legszívesebben otthonról online az összes órájukat, kénytelenek most egy hibrid rendszerhez alkalmazkodni.
R. R.: A mi iskolánkba csak középiskolás korosztály jár, ebből a szempontból most szerencsésebbek vagyunk sok más intézménynél, ahol komoly logisztikát igényelhet az is, hogy bizonyos pedagógusok tanóránként váltsanak az online és a személyes oktatás között. Azt gondolom, hogy az igazgatók és a pedagógus kollégák is kellően kreatívak ahhoz, hogy helyben megoldást találjanak ezekre a kihívásokra.
Az egyéb köznevelési programokat továbbra is személyes jelenlét mellett tartják meg az iskolában? Gondolok most a szóbeli érettségikre, a központi írásbeli felvételikre, az OKTV-kre és a további tanulmányi versenyekre.
R. R.: A legfontosabbak, az őszi érettségik, amelyekből már csak az emelt és a középszintű szóbelik vannak hátra, mindenképp lezajlanak. Ezek lebonyolítását elsősorban az Oktatási Hivatal útmutatásai alapján végezzük majd, várhatóan a személyes kontaktus mellőzésével vagy csökkentésével.
Sajnos az országos szakmai versenyek már tavasszal is elmaradtak, és számos más program is lekerült a napirendről. A pedagógus-továbbképzések, szakmai programok zömét viszont a tavaszi járványhelyzet óta már az online térben hirdetik meg, ebben várhatóan most sem lesz változás.
H. G.: Legjobb tudásom szerint bizonyos óvintézkedések mellett ezekre ugyanúgy sor kerül a továbbiakban is. Nekem is van olyan tanítványom, aki ma még részt vett az első digitális órán, majd elköszönt, és ment angolból szóbelizni.
Én azt gondolom, például egy szóbeli érettséginél a maszkviselés, a rendszeres kézfertőtlenítés és a távolságtartás betartásának együttese kellő védelmet tud nyújtani.
Intézményvezetőként mennyiben adhatnak lehetőséget személyes jelenléttel egyéni és kis csoportos konzultációk megtartására az iskolában?
R. R.: Szakmai szempontból fontos és pozitív változás, hogy ezúttal megtarthatjuk az iskolaépületben az egyéni órákat, ez nagy segítség a zeneművészeti tagozat munkája szempontjából.
H. G.: Ezekre akkor van szükség, ha elengedhetetlenek a haladás szempontjából. Ám nekünk jelenleg nincs ilyen tervünk. Ettől függetlenül hasznosnak tartok minden intézkedést, amely a döntési lehetőséget az intézményvezetők kezébe teszi. A mostani helyzetben különösen. Én személy szerint azt is az intézményvezetőkre bíznám, hogy a hetedik, illetve nyolcadik osztályosok számára is bevezetik-e a digitális oktatást.
(Borítókép: A digitális távoktatás keretében előírt történelemfeladatokat oldja meg táblagépei előtt egy gimnazista fiú sződligeti otthonában 2020. március 17-én. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)