Szakembert és szakavatott randizókat kérdeztünk arról, hogyan forgatta fel az emberek szerelmi életét a koronavírus.
A koronavírus-járvány jelentősen megváltoztatta az életünket, amelynek „köszönhetően” már az internetről rendeljük az ételt, online meetingelünk és tüntetünk, home office-olunk, a haverokkal virtuális sörözéseket szervezünk. Az elmúlt hetek egyre romló járványstatisztikái után újra visszatért a már tavasszal unalomig ismételt kérés: maradjunk otthon.
Az ember azonban társas lény, akinek szüksége van az interakcióra, az érintésre, mások fizikai közelségére. Mit csináljunk akkor most, ilyen ínséges időkben, amikor az egyre szigorúbb rendelkezések miatt egyre kevesebb lehetőség van arra, hogy megismerkedjünk másokkal?
A koronavírus-járvány egyik legnagyobb nyertesei a randiappok lettek, amelyek felhasználói bázisa jelentősen nőtt a járvány alatt. Függetlenül attól, hogy alkalmi szexpartnert vagy életünk szerelmét keressük, ezek a platformok alkalmasak, hogy távismerkedjünk másokkal.
Az applikációk és a felhasználók is reagáltak a járványhelyzetre, előbbiek rendre tüntetik fel jó tanácsaikat, hogyan randizzunk másokkal a Covid alatt, míg utóbbiak közül sokan bemutatkozó szövegeikben nyugtatják meg az irántuk érdeklődőket, hogy negatív a tesztjük, és túlélőtársat keresnek az „apokalipszis” idejére, vagy felhalmozott tartós élelmiszerrel és vécépapírral csábítják a partnereket.
Az ismerkedést annyiban mindenképpen megkönnyíti a járványhelyzet, hogy amíg máskor az első randi alkalmával túl direkt egyből felmenni vagy felhívni valakit a lakásra, most simán érvelhetünk azzal, hogy a korlátozó intézkedések miatt amúgy sem szabad az utcán lófrálni.
Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus szerint az online ismerkedésnél a privátban küldött intim fotók, sextingek mellett a webkamerás erotika, az online szimultán élményt nyújtó kiberszex kalandok, szexcsetek virágoznak, ahol a „karosszékből skalpvadászat” legalább annyira megoldható, mint egyfajta kiberpoligámia.
A „húzogatós applikáción” – ahogy a médiában a reklám elkerülése végett nevezik – amúgy is jelentős mértékben vannak jelen a csupán a szórakozás kedvéért, sikerélményért, társalgásért, önbizalomnövelésért, stb. jelen lévő személyek, belőlük vélhetően az egészségféltőkkel és kecónélküliekkel kiegészülve még több lesz
– vélekedik a szakértő, hozzátéve: a csetelés, ismerkedés dübörög, nem kifelejtve a szex-csetelést sem, amely egyben a pillanatnyi szexuális „felindultságot” is képes levezetni. Miközben az elérhető úgynevezett fuckbuddyk (szexbarát, szexhaver) vagy exkapcsolatok felelevenítése folyik – minden létező helyszín és alkalom kihasználásával.
Összességében egy monogámabb irányba kényszerült eltolódni az ismerkedés, legalább is annak az offline, hús-vér formája. Ez egyébként a tartós párkapcsolatoknak kedvez, hiszen alaposabban megismerik a felek egymást, háttérbe szorítva a rapid szexrandik futószalagról dolgozó szemléletét.
Több olyan olvasónkat is megkérdeztük, akik rendszeres felhasználói az ilyen ismerkedési platformoknak, hogy megváltoztatták-e randizási szondásaikat a járvány miatt. A válaszadók többsége arról számolt be az Indexnek, hogy
nem lettek óvatosabbak az egyre durvuló fertőzöttségi adatok ellenére sem,
de többen is tapasztalták, hogy a partnereik vonakodva álltak kötélnek, hogy személyesen is találkozzanak velük. Dr. Hevesi Krisztina szerint ugyanakkor csak a virtuális térben ilyen bátrak a randizók, sokaknak ugyanis nincs hol enyelegniük partnerükkel.
A fiatalok sokkal kevésbé veszik komolyan a fenyegetettséget, emellett a szexhormonok is erősen tombolnak bennük. A kérdés itt is a lehetőségen múlik leginkább: van-e hova menniük a kollégiumok és a visszaadott albérletek hiányában, vagy pedig visszaköltöztek a szülői házba. Mindenféle online lehetőség előtérbe kerül ilyenkor, legalábbis egy kedves beszélgetésre. Egy légyott viszont már komolyabb szervezést igényel.
Ha azonban randi a tét, akkor most sokan választják a szabadidős tevékenységeket, futni, biciklizni, kirándulni vagy kutyát sétáltatni járnak, amely mellesleg jóval pénztárcabarátabb is – hiszen az éttermek, kocsmák, mozik vagy színházak most nem is állnak rendelkezésre.
Kevesebbet vagy többet szexelünk a karanténban? Bújunk egymáshoz, és búgunk reggeltől estig vagy veszekszünk, és egymáshoz sem érünk a karanténban? Ezt így mind, és gyakran ebben sorrendben – véli a szexuálpszichológus. Még mindig meg kell csípni magunkat, hogy ez tényleg velünk történik-e – aztán, hogy a rémálom mennyire tarkított szexuális epizódokkal, az habitus, stresszkezelés, és tegyük hozzá, lehetőség kérdése is.
Rögtön az utóbbival kezdve: legnehezebb helyzetben az egyedülállók, és a titkos szeretők vannak. A szinglik kiváltképp akkor, ha „morális undorral” rendelkeznek az online ismerkedéssel szemben, illetve akik tartanak attól, hogy zsákbamacskát vesznek.
A szeretők esetében – kiváltképp, ha mind a két fél házas – akkor a körülmények (pl. a barátokkal sörözős alibik hiánya, korai „pizsamafellövés”) rendszerint ellehetetlenítik a lopott légyottokat, így marad az otthoni kapcsolat rendbehozatala, vagy ha ez nem megy, akkor sok esetben a válás… A családoknál a gyermekek jelenléte azért jelentős mértékben elakasztja az önfeledt erotikát – de mindkét fél motiváltsága esetén azért általában megszervezhetőek a „kis titkos” percek.
Izgalmas szexjátékként nyert teret a maszk erotizálása is: vitathatatlanul a fekete változatok kiváltképp alkalmasak egy újfajta, sejtelmesebbé tett szexuális kalandozásra. Aztán persze
sokan akarva-akaratlanul elfeledkeznek az óvintézkedésről, és olyanok is vannak, akik negatív teszt felmutatásához kötik a találkozást.
A csóknak inkább az intimebb, szorosabb viszonyokban van kiemelt jelentősége, ők jellemzően bizalmi kérdésként kezelik a maszkhasználatot: lassan az óvszerhasználattal válik analóggá – véli a szakértő.
Hevesi Krisztina szerint a témában mindenképp fontos megemlíteni azt is, hogy az önkielégítés reneszánszát éli, noha sokan gondolják, hogy ezen magányos hónapokban sekély e kéj... Pornófilmmel vagy csetszobákban, online partnerrel vagy hivatásos szolgáltatóval, egyedülállóként vagy internetes hűtlenség útján. Az autoerotika szinte minden életkorban jelen van a legtöbb embernél, ebben a speciális helyzetben azonban stresszlevezető funkciója a magány oldása mellett kiváltképp előtérbe került – mondja a szakember.
Fontos, hogy túl gyakori, illetve extrém irányba ne tolódjon el mindez, amelyhez képest a partner által nyújtott ingerlés (érintésben és látványban is) már kevésnek bizonyul.
Másoknál azonban a pandémia traumája inkább háttérbe szorította az erotikát – ezt is lényeges tudnunk, és elfogadnunk.
Borítókép: AFP Fotós: Olivier Douliery