Néhány nap híján kilenc éve lépett hatályba az Alaptörvény, amelynek gránitszilárdságát immár a kilencedik módosítás teszi próbára. A kritikusok szerint az Alaptörvény tudná korlátozni ugyan a kormány politikáját, ha a sűrű módosításokkal nem igazítanák folyton a kormány politikájához.
Az Alaptörvény módosításait éppúgy számozzák, mint az amerikai alkotmánykiegészítéseket. Míg azonban az Egyesült Államok alkotmányához 231 év alatt mindösszesen 27 kiegészítést csatoltak, addig a magyar Alaptörvényhez 9 év alatt már kilencet. De azért vannak hasonlóságok is.
Mindkét ország szabályozásában a módosítások kiegészítik az eredeti szöveget, esetenként hatályon kívül helyeznek egyes cikkelyeket, sőt, itt és ott is van arra példa, hogy egy módosítás egy korábbi módosítást nyilvánít semmissé.
Az Alaptörvény első korrigálására csak szűk másfél évet kellett várni. Az első módosítás (2012. június 18.) beemelte az átmeneti rendelkezéseket az Alaptörvénybe, Schmitt Pál lemondása után alig két hónappal kiterjesztette a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló törvényt a volt államfőkre is, valamint hatályon kívül helyezte az átmeneti rendelkezések 30. cikkét, lehetővé téve, hogy az MNB és a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletéért felelős szerv összevonásával egy új szervezetet állítsanak fel.
A második módosítás (2012. november 9.) a választói regisztráció intézményét emelte volna be Alaptörvénybe, ezt azonban az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII. 29.) AB-határozatával megsemmisítette. Az alkotmánybírák úgy értékelték ugyanis, hogy
az Országgyűlés túllépett az Alaptörvényben foglalt jogalkotási felhatalmazáson, amikor az Alaptörvény átmeneti rendelkezései közé olyan szabályokat is beiktatott, amelyek nem átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak.
Negyven nappal a második után jött a harmadik módosítás (2012. december 21.), amely – amellett, hogy sarkalatossá tette a földtörvényt – többek közt rögzítette:
A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.
Eddig a legnagyobb módosítócsomag a negyedik volt. A negyedik módosítás (2013. március 25.) ugyanis 22 cikkben változtatott az Alaptörvényen. A főbb változtatások:
A módosítási csomag különösen azért generált heves vitákat, kiváltva az Európai Bizottság rosszallását is, mert az Alkotmánybíróság által korábban már alkotmányellenesnek minősített rendelkezéseket is beemelt az Alaptörvénybe, ezzel akadályozva az alkotmánybírák újabb felülvizsgálatát.
Szabó Máté ombudsman a módosítás közjogi érvényességét és alkotmányosságát vitatva az Alkotmánybírósághoz fordult, a testület azonban hatáskör hiányára hivatkozva a 12/2013. (V. 24.) AB-határozatában elutasította az indítványt.
A negyedik módosítás után az Európai Bizottság aggályokat fogalmazott meg a rendkívüli adók kivetésével, a bírósági ügyáthelyezéssel és a politikai reklámra vonatkozó korlátozással kapcsolatban. Az ötödik módosítás (2013. szeptember 26.) ezeket a kérdéseket orvosolta.
A módosítás szerint kampányhirdetéseket a továbbiakban nemcsak a közmédia sugározhat, hanem a kereskedelmi televíziók és rádiók is. Jogilag valamennyi vallási közösség egyháznak minősül, és a „bevett egyházakkal” az Országgyűlés döntése alapján az állam együttműködhet, azaz adózási és egyéb kedvezményeket nyújthat nekik. A módosítás a Magyar Nemzeti Bankot bízta meg a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével, és törölte a bírósági ügyáthelyezések lehetőségét.
A hatodik módosítás (2016. június 14.) kiegészítette a különleges jogrendre vonatkozó szabályozást a terrorveszélyhelyzet kategóriájával.
A hetedik módosítás (2018. június 18.) kiegészítette a nemzeti hitvallást a következő mondattal:
Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.
Az újabb módosítással
a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.
Míg a hetedik módosítással a parlament az Alaptörvénybe emelte a közigazgatási bíróságokat, a nyolcadik módosítás (2019. december 12.) viszont visszaállította a bíróságokra vonatkozó rendelkezéseket a hetedik módosítást megelőző állapotba.
És kedden döntött az Országgyűlés a kilencedik módosításról, amely tizenkét cikkben változtatott az Alaptörvényen.
(Borítókép: Az Országház főlépcsője, előtérben az Alaptörvény 2014. május 26-án. Fotó: Beliczay László / MTI)