Ez a karácsonyunk nem olyan lesz, mint az eddigiek. Kevesebben leszünk idén már együtt
– válaszol Dimovics Antal arra a kérdésre, hogy milyen érzésekkel várja az idei karácsonyt. A baksi cigány családnál az ünnepi készülődés már december elején elkezdődött, de mindössze csak a lelkükben teszik ezt. A tíz éve megtért cigány férfi régebben nem volt mintaéletű, de ma már a mindennapjai részét képezi a hit. A férfi szavaiból érződik: nehéz évet tudnak maguk mögött, de tisztában van azzal, hogy senki számára nem volt könnyű az esztendő, számukra – ahogy fogalmaz – a hit erőt adott.
A december 24-e körüli napok minden évben várakozással tele zajlanak. Mást és mást hordoznak mindenki számára a szenteste előtti napok. Egyes családoknál ajándékok, vásárlás, fenyő, bejgli. Számunkra ehelyett a csendes beszélgetések, a jótékonykodás, a segítségnyújtás időszaka ez.
Régi hagyomány a baksi romák körében, hogy karácsony közeledtével nemcsak istentiszteletet tartanak a helyi közösségi házban, de azt követően közösen főznek, vagy karácsonyi díszeket készítenek. A pandémia miatt idén erre nem volt lehetőségük, de bíznak abban, hogy mielőbb tudnak újra rendszeresen gyülekezetbe járni. A
20-25 főből álló roma gyülekezet tagjai
hosszú évek óta legalább heti egy alkalommal összegyűlnek, és amikor lehetőség adódik rá, kapcsolatépítő programokat szerveznek. Az alkalmakra mindenki hoz valamit: lisztet, cukrot, fűszereket, étolajat, tésztát, amelyet aztán összeírnak. Ez alapján tudják a csomagokat összeállítani.
Egy–egy táskába rakjuk össze, és elvisszük településenként a legszegényebb 20-25 családhoz, és átadjuk. Volt, olyan eset is, amikor a gyerekek akkor kaptak először ajándékot. Hihetetlen volt ezt megélni
– mondja Dimovics Antal, a gyülekezet egyik meghatározó, oszlopos tagja. A férfi szerint a gyülekezetben nem nézik a másik bőrszínét, hiszen a hit nem származásfüggő, egy cigány ember hite nem tér el semmilyen más ember hitétől.
Majd kétszáz kilométerrel nyugatabbra Mária egy somogyi zsáktelepülésen él. Mária és a családja számára sem könnyű a karácsony, hiszen a pár éve elhunyt férje után még mindig üresnek érzik a kicsiny házat.
Itt nőttem fel, a faluban – eleveníti fel emlékeit az asszony. Ahogy visszaemlékszem, anyám és apám, amit lehetett, mindent megadtak nekünk.
A mosolygós tekintetű, ráncos arcú nő szívesen avat be a cigányok ünnepi napjaiba, mint mondja, az ünnepek előtt, akik megtehetik, disznót vágnak, ezzel biztosítják a kamra feltöltését.
Nálunk, romáknál, szentestétől kezdve mindig valahol ünnepeltünk, ettünk-ittunk karácsony másnapjáig. Az asszonyok nekiálltak főzni mindent, ami a romáknál szokás: töltött káposzta, rántott hús, oldalas... Rengeteg mindent készítettek, és most sincs ez másképp nálunk sem.
Mária kiemeli, fontos, hogy az asztal roskadásig teli legyen, hiszen üres asztallal nem lehetett átmenni a másik évbe.
Ha jöttek hozzánk rokonok, azt kellett látniuk, hogy bőven jutott nekünk is a jóból. Azt mondjuk, ha akkor tele van az asztal, egész évben tele lesz. A karácsony az egyik legfontosabb ünnep nálunk, erre mindenki készült. A legtöbben képesek voltak kölcsön is kérni, hogy ne maradjanak szégyenben.
Idén a roma asszony is így tett. A tűzifa és a gyógyszerek mellett kevés pénz jutott a készülődésre. Ahogy körbevezet a házban, nincs sok minden, amit mutatni tud. A konyhában töltik a nap nagy részét. A másik két szobába szinte csak aludni járnak. Az egyik hűvös szobában felállított fenyőn kívül csak a konyhában egyértelmű, hogy karácsony van. Reggel óta kavar, vág, pucol, vagy éppen süt valamit megállás nélkül. De szívesen mesél tovább arról, milyen szokásokat is tartottak a cigányok valamikor.
Az emberek kiöltöztek, elővették a legszebb ruhájukat, ami csak volt. A férfiaknál fontos volt, hogy öltönyt, fehér inget vegyenek fel, látszódjon, hogy ünnep van. Bárki érkezett, a hosszas köszöntő után egy kis itallal kínálták a betérőket. A beszélgetést mindig a férj vezette, a feleség dolga csak az volt, hogy étellel–itallal kínálja a rokonságot.
Tóth Anita, az Országos Református Cigánymisszió munkatársa számára, az Advent egyet jelent az egyházi év indulásával, így ez egy nagyon fontos időszak számára. Úgy véli, ez egy kiváló lehetőség a gyülekezeti életbe való bekapcsolódására is.
A felkészülés már az advent elején elindul, leginkább bennünk, ez persze materiálisan is látszódik, veszünk fenyőfát, sütünk bejglit, de a spirituális életünket erősebben éljük meg ebben az időszakban.
Munkája során Tóth Anita fontos célnak tartja, hogy a romák körében erősítse a a helyi cigánymissziós munkát. Az Együtt–egymásért projekt egyik célja a közösségszervezés. A program egyik eleme a
GYÜLEKEZETI KÖZÖSSÉGFEJLESZTŐ MUNKATÁRSKÉPZÉS,
ahol roma és nem roma gyülekezeti tagok képzése történik. Ők később visszatérve saját közösségeikbe a helyi református lelkészükkel együtt segítik a gyülekezetük, településük fejlődését.
Az országos cigánymissziós referense nem tud kiemelni olyan cigány szokásokat a karácsony időszakában, amelyek entospecifikusan a teljes magyarországi cigányságra jellemzőek lennének, hiszen a magyarországi cigány közösséget sem tekinti egy heterogén közösségnek.
A különböző cigány csoportokhoz való tartozásunk, a földrajzi, lakóhelyi, közvetlen és közvetett környezetünk lehet hatással arra, hogy milyen szokásokat, hagyományokat tartunk. Véleménye szerint inkább egy–egy közösség szokásait vették át a romák is.
Az országos cigánymisszió referense nem tud kiemelni olyan cigány szokásokat a karácsony időszakában, amelyek entospecifikusan a teljes magyarországi cigányságra jellemzőek lennének. Véleménye szerint inkább egy–egy közösség szokásait vették át a romák is,
ilyen például a kántálás, amely sok helyen mind a mai napig élő szokás.
Kisebb csoportokba elindulnak a faluba a rokonokhoz, ismerősökhöz, ahol megállnak, és köszöntőket mondanak, vagy karácsonyi énekeket énekelnek. Ezután beinvitálják a kántálókat, hogy étellel és itallal viszonozzák a dalokat. A rokonság felkeresésének utolsó állomása a nagyszülők háza szokott lenni. Tóth Anita véleménye szerint a régi magyar szokás mind a mai napig megmaradt kisebb cigány csoportoknál, de sok helyen már nem ismerik a kántálást.
A Református Egyházban a cigány testvérek az egyház eseményeibe, istentiszteleteibe kapcsolódnak be. Idén, a járványhelyzet miatt, ez most korlátozottan lehetséges, de minden évben az Adventi kézműves és lelki foglalkozások, alkalmak mellett, Szenteste részt vesznek a templomban az istentiszteleten, másnap pedig sok gyülekezetben tartanak úrvacsorás istentiszteletet.
Az hogy december 24-től 26-ig a cigány családok otthonaikban hogyan ünnepelnek, az nagyon szerteágazó, és színes, ugyanúgy, mint ahogy a nem cigány családok ünneplési szokásai is.
Karácsonyi szokásrendszerük sem egységes, vidékenként, de akár családonként is eltérő lehet. Mégis, van valami, ami egységes, ami mindenütt jelen van és állandó: a családi körben eltöltött szeretetteljes, békés, meghitt pillanatok, melyek megerősítenek bennünket, s erősítik összetartozásunkat.
(Borítókép: Betlehemes jelmezbe öltözött kisfiú a Levelek Télapónak elnevezésű önkéntes kezdeményezés szervezésében megtartott karácsonyi ünnepségen Budapesten, a VI. kerületi Szent Columba Skót Presbiteriánus Templomban 2017. december 22-én. A Levelek Télapónak kezdeményezés évek óta adománygyűjtést rendez karácsony előtt, hogy szociálisan rászoruló gyerekeknek vásároljanak ajándékokat. MTI Fotó: Balogh Zoltán)