Nekem ebből elegem van, ez már a civilizáció fölbomlása, nem politika – az állam is eltűnőben, közigazgatás helyett mindenütt káosz, irracionális gyűlölködés, gyilkos és öngyilkos tudatlanság –, ebben nekem nincs és nem is lehet szerepem, abba fogom hagyni.

Ezt mondja Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró az Azonnalinak adott interjújában, majd így folytatja:

Átengedem a terepet a nálam alkalmasabbaknak, az üvöltözőknek és a káromkodóknak, az okoskodóknak és a közhelyfinomítóknak meg a nagy realistáknak, akik szerint – ide süss, komám – minden a steksz meg a szex meg a rassz. Jó szórakozást.

Tamás Gáspár Miklós továbbra is úgy tartja, hogy a szexualitás az emberek magányügye, így a Szájer-ügyben továbbra sem foglal állást. Szájer Józsefet ugyanakkor „kártékony fickónak” tartja, aki „megírta ezt a borzalmas alkotmányt”, ám a brüsszeli ügyével kapcsolatban azt vallja, hogy 

ha valaki bűncselekményt követ el, akkor el kell ítélni. De nem nekem az újságban vagy a tévében. Ez lincselés, nem igazságszolgáltatás.

Az interjúban a filozófus beszél szeretett városáról, Kolozsvárról, a munkásmozgalom haláláról, valamint a koronavírus is szóba kerül, és úgy látja, hogy a koronavírus államával szemben

jelenleg parasztfelkelés típusú, középkorias ellenállás nyilvánul meg: a Gődény-féle egy jellegzetesen XI–XII. századi, írástudatlan, babonás, félőrült jobbágymozgalom.