Az elmúlt években az elítéltek és ügyvédjeik több mint tizenkétezer ügyben csaknem kilencmilliárd forintot pereltek ki az államtól a rossz fogvatartási körülményekre hivatkozva. A kormányzati politikusok börtönbizniszről, a jogvédők viszont a börtönzsúfoltság elleni nyomásról beszélnek. A parlament decemberben új törvényt hozott a kérdés rendezésére.
A büntetés-végrehajtási intézetekben uralkodó rossz elhelyezési körülmények, valamint a börtönzsúfoltság miatti gondokkal évtizedek óta küzd a magyar igazságszolgáltatási rendszer.
Az elmúlt években jelentős mértékben csökkent a bűncselekmények száma. Míg 2010-ben több mint 400 ezer, addig 2019-ben „csak” 165 ezer bűnesetet regisztráltak. Az más kérdés, hogy a kriminológusok szerint a megtörtént bűncselekmények fele rejtve marad, és nem jelenik meg a bűnügyi statisztikákban. De ezzel együtt, hiszen tíz évvel ezelőtt is rejtve maradhatott az esetek jelentős hányada, valamelyest csökkent a nyomás a büntetés-végrehajtási intézetekre.
Véger Alexandra tanulmánya szerint a fogva tartás kapcsán fontos elhatárolni a túltelítettség és a zsúfoltság fogalmát. A túltelítettség azt mutatja, hogy az adott intézetben több fogvatartottat helyeztek el, mint ahány férőhely van, a zsúfoltság viszont az egyes körletrészekre vonatkozó mérőszám, következésképpen nem a férőhelyek számával, hanem az elhelyezés módjával van összefüggésben.
A telítettség mértéke az ítélkezési gyakorlattól és a férőhelyek számának alakulásától függ. Az új Büntető törvénykönyv szankciórendszere egyértelműen a büntetések szigorítása felé mozdult el. Ehhez kapcsolódik, amit a Börtönstatisztikai Szemle legfrissebb adatai is megerősítenek, hogy a börtönnépesség csökkenése mellett a fogvatartottak egyre súlyosabb fokozatban és hosszabb ideig töltik a büntetésüket.
Ez egyebek közt azt jelenti, hogy az elítéltek többsége nem fogházban, hanem börtönben vagy fegyházban ül. Az elmúlt öt évben különösen jelentősen nőtt a fegyházlakók száma: a 2014. évi 3869-ről 2019-ben 4844-re. Emelkedett az életfogytig tartó szabadságvesztést töltő személyek száma is: 283-ról 382-re. Ugyanakkor 4610-ről 2709-re csökkent a letartóztatottak, illetve nem jogerősen elítéltek létszáma.
A hazai büntetés-végrehajtás néhány jellemzője:
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága egy 2011-es ítéletében foglalkozott érdemben a magyarországi fogvatartási körülményekkel. Ezt követően szinte elárasztották a bíróságot a hazai fogvatartottak ügyei, aminek aztán az lett a következménye, hogy 2015-ben a strasbourgi bírák kimondták: a magyar államnak olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek megfelelnek az Emberi Jogok Európai Egyezményének és megoldást jelentenek a büntetés-végrehajtási rendszerben fennálló strukturális problémák megoldására.
A strasbourgi útmutatás alapján 2016-ban módosult a fogvatartottakra vonatkozó szabályozás. Az új rendelkezések egyrészt biztosították a jogsértésekkel szembeni fellépés lehetőségét és a kompenzálást, másrészt orvosolni próbálták a strasbourgi bíróság által kifogásolt fogvatartási körülményeket is.
Az újonnan bevezetett szabályozás szerint kártalanítás járt a fogvatartottnak az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt.
Ilyennek minősült a jogszabályban előírt
Ami az infrastruktúrát illeti, a férőhelybővítési program keretében 2019-ben átadták a 472 férőhelyes Kiskunhalasi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetet, majd tavaly nyáron azokat az új épületszárnyakat is, amelyek révén tíz intézetben összesen 2750 további férőhellyel bővült a büntetés-végrehajtás kapacitása.
Varga Judit igazságügyi miniszter tavaly februári tájékoztatása szerint, a börtönviszonyok miatti kártalanítási ügyekben 2017–2019 között:
Különösen nagy visszhangot váltott ki, hogy az olaszliszkai lincselők közül is ketten több millió forintos kártalanítást kaptak. Az elsőrendű vádlott, H. Dezső például méltatlannak találta a börtönben az illemhely állapotát, a meleg víz hiányát és azt is, hogy nem szellőztettek eleget. A bíróság csaknem ötmillió forint kártalanítást ítélt meg az ügyben.
Az más kérdés, hogy H. Dezső mégsem milliókkal a zsebében szabadult, ugyanis a kártalanítási összeget a tiszavasvári tanár, Szögi Lajos családja kapta. (Emlékeztetőül: Szögi Lajost 2006. október 15-én, a Borsod megyei Olaszliszkán, két lánya előtt verték halálra, mert a férfi az autójával elsodort egy 11 éves helyi kislányt. Az ügyészség nyolc embert, köztük az elsodort gyerek édesanyját és két fiatalkorú férfit vádolta a brutális gyilkossággal, a bíróság végül mindannyiukat elítélte.)
A bomba egy évvel ezelőtt robbant. Orbán Viktor miniszterelnök 2020. január 9-i nemzetközi sajtótájékoztatóján egy újságírói kérdésre elmondta: az emberek igazságérzetét nagyon zavaró ügy, hogy
elítélt bűnözők az Európai Unió Bíróságának a döntése alapján, magyar ügyvédek összekapaszkodásának az eredményeképpen millió forintokat vesznek le a magyar államtól, az adófizető polgároktól. Ez lehetetlen. Tegnap konzultáltam az igazságügyi miniszter asszonnyal, mondtam, hogy egy fillért se fizessünk, indítsuk újra, mert ez egy lehetetlen állapot. Nem vagyunk hajlandók bűnözőknek fizetni.
Három héttel később, a kormányfő szokásos péntek reggeli, a Kossuth Rádióban elhangzott interjújában pedig élesen kommentálta a riporter azon megjegyzését, hogy például Magyar György ügyvédi irodája 420 esetben összesen 500 millió forintot perelt ki rabok részére kártérítés címén:
Harminc éve vagyok a politikában, és 14 éve miniszterelnök, azt gondoltam, nekem már nem tudnak újat mutatni, de ilyet én még nem láttam. Itt van ez a börtönbiznisz. Emberek – akik ügyvédnek mondják magukat – felépítenek egy bizniszt, és 12 ezer pert indítanak a saját hazájuk ellen, egy teljesen mondvacsinált ügyben. Kínzás ürügyén ítéleteket csikarnak ki, a pénzen pedig megosztoznak a bűnözőkkel, a pénz 60 százaléka pedig ezekhez az ügyvédekhez kerül. Én nem tudom, ezek az emberek hogy kapták a diplomájukat, de a leghatározottabban szeretnék fellépni a börtönbiznisz ellen.
Az Országgyűlés aztán márciusban azonnali hatállyal felfüggesztette a kártalanítási eljárásokban megítélt pénzösszegek kifizetését, és egyben felhívta a kormányt egy új szabályozási rendszer kidolgozására.
Magyar György a blogján reagált az Orbán-interjúban elhangzottakra:
Az efféle információk nyilvánosságra hozatala különben jogilag is meglehetősen aggályos, mi több, törvénysértő. Mindez ugyanis nem közérdekű adat, és még az sem kerülhet nyilvánosságra, hogy az egyes ügyfeleket melyik ügyvédi iroda képviseli. [...] Az viszont, hogy mennyit volt kénytelen kifizetni összességében az IM az ügyfeleink javára a fideszes kétharmad által hozott törvénynek megfelelő bírói végzések alapján, már kétségkívül közérdekű adat. Ha ugyanis a kormány valamilyen jogszabály hibás, esetleg a nemzetközi szerződésekkel ellentétes alkalmazása miatt fizetni köteles, az adófizetők pénzét herdálja el. Ám azt listázni, hogy az efféle perekben melyik ügyvéd vett részt, egészen durván jogellenes.
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a Mozgó Világban megjelent interjújában igyekezett tiszta vizet önteni a pohárba:
Az összeállításokban [...] a megítélt összegek szerepelnek, azt a hamis látszatot keltve, hogy ez egészében ügyvédi bevétel. A valóság ezzel szemben az, hogy előbb levonják az állam vagy a sértett részére járó összeget, és csak fennmaradó megy az ügyfél számára ügyvédi letétbe; ebből számolhatja el az ügyvéd az előre kikötött – 20-30 százalék összegű – sikerdíjat. Ez a díjazás pedig nem kirívóan eltúlzott, mert ha a nagy számokat visszaszámoljuk egy-egy ügyre, akkor kiderül, hogy fogvatartottanként legfeljebb egy-másfél millió forint kártérítést számolhatunk; az elítéltek nagyjából ennyi pénzt kaptak fejenként. A hírek szerint – megbízható adatunk sajnos nincs – nagyjából 20-30 százalék az ügyvédi sikerdíj. Hozzá kell tennem, hogy legfeljebb minden második ügy lehet sikeres, mert a gyakorlat szerint nem minden esetben ítélik meg a bírák a kártérítést. Tehát ha felkerekítünk, és az egyszerűség kedvéért vesszük a kétmilliós kártérítést, akkor az egyik ügyben felszámított 600 ezer forinttal áll szemben a másik ügy nulla forintos bevétele, ami ügyenkénti átlagban 300 ezer forintot jelent.
A kormány tavaly november végén nyújtotta be T/13954. számon „A börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatát, amelyet az Országgyűlés december 16-án fogadott el.
Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy az új törvénnyel sikerül végre végleg gátat szabni a többmilliárdos iparággá fejlődő börtönbiznisznek, mert az új szabályozás az áldozatok igényeit helyezi előtérbe. Szerinte a törvénymódosítás átfogó módon fejleszti az áldozatok jogérvényesítésének lehetőségét, egyben biztosítja az elítéltekkel szembeni egyéb követelések kifizetésének lehetőségét is.
Az elítélti kártalanításokból először az áldozati igényeket kell majd kielégíteni, majd az egyéb tartozásokat. A kártalanítási összegeket nem lehet ügyvédi számlákra utalni, azok fogvatartott elítéltek esetén kizárólag az elítéltek büntetés-végrehajtási intézetek által kezelt letéti számláira, szabadlábra helyezésüket követően pedig olyan fizetési számlára kerülhetnek, amelynek számlatulajdonosa és a számla feletti kizárólagos rendelkezési jogosultja az elítélt.
Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke az Indexnek rendszerszintű nagy eredménynek nevezte a börtönök zsúfoltságának a megszűnését:
A börtönkártalanításokkal erős nyomás alá került a kormány, több milliárd forintot kellett kifizetni a fogvatartottaknak. Ellentétben a kormányzati kommunikációval, nem azért volt ekkora az összeg, mert ez valakiknek a »biznisze« lett volna, hanem mert a magyar börtönrendszer nagyon sok embernek az alapvető jogait nem tudta biztosítani hosszú időn át. Könnyűszerkezetes börtönöket építettek fel idén nyáron, ami 2-3 ezer új férőhelyet jelent, ezért úgy tűnik, hogy végre megfelelő lesz a magyar börtönrendszer kapacitása a fogvatartotti létszámhoz képest. Ezt abszolút sikernek tartjuk, mert – hiába állít mást a kormányzat – a mi célunk nem az volt, hogy minél több pénzt fizessen ki kártalanításként a magyar állam, hanem hogy megszűnjön a több évtizedes zsúfoltság a börtönökben.
(Borítókép: Az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet Solti Objektuma 2016. október 26-án. Fotó: Ujvári Sándor / MTI)