Amikor 2020 tavaszán már látszott, hogy a koronavírus nem áll meg Kína határainál és a fertőzés szinte a világ összes országát eléri, akkor mindenütt befékezett a gazdaság, és a járvány terjedését lassítandó a munkáltatók duzzogva, de engedték a távoli munkát, vagyis aki tehette, otthonról dolgozott. Ennek az alkalmazottak egy része kifejezetten örült, mert többet lehetett a családjával, mint korábban.
Sorra készültek az elemzések, felmérések, amelyek azt voltak hivatottak alátámasztani, hogy a home office-ban végzett munka legalább olyan hatékony, vagy gyakran még hatékonyabb, mint az irodai. A nyári lazítás után az őszi második hullámban ismét a távoli munka jelentette az egyik menekülési irányt, ha nem akartuk újra leállítani a gazdaságot. Igen ám, de azt nem lehetett tudni, hogy a második hullám sokkal hosszabb és kíméletlenebb lesz, mint a tavaszi első volt.
Sokan ráuntak az otthoni munkára, mert egyszerűen már vágytak a közösségben végzett feladatokra, vagy a karantén kihozta a létező összes hibát a párkapcsolatokban, és inkább az el otthonról inspiráció működött. Akik tehát vágytak vissza, azok egyértelműen az irodában végzett munka mellett tették le a voksukat. A kérdés az, hogy ha valóban lecseng a járvány a vakcina, az átoltottság vagy a nyájimmunitás miatt, akkor vajon visszatér-e a hagyományos heti/napi munkaidő, és hetente öt napon dolgozunk majd 9-től 5-ig?
Világszerte a cégek egy része kétségbeesetten próbálja meg visszaterelni az irodákba az embereket, akik viszont az elmúlt egy év tapasztalataival a hátuk mögött már feszegetik az egy helyen, egy hétig munka határait. Sokan támogatják az ún. hibrid megoldást. Munka és termelékenység kapcsolatával foglalkozó szakemberek szerint mindenki jobban járna, ha a járvány után nem olyan szigorúan ragaszkodnának a munkáltatók az irodai jelenléthez, a kötött időrendhez, vagyis például a 8 órás munkanap nem biztos, hogy otthonról is 9 órakor kell, hogy kezdődjön.
Szakértők szerint a mögöttünk hagyott év a munkáltatókat is arra tanította, hogy rugalmasabban ítéljék meg és foglalkozzanak a dolgozók munkaidő-beosztási igényeivel. A munkaidő-struktúra átalakításának egyik iránya lehet a 3-2-2-es megoldás. De mit is takar ez a három szám? Lényegében egy olyan megoldást, amelynek keretében az alkalmazott egy héten 3 napot az irodában dolgozik, 2 napot otthonról és van 2 szabadnapja. Azt, hogy miként variálja a home office-t és az irodai napokat, már az ő joga eldönteni.
A hangsúly tehát a rugalmasságon van, vagyis hogy a dolgozó maga tervezhesse meg mondjuk távoli munka idején a munkanapját, ellentétben a kínai 9-9-6-os modellel. Kínában ugyanis az emberek zömében reggel 9-től este 9-ig dolgoznak a hét hat napján, ami meglehetősen kemény munkarend.
Már egy ideje ott van a köztudatban a négynapos munkahét, hiszen az 1970-es évek óta kísérleteznek a bevezetésével – több-kevesebb sikerrel. A járvány egy érdekes dologra is rávilágított. Kiderült ugyanis, hogy a távmunkában dolgozók hatékonyabban működnek, mint korábban bent az irodában. Ez viszont azt is jelentheti, hogy a korábbi öt napra elosztott munkát rövidebb idő alatt is el tudják végezni, akár négy nap alatt is.
A megoldás ellenzőinek egyik legütősebb érve pedig az, hogy ha négy nap alatt is el lehet végezni ötnapnyi munkát, akkor bizony korábban az alkalmazottak nem voltak százszázalékosan hatékonyak.
Többfelé kísérleteztek a négynapos munkahéttel, a Microsoft Japánban, a Unilever Új-Zélandon, és a Yahoo-nál is történtek kezdeményezések, a tapasztalatok vegyesek. Az viszont biztos, hogy a járvány egyszer s mindenkorra átformálta a munkaidőről, a munkahelyünkről korábban kialakított felfogásunkat.
Antal Miklós vezeti az MTA–ELTE Lendület Új Vízió kutatócsoportját, amely a munkaidő-csökkentés nyugat-európai irányait kutatja, de a magyar területtel is foglalkozik szakember. Lukács Bence hazai vállalat- és HR-vezetőket kérdezett a járvány kapcsán változó otthoni munkavégzésről, illetve a home office-os munkaidő pontos ellenőrzéséről. Egyik alanya – egy munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég kereskedelmi igazgatója – igen frappánsan fogalmazta meg a változás egyik fontos elemét:
Nem munkaidő van, csak elvégzendő feladat.
Érdekes, de nem meglepő, hogy a munkaidő szigorú ellenőrzése és betartatása elsősorban a fizikai munkákra korlátozódik. A zömében szellemi munkához kötődő otthoni munka ellenőrzésére alkalmas elektronikus megfigyelő és nyilvántartó rendszerek még nem terjedtek el nálunk, legfeljebb a multiknál.
Az ELTE Szociológia Doktori Iskola doktorandusza azt mondta az Indexnek, hogy a magyar cégvezetőkkel felvett interjúk tapasztalatai azt mutatják, a járvány miatt engedélyezett otthoni munkavégzés várhatóan nem átmeneti jelenség lesz. Az átállást mind a munkáltatók, mind a dolgozók rugalmasan kezelték, és alapvetően pozitívan értékelték. Bár a cégek irányítói eleinte bizalmatlanok voltak a home office-szal szemben, de ebben változást hozott a vállalati szempontból előnyöket is jelentő távmunka tapasztalata.
Az esetlegesen csökkenő heti munkaidővel kapcsolatban az interjúk nem vetítettek előre jelentős és széles körű változást Magyarországon. A vezetők a járvány alatt éltek ugyan a munkaidő csökkentésével, de kizárólag átmeneti megoldásként: egyértelmű céljuk a költségcsökkentés és az elbocsátások elkerülése volt – mondta Lukács Bence.