Index Vakbarát Hírportál

A jogos védelem mindenkit megillető alapjog

2021. január 28., csütörtök 21:43

Az elmúlt években változás tapasztalható a jogos védelem ítélkezési gyakorlatában. A bíróságok egyre több esetben hoznak felmentő ítéletet azokkal az élet és testi épség elleni bűncselekmények vádlottjaival szemben, akik a halált, vagy a sérülést egy jogtalan támadással szemben kifejtett jogszerű elhárító magatartással okozták. Kónya István, a Kúria nyugalmazott elnökhelyettese az Indexnek elmondta: a jogos védelem nem kivételes lehetőség, hanem mindenkit megillető alapjog.

Egy régi, bírói körökben ismert anekdota szerint megkérdeztek egy angol bírót, mit tegyenek, ha betörő van a lakásukban késsel a kezében. – Lőjék le! – felelte. A magyar büntetőbíró viszont csak széttárta a kezét a kérdésre: – Próbálják meg kideríteni, hogy kirabolni akarja önöket vagy megölni, és aszerint válasszanak egy arányos eszközt a védekezésre.

A kérdés-feleletes történet óta nagyot változott a világ, egy magyar büntetőbírónak ma már nem egy körmondatban kellene válaszolnia az anekdotabeli kérdésre. Durván hangzik, de elvileg azt is felelhetné: – Öljék meg! (Azért nem azt, hogy „lőjék le”, mert Magyarországon úgyszólván lehetetlen önvédelmi célra jogszerűen lőfegyvert használni, mert a fegyvert, ha van egyáltalán az illetőnek fegyvertartási engedélye, szigorú szabályok szerint elzárva kell tartani, elkülönítve a lőszerektől, ami váratlan támadás esetén igen csak körülményessé teszi a fegyverhasználatot.)

„Tulajdonképpen önbíráskodást követ el”

Finkey Ferenc egykori koronaügyész 1909-ben, A magyar büntetőjog tankönyve című művében már határozottan kiállt a jogos védelem mellett:

A jogtalanságot, jogsértéseket az államhatalom feladata és kötelessége megakadályozni, ha pedig megtörténtek, utólag kiegyenlíteni, s így az ember tulajdonképpen önbíráskodást követ el, midőn maga veri vissza a jogtalan támadást; de az is kétségtelen, hogy az állam a maga védelmi eszközeivel (hatóságaival) nem lehet mindig és mindenütt jelen, meg kell tehát engednie, hogy az egyén maga védhesse meg magát a rendkívüli és világosan jogtalan támadások ellen, mert enélkül számtalan esetben nem lehetne megakadályozni a jogsértéseket.

A jogos védelem megítélése és szabályozása az elmúlt bő évtizedben változott meg gyökeresen. Ennek első lépéseként 2009 nyarán módosították a Büntető törvénykönyvet, amelybe bekerült a 29/A. paragrafus, amely kimondta:

Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

A kissé kacifántos megfogalmazással a jogalkotó lényegesen tágította a jogos védelem határait. Persze kivételekkel és megszorításokkal. A törvény megelőző jogos védelem esetén tudniillik csak akkor biztosított és biztosít ma is büntetlenséget, ha

  1. a védelmi eszköz nem alkalmas az élet kioltására,
  2. a védelmi eszköz működése folytán kizárólag a jogtalan támadó szenved sérelmet,
  3. a védekező a sérelem elkerüléséért mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható.

A legtöbb büntetőperben a megelőző jogvédelem azért nem jöhetett szóba, mert az alkalmazott védelmi eszköz bizony alkalmas volt az élet kioltására. Ez történt például

A harmadik szembeszáll

A megelőző jogos védelem törvényi szabályozását 2011 áprilisában az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezetének V. cikke követte, amely a jogos védelmet – mint büntethetőséget kizáró okot – alkotmányos tétellé emelte:

Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.

Kónya István, a Kúria nyugalmazott elnökhelyettese szerint az alkotmányos szabályozás az élethez való jognak a védelmét írja elő és ennek folytán biztosítja az önvédelem jogát, amelynek büntetőjogi megfelelője a jogos védelem. 

Ahhoz azonban, hogy megállapítható legyen a jogos védelem, mindenképp lennie kell egy jogtalan támadásnak is, mert kiprovokált támadásnál vagy az elfogadott kihívásnál nincs büntethetőséget kizáró ok.

A hatályos Btk. indoklása szerint a jogalkotó tudatosan mellőzte az arányosság fogalmának megjelenítését, tehát a jogos védelemben a védekezés egyetlen kritériuma a szükségesség. Jogtalan támadás és az elhárítás szükségessége – ez az a két feltétel, amely megalapozza a jogos védelmet.

Márki Zoltán, a Kúria Büntető Kollégiumának tanácselnöke a Kúriai esetek című videós kerekasztal-beszélgetésen így fogalmazott:

Ha valakit jogtalan támadás ér, akkor három magatartás közül választhat. Az egyik hagyja magát és ott a helyszínen megadja magát. A másik csapot-papot hátrahagyva menekül, és a harmadik szembeszáll.

Szituációs jogos védelem

A 2013. július 1-jén hatályba lépett új Btk. vezette be a magyar büntetőjogba a szituációs jogos védelmet. E szerint bizonyos szituációkban nem kell vizsgálni, szükség volt-e a védekezésre, mert a személy elleni jogtalan támadáskor a törvény vélelmezi az elhárítás szükségességét. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna,

Ezekben az esetekben tehát a cselekmény nem büntetendő, mivel nem veszélyes a társadalomra, továbbá a jogos védelmi helyzetben kifejtett elhárító tevékenység nélkülözi a jogtalanságot. A jogtalan támadás ellen védekezőt még gondatlanság miatt sem lehet felelősségre vonni. Úgy is mondhatjuk, hogy 

a jogtalan támadás kockázatát a támadónak kell viselnie.

Sötétben minden macska fekete

A szituációs jogos védelem egyik feltétele az éjjeli elkövetés. Márpedig az éjjel fogalmára sem az új, sem a korábbi Btk. nem ad meghatározást. Tóth Mihály jogászprofesszor ennek kapcsán szellemesen Alexandre Dumas A három testőr című regényére utalt, amelynek egy fejezetcíme így szól: „Sötétben minden macska fekete”. Az éjszakai tolvajlás kérdését egyébként a tizenkét táblás törvények két és fél évezrede pofonegyszerűen oldották meg:

ha éjszaka követ el valaki tolvajlást, ha a tulajdonos az illetőt megöli, tekintessék joggal megöltnek.

Az igazsághoz tartozik, hogy az éjjel fogalmát a bírói gyakorlat már kimunkálta. Ezek szerint 

az éjjel Budapesten és nagyvárosokban az este tizenegy és reggel öt óra közötti, vidéken általában az este tíz és öt óra közötti időszakot öleli fel.

Ebben az időszakban a megtámadott nehezebben kérhet és kaphat segítséget, mivel a pihenő időszak alatt az utcákon nehéz rendőrt találni, más személy segítségül hívása pedig amúgy is kétséges. Emellett a sötétedés nehezen felismerhetővé teszi a támadót, de magát a támadást is.

Azért vannak a jogos védelemnek korlátai is:

A Kúria 2013 júliusában meghozott jogegységi határozata szerint

a jogos védelem túllépéséért [2012. évi C. törvény 22. § (3) bek.] a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb – ám célravezető – elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a jogintézmény nem ad felhatalmazást.

Fordulat az ítélkezési gyakorlatban

Persze annyit ér egy törvény, amennyit alkalmaznak belőle!

Kónya István szerint a bíróságok olykor még ma is nehezen állapítják meg a jogos védelmet. Az ítélkezési gyakorlatban 2017. november 7-én következett be fordulat, amikor a Kúria felmentette a vádlottat minden ellene emelt vád alól, pedig az elsőfokú bíróság közúti veszélyeztetés és rongálás miatt egy év felfüggesztett szabadságvesztésre, majd a Fővárosi Törvényszék másodfokon halált okozó közúti veszélyeztetés és rongálás miatt két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte jogerősen.

A történet dióhéjban: a hölgyet, aki autójában egy piros lámpánál várakozott, 2012-ben motoros tolvajok támadták meg. Az elkövetők beütötték a jármű ablakát, és kiemelték az anyósülésről a táskáját – ékszerekkel, készpénzzel és okmányokkal együtt, majd elhajtottak a helyszínről. A megtámadott nő az autójával utánuk eredt, és mintegy ötszáz méteres üldözés után érintkezett a motorkerékpárral, amely felborult, és olyan szerencsétlenül esett egy ott álló jármű alá, hogy az egyik támadó a helyszínen belehalt a sérüléseibe.

Kónya István a Kúria felmentő ítéletének lényegét így foglalta össze:

Ebben az esetben a javak védelme érdekében gyakorolta a sértett a jogos védelmet, ami magában hordozza azt is, hogy forró nyomon üldözőbe veszi a tetten ért tolvajt. A megvádolt nő két férfi jogtalan, erőszakos, útonálló jellegű támadásának áldozatává vált, védekező reakciója természetes, szükséges és törvényes volt. Ez nem kivételes lehetőség, hanem mindenkit megillető alapjog!

(Borítókép: ppi / Index)

Rovatok