Nemrégiben, amikor beoltották Müller Cecíliát, az egyik hazai járványnihilista azt találta mondani, hogy szerinte nem is a tiszti főorvos, hanem csupán a hasonmása kapta meg az oltóanyagot. Néhány nappal később Müller Cecília az operatív törzs tájékoztatóján lakonikusan annyit közölt, hogy neki nincs dublőre. És ezzel a dolog részéről le volt zárva. De vajon biztosan az igazat mondta, nem csak a való(di)t?
Az emberek nagy részében mindig is ott él a vágy, hogy egyszer találkozzon az alteregójával. A Women’s Health számolt be arról, hogy 3 fiatal egy hónapos határidőt szabott magának hasonmásuk megtalálására. Twin Strangers (mondjuk, ismeretlen ikrek néven) indítottak egy projektet. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy nemcsak meglett mindegyikük hasonmása, de a weboldal azóta is virul.
A jelenleg is működő oldal adatai alapján eddig majdnem 8 millió ember találta meg hasonmását a világon.
A módszer nem túl bonyolult: egy megadott szempont alapján feltöltött fotót a mesterséges intelligencia segítségével vetnek össze az adatbázisban található millió más fényképpel, és ha van találat, akkor azonnal jeleznek. A projekt egyik indítója már három hasonmását találta meg így.
A Women’s Health megkereste a vezető amerikai genetikus társaság, az American Society of Human Genetics alelnökét, aki elmondta, hogy az emberek génállományának 99,5 százaléka megegyezik, a maradék fél százalék az, amely 16 millió változatot hoz létre, viszont ez nagyon kevés, csak egy aprócska része a teljes emberi genomnak. Ráadásul ez a fél százalék befolyásolja azt is, hogy ki, hogyan néz ki.
A genetikus beszélt arról is, hogy minél közelebbi rokon okról van szó, annál inkább hasonlít a DNS-ük. Az egypetéjű ikrek DNS-e szinte teljesen megegyezik, míg a testvéreknél annak a bizonyos hiányzó fél százaléknak a felével csökken a különbség, vagyis a DNS-eltérés esetükben csak 0,25 százalék. Ez a különbség azonban nő, ahogyan a családon belüli kapcsolat távolodik, vagyis az első unokatestvérek DNS-e már jóval eltérőbb, mint a testvéreké.
Hányszor csodálkoztunk már, amikor bulvárlapokban láttuk ennek vagy annak az ismert színésznek, énekesnőnek, sportolónak a kiköpött mását? És nem ikertestvérekről volt szó, hanem ismeretlenekről, így még meghökkentőbb az egybeesés. A népi hagyomány is ismeri a doppelganger jelenségét, vagyis azt, hogy mindenkinek lehet vagy van egy másik, mondjuk, rossz énje. Az irodalom is hoz erre példát, elég ha csak a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-karakterkettősre gondolunk Robert Louis Stevenson időtálló krimijéből.
Az USA-ban végzett felmérés szerint ha 8 kulcspontot adunk meg egy arcon, aminek tökéletesen egyeznie kell a hasonlósághoz például méretben, szögben, akkor kiderül, hogy
ennek a valószínűsége nagyjából egy a billióhoz.
Vagyis olyasvalakit találni, akinek milliméterre ugyanolyan hosszú a füle, milliméterre ugyanott vannak az arccsontjai, és ívében is ugyanolyan a szemöldöke – nos, ez gyakorlatilag lehetetlen.
Adódik a kérdés, hogy agyunk miként ismeri fel, ismeri meg embertársainkat? Francois Brunelle kanadai fotográfus 12 évet töltött azzal, hogy mintegy 200 hasonmáspárt kapott lencsevégre ikonikus fotosorozatához. Azt mondja:
Ez olyan, hogy amikor meglátom a másik felet, és azt gondolom, na ez az, megvan! Ez úgymond a részek egysége, tehát amikor külön-külön nézzük őket, akkor nagyon hasonlítanak. Ám amikor egymás mellé tesszük a képeiket, néha olyan érzés fog el, hogy egyáltalán nem hasonlítanak.
Vagyis ha eltekintünk a tűpontos részletekről, és nagyvonalúan kezeljük ezt a szempontot, akkor már sokkal valószínűbb, hogy a hasonmást látjuk. Ehhez persze érdemes tudni, hogy mi játszódik le az agyunkban.
Ennek illusztrálására remek példa az a montázs, amely még 1997-ben került fel az internetre, mielőtt újraválasztották volna Bill Clinton amerikai elnököt és alelnökét, Al Gore-t. Első pillantásra egy nem különösebben érdekes képet látunk, két férfit ábrázol, akik egymás mögött állnak. És rögtön beugrik, hogy ez a Clinton meg a Gore. Azonban amikor alaposabban megnézzük, akkor kiderül, hogy Gore arcának fontosabb részeit (a szemeket, az orrot és a szájat) Clinton szemére, szájára és orrára cserélték ki. És még ezeknek a tudatosan elmagyarázott cseréknek a nyomán is simán az igazi Al Gore-nak érzékeli agyunk a férfit a fotón.
Az agyunk valahogy úgy tárolja el az arcokat, mint egy térkép, és nem mint egy képmás. Amikor ismerőssel találkozunk az utcán, akkor agyunk önállóan elkezdi azonosítani a vonásokat (hajszíne, formája, bőrszíne). Éppen úgy, ahogyan mondjuk Olaszországot azonnal felismerjük a csizmaalakjáról. Azért, hogy minden körülmények között felismerjük barátunkat, az agy arcfelismerésért felelős területét használjuk; ez a fusiform gyrus. Ez felelős azért, hogy minden apró, finom részletből összerakja végül a teljes képet, vagyis a részekből összeálljon az egész.
Ha olyasvalakivel találkozunk, aki nagyon hasonlít ránk, akkor rögtön létrejön valamiféle kapocs közöttünk.
Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy van valami közös bennünk.
Érdekes, hogy rettentően sok hasonmáskeresés érkezik Kínából, ez pedig a nemrég véget ért egy család, egy gyerek kezdeményezésének tudható be. Valószínűleg az húzódik meg mögötte, hogy vágynak valakire, akiben valamiféle önmagukkal közös vonást vélnek felfedezni.
A kutatások egyébként azt támasztják alá, hogy a hozzánk hasonlóan kinéző embereket megbízhatónak és vonzónak tartjuk.
Borítókép: Bedros J. Róbert, az országos kórházfőparancsnok helyettese, főigazgató beadja Müller Cecília országos tiszti főorvosnak a Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcinájának második adagját a fővárosi Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban 2021. február 3-án. MTI / Balogh Zoltán