A történet dióhéjban: a Solymáron élő édesapa bírósághoz fordult, mert a Pakson lakó édesanya 2020. március 21-én a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzetre hivatkozással nem adta át kapcsolattartásra óvodáskorú gyermeküket.

A kapcsolattartás szombat reggel 9 órától vasárnap 18 óráig tartott volna. A Paksi Járásbíróság elutasította az apa kérelmét, bár megállapította, hogy az anya a kapcsolattartásról szóló határozatba foglalt kötelezettségét megszegte, azonban úgy ítélte meg, hogy ez „a kérelmezettnek nem felróható, döntése a gyermek érdekeit szolgálta".

A járásbíróság álláspontja szerint

a szülői felügyeleti jogokat gyakorló szülő [...] akkor jár el helyesen és felelősségteljesen, ha a fertőzés elkerülése érdekében ezeket az alkalmakat csökkenti. Jelen esetben a gyermeket a kérelmező Solymárra, az ország köztudomásúan fertőzéssel leginkább érintett területére (Pest megye) szerette volna elvinni, így a kérelmező alappal tagadta meg a kapcsolattartást, figyelembe véve a gyermek mindenekfelett álló egészségügyi érdekeit.

Az apa fellebbezése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta a Szekszárdi Törvényszék, amely indoklásában azért megjegyezte:

a kapcsolattartásról rendelkező határozat fényében egyértelmű, hogy az apának fel nem róható elmaradás esetén a kapcsolattartás pótlásának van helye, tehát a kapcsolattartás elmaradásával a gyermeket és a kapcsolattartásra jogosult szülőt érdeksérelem ugyan éri, de orvosolhatatlan jogsérelem nem.

Az apa ezután a kapcsolattartáshoz való jogának sérelme miatt alkotmányjogi panasszal az alkotmánybírákhoz fordult. Az Alkotmánybíróság most hozott határozatában megállapította:

A kapcsolattartás a külön élő szülő folyamatos jelenlétét jelenti a gyermek életében. A kapcsolattartás egyes módjai között nincs egyértelmű hierarchia, a felek közvetlenül, személyesen vagy közvetetten – például levelezés vagy technikai eszközök segítségével – is kapcsolatot tarthatnak, a kapcsolattartás minden formájának szerepe van a szülő-gyermek viszonyban, ezek adott esetben ki is egészíthetik egymást. A kapcsolattartás közvetlensége, a rendszeres találkozás és a zavartalan személyes kommunikáció – tehát az együttlét – mégis kiemelten fontos része a szülő-gyermek kapcsolatnak.

Az Alkotmánybíróság szerint az eljáró bíróság nem tett eleget

az alapjogi pozíciók arányosság elvén alapuló, kíméletes kiegyenlítésére és méltányos egyensúlyba kerülésére vonatkozó követelményének, mert pusztán az általános járványveszély mint távoli, absztrakt egészségügyi kockázat alapján döntött a kapcsolattartási jog korlátozása mellett.

Az Alkotmánybíróság többségi határozata szerint a bírói döntések a kapcsolattartási jog kiüresítéséhez vezethetnek, ezért a testület megsemmisítette a támadott bírói döntéseket. A határozattal négy alkotmánybíró (Juhász Imre, Handó Tünde, Pokol Béla és Szívós Mária) nem értett egyet.

(Borítókép: Getty Images Hungary / Agf)