Közel egy éve már, hogy a koronavírus rátelepedett a mindennapjainkra hazánkban is. A járványügyi intézkedések és korlátozások átalakították az életünket, arra kényszerültünk, hogy megszokott rutintevékenységeinken változtassunk, eddig elképzelhetetlennek tűnő szabályokat tartsunk be. Nem történt ez másképp a munkahelyeken sem.
Van, ahol általánossá vált, hogy az emberek home office-ból dolgoznak, ahol azonban ezt nem tudták megoldani, ott is szükség volt óvintézkedésekre a biztonságos munkavégzés érdekében. Bár a járvány miatt egész ágazatok kerültek nehéz helyzetbe, munkahelyek szűntek meg, ugyanakkor azokat is megviselték a megváltozott viszonyok, akiknek megmaradt a munkájuk, és alkalmazkodniuk kellett.
A Profession.hu állásportál a napokban sajtóközleményben hívta fel a figyelmet a munkahelyeken megjelenő pandémiás fáradtság kihívásaira. Arra, hogy a munkáltatók és a munkavállalók egyaránt kezdenek besokallni a munkahelyeken bevezetett különleges intézkedésektől; sokan érzik úgy, elég az elszigetelődésből, a home office-ból. A dolgozókra jellemzőbb lehet például az apátia, a demotiváltság és az ingerlékenység a munkahelyükön.
Szvetelszky Zsuzsa vállalati kommunikációs szakértő és szociálpszichológus azt mondja, hogy a tartalékok sokaknál kimerültek, és nagyon változó, ki mennyire tudja jól kezelni az aktuális eseményeket.
Eluralkodhat a demotiváltság, a dekoncentráltság, megszaporodhatnak a hangosabb szóváltások, az ok nélküli indulatos megnyilvánulások a munkatársak között. Szintén a kimerültségről árulkodik, ha a munkavállalók elhanyagolják a feladataikat, átadják magukat a tehetetlen passzivitásnak
– vázolta az alaphelyzetet a szociálpszichológus.
Szvetelszky Zsuzsa szerint ahogy minden nehéz helyzetben segít, ha a vezető és a csapat beszél a problémáról, úgy igaz ez most is.
A hangsúlyt a közös kihívásokra, a közös erőfeszítésekre ajánlott helyezni, emellett érdemes a fókuszt a nehézségek ellenére elért eredményeken tartani, ezzel is aláhúzva a csapat együttműködésében rejlő erőt.
De ajánlott a rendszeres elismerés, visszajelzés is, amit ne csak négyszemközt gyakoroljanak a vezetők.
Gyakran a cégvezetők vállalják magukra a pszichológus szerepét, azonban a két szerep nem összeegyeztethető; szükség van a képzett szakemberekre.
Tavaly ősszel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) arról tájékoztatott, hogy eluralkodott a pandémiás fáradtság az embereken Európában. Azóta több hónap telt el.
Az Index Karsai Szilvia pszichológust és Magos Anna szervezetpszichológust, a Corporate Values szervezetfejlesztő tanácsadócég munkatársait kérdezte arról, hogy mennyit változott tavaly ősz óta a helyzet: romlott, vagy esetleg a vakcinák megjelenése miatt javult? Hogyan lehet a pandémiás fáradtság, kiégés ellen védekezni? Mit tehetnek a munkáltatók és a munkavállalók?
Lassan egy éve vagyunk ebben a helyzetben, változó mértékű és tartalmú korlátozásokkal. Egyre többen nyitnának, egyre nehezebb elviselni a bezártságot, de a vakcina megjelenése önmagában még nem tett pontot ennek az egész időszaknak a végére
– véli Karsai Szilvia.
A pszichológus szerint hiába fogynak a tartalékaink, a fellélegzés helyett még további kitartásra van szükség.
A relaxációs és kognitív technikák, a lehetőségekhez mért egészséges életvitel vagy a munkaszervezési módok átalakítása mellett a lelki ellenálló képességünket, megküzdési kapacitásunkat is erősíteni, fejleszteni kell
– javasolja Karsai Szilvia.
A munkahelyeken ezzel például stresszmenedzsmentképzések, rugalmas ellenállási képességeket fejlesztő tréningek formájában találkozhatnak a dolgozók.
A járványhelyzet hatására megváltozott mentális állapotokat számos tanulmány vizsgálta, mutat rá Magos Anna szervezetpszichológus. Ezek a vizsgálatok a következő jelenségeket találták:
A világjárvány kezdetén az online munkára való áttérés meglepően gyors és hatékony volt, a bizonytalanság produktivitásba hajszolta a munkatársakat, hogy biztosítsák pozícióikat, azonban ez hosszú távon kiégésbe, fáradtságba fordult át
– fejti ki Magos Anna.
A szervezetpszichológus arra figyelmeztet:
a kiégés, a demotiváltság kialakulása hosszú folyamat eredménye, és attól, hogy elkezdődött az idősek és az egészségügyi dolgozók beoltása, nem fog az egyének mentális egészsége hirtelen felfelé ívelni.
Magos Anna szerint a pandémiás fáradtság esetén az első lépés az, ha nem próbálunk hárítani, hanem elfogadjuk így magunkat és másokat is.
Számos munkahelyen átálltak az online munkára részben vagy teljes mértékben, ami különösen megterhelő, hiszen a FOMO-jelenség (fear of missing out – azaz nehogy kimaradjunk valamiből, lemaradjunk valamiről) miatt folyamatosan elérhetőek vagyunk e-mailen, chaten, és próbáljuk kompenzálni online elérhetőséggel, hogy valójában láthatatlanok vagyunk.
Így bizonyítjuk, hogy dolgozunk, számíthat ránk a csapat, és a főnökként is titkon elvárjuk, hogy reagáljanak a munkatársak. Ez azonban ördögi kör, mert a folyamatos jelenlét, a bizonytalanságtól való szorongás, a munkatársak elképzelt reakciói teljesen kimerítenek, és hosszú távon a hasznos munka és mentális egészségünk rovására megy
– magyarázza a szakember.
Azt javasolja, hogy munkatársként húzzuk meg határainkat, kapcsoljuk ki az értesítő funkciókat munkaidő után, a munkáltatóknak pedig azt tanácsolja:
Mindenekelőtt Magos Anna azt tartja a legfontosabbnak, hogy a munkatársak bízzanak egymásban:
A kontrollvesztett állapotban nem a munkatársak még erőteljesebb ellenőrzésével kell erősíteni a siker illúzióját.
Az empátia segíthet a munkavállalóknak és a munkáltatónak is, de az is szükséges, hogy kitapasztaljuk, hogyan tudunk gyorsan töltődni: sport, mozgás, séta, minőségi társas kapcsolatok fenntartása akár online – elengedhetetlen a fáradtság elleni küzdelemben.
A közösségi média végeláthatatlan görgetése azonban kimondottan negatívan hathat hangulatunkra, fokozza a sodródás, a passzivitás élményét; a társas összehasonlítás is hozzájárul az energiavesztéshez.
Magos Anna szerint érdemes az apró sikerekre összpontosítani, részcélokat felállítani, új rutinokat bevezetni, kipróbálni relaxációs vagy tudatos jelenléti technikákat, és ne rágódjunk a „mi lett volna, ha…” kérdéseken, illetve ne próbáljunk önostorozva, erőnek erejével minden percet „hasznosan” eltölteni.
(Borítókép: Egy ápolónő pihen egy kórháznál 2020. március 27-én Rómában. Fotó: Antonio Masiello / Getty Images )