Sokkal több az áldozat, mint hinnénk. A szexuális abúzus gyakran családon belül zajlik, vagy közeli hozzátartozó az elkövető.
„Na, akkor csak egy kérdés! Miért most jelenti be a zaklatást? Érdekes módon tíz-húsz év múlva jut eszükbe. Nem kellene az ilyen komolytalan, sokszor csak lejáratás céljából való vallomásokat figyelembe venni. Nagyon hazug íze van.”
„Akkor szólt volna, vagy hallgasson örökre! Hogy került azokba a szitukba? 16 éves, már nem kicsi gyerek. Minden zaklatás elítélendő, de már átestünk a ló túloldalára. Évtizedekkel később előjönni ezekkel a dolgokkal már nem kell!”
Ilyen és ehhez hasonló hangvételű kommenteket tett közé a 33 éves Molnár Áron az általa alapított noÁr mozgalom Facebook-oldalán, miután a színész a múlt héten a Partizán interjújában beszélt arról, hogy egy ismert, ma is aktív színész-rendező, Frenkó Zsolt, 16 éves korában szexuálisan abuzálta őt. Egy alkalommal felhívta Molnár Áront a lakásába, ahol meztelenül állt az akkor fiatalkorú fiú elé, máskor pedig rácsapott a combjára, és végigsimogatta azt.
A színész először nem mondta ki elkövetője nevét. Aztán az interjú végén mégis megnevezte Frenkó Zsoltot. Facebook-oldalán később megmagyarázta, miért hezitált: szerette volna azt gondolni, hogy Frenkó már nem csinál ilyet, úgy érezte, ezzel védi őt.
Molnár Áron és csapata az eset után szakembereket hívott meg, és egy hosszú beszélgetésben taglalták többek között azt, mi számít gyerekkorban szexuális abúzusnak. A színész fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy az áldozatok nincsenek egyedül, és sok év hallgatás után, ahogy azt ő is tette, merjenek előlépni. Emellett, ha sokszor nehéz és fájdalmas is, de fontos beszélni hagyományosan tabunak számító témákról.
A válasz mindhárom kérdésre igen.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint a gyerek elleni szexuális abúzus a gyermeknek bármely szexuális tevékenységbe való bevonása, amelyet a gyermek nem vagy nem teljesen tud felfogni, vagy amelyhez nem tudja „tájékozott beleegyezését” adni, vagy amelyhez fejlődés-lélektanilag vagy fizikailag nem felkészült, vagy amely ellentétben áll az adott társadalom szokásaival vagy jogszabályaival.
visszaélést, bántalmazást jelent. Sok formája lehet, a szexualizált légkör megteremtésétől a valódi közösülésig. Fontos leszögezni, hogy az elkövető minden esetben hatalmi pozícióban van a gyermekkel szemben.
Molnár Áron nyilatkozata után egy ilyen esetről számolt be egy a neve elhallgatását kérő diák, aki azt állította, hogy Frenkó Zsolt, akkori tanára 2019-ben szexuálisan abuzálta őt. A most 18 éves fiatal azt mondta az Indexnek, hogy a színész-rendező többször is félreérthető megjegyzéseket tett rá, a külsejét dicsérte, és volt, hogy megfogta a fenekét. Ráadásul kéretlenül félmeztelen képet is küldött magáról, amelyen csak egy törülköző takarta el a nemi szervét.
Frenkó Zsolt február 8-án egy interjúban reagált Molnár Áron vádjaira. A férfi tagadta, hogy közeledési szándéka lett volna, szerinte nem volt szexuális zaklatás, amit tett. Bocsánatot ugyan nem kért, de felajánlotta, ha igény van rá, megteszi azt. A volt tanítványa nyilatkozatát még nem kommentálta. Többször is kerestük a színészt, de nem válaszolt. Úgy tudjuk, hogy a TV2 engedélye nélkül nem nyilatkozhat, ezért megkerestük a csatornát is, ahol azt ígérték, hamarosan visszaírnak.
Azóta szerkesztőségünkbe is befutott még két levél. Az egyikben egy neve elhallgatását kérő fiatal férfi írta le az általa kellemetlennek nevezett szituációt, hogy 15 évvel ezelőtt, amikor 15 éves volt, Frenkó Zsolt egy budapesti uszodában „kinézte magának”, és úgy érezte, meztelenül „illegette magát” előtte.
Írt egy olyan 19 éves fiatal is, aki 2020 novemberében találkozott először a színésszel egy zalakarosi szállodában. Azt mondta, Frenkó, akit nem ismert korábban, negyedórányi beszélgetés után bejelölte a Facebookon, és „mintha nem lenne élete”, megállás nélkül üzenetekkel bombázta. Egyszer azt írta, szívesen pucérkodna a meztelen valóságról társalogva egy meleg szaunában.
Tudomásunk van egy olyan beszélgetésről is, amelyben Frenkó Zsolt elismerte, hogy küldözgetett magáról fiataloknak meztelen képet. A színész-rendező értetlenül áll az egész történet előtt, és nem tud mit mondani, ezért nem reagál az ügyre a nyilvánosság előtt. Hozzátette azt is, biztos volt benne, hogy Molnár Áron után mások is felbuzdulnak, hogy – mint fogalmazott – „elföldeljék” őt.
Egy általunk megkérdezett szakértő szerint – aki a téma érzékenysége miatt nem vállalja a nevét – Frenkó Zsolt csak maszatol. Úgy véli, a színész annyira természetesnek veszi, amit csinál, hogy fel sem tűnik neki valójában, mit művel.
Az Európa Tanács 2009-es kutatása megdöbbentő adatra hívja fel a figyelmet. A dokumentum szerint minden ötödik európia gyermek érintett szexuális erőszakban, ebbe minden zaklató tevékenység beletartozik.
A szexuális erőszak vagy abúzus mindig egy érzelmi átlépéssel kezdődik. Ez azt jelenti, hogy egy gyereknek a testi integritását a felnőtt nem tartja tiszteletben, vagy visszaél azokkal a szükségletekkel, amik a gyermek oldalán jelentkeznek. Ez lehet igény a figyelemre, vágyhat arra, hogy valaki meghallgassa őt. Ha ezt a felnőtt félreérti, átforgatja szerelemmé, vagy hozzátesz egy erotikus felhangot, abban a pillanatban megtörténik az érzelmi határátlépés. Ez az, amiért
a felnőtt a felelős, és sosem a gyermek.
A büntető törvénykönyv a nemzeti elvárások alapján új szabályozást vezetett be még 2013-ban. Ennek megfelelően alapvetően három kategóriája lett a szexuális bántalmazásnak:
Utóbbit csak gyermekkel szemben lehet elkövetni, míg az első két kategóriában súlyosabb büntetést kaphat az elkövető, ha gyermek az áldozat. Ezeket a bűncselekményeket jellemzően nem tanúk előtt követik el, ezért is nehéz bizonyítani azokat.
A gyermekek szexuális bántalmazásával foglalkozó szakértők szerint az emberek sokszor elbagatellizálják ezeket az eseteket, és csak azt tekintik valódi szexuális bántalmazásnak, ha a felnőtt és a gyermek között fizikálisan is megtörténik az erőszak. A fogdosást, simogatást, kedves beszólásokat, a külsőre tett megjegyzéseket nem minden esetben tekintik annak. Állítják, a gyermek tehet róla: ha lány, miért öltözik kirívóan, miért sminkeli magát, miért megy fel a felnőtt lakására, vagy miért kezd inni vele, biztos csak azt akarja...
Az áldozatok hibáztatásával,
hiteltelenítésükkel a többi áldozatnak, illetve potenciális áldozatnak, azaz mindenkinek azt üzenjük, jobb, ha hallgatsz
– hívja fel a figyelmet Reményiné Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője. A szakember szerint éppen ezért nem szabad hallgatni, mert ha mindenki ezt teszi, akkor érdemben sosem történik semmi. Az áldozat tovább gyötri magát, sőt, a bántalmazók újabb áldozatokat kereshetnek, akiknek esélyük sem lesz segítségre ahhoz, hogy túlélők legyenek, és a traumáikat feldolgozva teljes életet tudjanak élni.
A trauma mellett megjelenő szégyenérzet miatt az áldozatok is azt gondolhatják, ők a hibásak a történtekért. Molnár Áron példája előrelépést jelenthet ezen a területen, azzal, hogy felvállalta, mi történt vele, többen is felbátorodhatnak és a nyilvánosság elé léphetnek. Szerinte ez egyértelmű üzenet lehet az áldozatnak, hogy ami vele történt, az egyáltalán nem az ő szégyene és hibája, hanem azé, aki megtette vele.
Ez azért is fontos lenne, mert az ilyen esetek nagy része örökre rejtve marad. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány egy korábbi közlése szerint Magyarországon egy évben mintegy 700 szexuális erőszak esetében indul büntetőeljárás. A latencia megdöbbentően nagy, a kutatások alapján 100 esetből csak minden tizedik derül ki, és csupán egy ügyben indul eljárás. De ezek csak becslések, pontos adatok nincsenek. Ezt súlyosbítja, hogy
az esetek 90 százalékában a szexuális erőszakot a gyerek számára ismert személy, családtag, barát, hozzátartozó vagy más ismerős követi el.
Reményiné Csekeő Borbála szerint az lehetne a megoldás, ha mindenféle bántalmazásról és visszaélésről nyíltan lehetne beszélni, és egyre több fórum biztosítana erre lehetőséget.
Háztetőkről kellene kiabálni, hogy a helyzeteddel visszaélni, a másikat megalázni, megütni, a testét használni nem menő, ez megengedhetetlen és iszonyú károkat tud okozni
– emeli ki a pszichológus, aki szerint az is nagyon fontos lenne, hogy a gyerekekkel beszélgessünk az árulás, árulkodás és a segítségkérés közötti különbségekről, és ezt a felnőttek is tisztázzák egymás között. Hozzáteszi, emellett a testtudatosságra való nevelés is fontos, mert a gyermekek sokszor nem ismerik a testüket, annak működését, és az is probléma, hogy a nemi szervekről sem merünk nyíltan beszélni velük.
Angliában vagy Hollandiában erre már régóta kialakult a gyakorlat, ott minden óvodás megtanulja, hogy az alsóneművel fedett testrészekhez nem nyúlhat senki, és még az orvosnak is engedélyt kell kérnie, mielőtt megvizsgálja a gyermeket.
A latenciát növeli, hogy sok esetben azért sem indul eljárás ilyen ügyekben, mert a család fél a megbélyegzéstől, valamint maga a procedúra is nehézkes, stresszes és hosszú. Dr. Turi Vivien jogász szerint azonban sosem késő segítséget kérni. A szexuális abúzusok sok esetben azért nem derülnek ki az áldozat gyermekkorában, mert
az érintett kiszolgáltatott helyzetben van az elkövetővel szemben.
Amennyiben az áldozat több év elteltével úgy dönt, hogy feljelentést tesz, magánindítvány formájában megteheti azt. A rendőrség megvizsgálja a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és ha elég adatot gyűjt a vádemeléshez, az ügy átkerül az ügyészséghez. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a szexuális bűncselekmények az idő elteltével még nehezebben bizonyíthatók. A szakember leszögezte, hogy a bizonyítékoknak közvetleneknek kell lenniük. Ezek lehetnek például a bántalmazó által küldött kéretlen, szexuális töltetű üzenetek, vagy kompromittáló fotók.
Az elmúlt évtizedben azért jogszabályi szinten sok előremutató változás történt. Tény, hogy lassan és még nehezen megy át a gyakorlatba, de már jogi tényállás a kapcsolati erőszak, a gyerekekkel szemben történt szexuális bűncselekmények elévülése pedig kitolódott.
Jó hír az is, hogy a hetekben átadtak egy gyermekbarát meghallgató- és terápiás központot Budapesten, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) és az Országos Rendőr-főpitányság (ORFK) együttműködésében. Szombathelyen néhány éve már működik ilyen, és a tervek szerint Miskolcon, Gyulán és Debrecenben is lesz úgynevezett Barnahus-szolgálat.
Ennek lényege, hogy a gyermek vallomását videóra veszik, így azt többször vissza tudják nézni, az áldozatot nem kell újra és újra meghallgatni, megkímélik őt egy minden bizonnyal megterhelő procedúrától. Közben egy igazságügyi szakértő minden információt megpróbál begyűjteni, ami a vádemeléshez, később pedig az ítélethozatalhoz szükséges.
Bár papíron már történnek érdemi dolgok, de még így is nagyon sok bűncselekmény, etikai vétség, hatalommal való visszaélés marad következmények nélkül, és ez akár bátorításként is hathat az elkövetőkre. Reményiné szerint több szinten kell cselekedni:
törvényi szinten, adott esetben intézményi szinten, gyermekvédelmi irányelveket meghatározva, etikai normarendszert kialakítva és ellenőrizve, de emellett fontos a társadalmi szemléletformálás is.
Szerinte a helyzetet nehezíti az is, hogy komoly munkaerőhiánnyal küzd a gyermekvédelem. Sokszor ugyanis még a közalkalmazotti szférában sem versenyképesnek számító fizetésért, megbecsülés nélkül, rossz körülmények között, érzelmileg nagyon megterhelő feladatokat ellátó munkavállalóktól várják a csodát.
Ha segítségre van szüksége, hívhatja a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 116-111 lelkisegély-vonalát, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a 06-80/20-55-20-as számon, a rendőrséget a 107-es vagy 112-es számon, valamint a NANE Egyesületet is a 06-80/505-101-es számon.
(Borítókép: Molnár Áron. Fotó: Kaszás Tamás / Velvet)