Kedden beszámoltunk róla, hogy ismét kitört Szicíliában az Etna, a szigeten le kellett zárni Catania városának repülőterét. Az eseményt lávaömlés, több tíz kilométeres távolságban is hallható mély morajlás, valamint száz kilométerről is látható hamufelhő kísérte.

Harangi Szabolcs, az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője az Index kérdésére elmondta, hogy az Etnához viszonyítva ez egy közepes méretű, egyébként két egymást követő robbanásos kitörés volt.

Rövid ideig 500-600 méteres magasságú lávaszökőkút emelkedett fel. Az elmúlt években nem voltak ekkora kitörései az Etnának, de még így sem nevezhetjük szokatlanul nagy eseménynek, ahogy váratlannak sem, mert az Etna egy folyamatosan aktív vulkán.

Ennél nagyobb kitörések 2011 és 2013 környékén voltak, akkor több kilométeres lávaszökőkutakat lehetett megfigyelni.

Harangi kifejtette, hogy az Etna Európa legveszélyesebb vulkánjai közé tartozik, de a kutató szerint a „csúcsi területeken zajló kitörések” annyira nem veszélyesek, ahogy a mostani sem volt különösebben az.

Az Etna akkor válhat igazán veszélyessé, ha felhasad az oldala, mert az a rész már sokkal közelebb van a településekhez. Számítunk ilyen kitörésre is, de a csúcsi területeken látható aktivitás csökkenti az esélyét az oldal megnyílásának.

Európában Izlandon is találhatók veszélyes vulkánok, ahogy azt 2010-ben, az Eyjafjallajökull eseténél megtapasztalhattuk, az akkori esemény megbénította a kontinens légi közlekedését. A kutató szerint nagy a valószínűsége annak, hogy akár már idén bekövetkezzen egy újabb kitörés Izlandon, mert utoljára 2015-ben fejeződött be a vulkáni működés a szigeten, és a hat év szünet túl van azon az átlagon, ami az izlandi vulkanizmusra jellemző. Szunnyadó izlandi óriások pedig vannak, ilyenek például a Katla és a Hekla.

Olaszországban a nápolyi térség is veszélyes lehet, de nem csak a Vezúv miatt:

Az öböl környékén található Campi Flegrei tűzmezőn közel 500 éve volt kitörés, utoljára Pozzuoli városánál emelkedett ki a földből egy vulkáni hegy. A XXI. századi ember gondolkodását valószínűleg megrengetné egy hasonló esemény, pedig veszélyes a terület, emelkedik a felszín, és gázok is vannak.

Hogyan működik egy vulkán?

Sok mindentől függ, hogy a magma eléri-e a felszínt, mert ehhez több kilométer vastag kőzettestet kell áttörnie, ami komoly felhajtóerő nélkül lehetetlen.

Fel kell halmozódnia akkora magmamennyiségnek, ami fizikailag képes áttörni a felette lévő kőzettestet. Ehhez komoly felhajtóerő kell, amit a kőzetolvadékból kiváló gázok is biztosítanak, és ami már megrepeszti a felette lévő kőzeteket.

Vulkáni felépítmény esetén ez könnyebben megtörténhet. Az Etnánál nyílt a kürtő, ami a folyamatos működést jelzi. A csúcsi területen több kürtőcsatorna is található, ahol a magma a felszínre tör, és viszonylag könnyen teheti ezt, mert a hasadékok olvadékkal vannak kitöltve.

A magma mozgását Harangi Szabolcs pezsgős példával szemléltette: ha zárva van a palack, kívülről csak a folyadékot látjuk, mert nyomás alatt a gáz oldott állapotba kerül a pezsgőben. Ahogy kinyitjuk, és öntünk belőle, észrevesszük a buborékokat. Ha még fel is rázzuk, akkor ki fog lőni.

Az Etnánál is ez történik, az alulról érkező magma gázokban gazdag, ez felfelé hajtja, a gázok kiválásával felbuborékosodik, a nyílt kürtőn pedig kitör, és mivel a kiöntött pezsgő sem habzik a végtelenségig, a gázát vesztett magmaanyagból lávafolyások lesznek.

Ehhez nem kell feltétlenül vulkáni felépítmény, van olyan is, amikor a magma utat talál, és gyakorlatilag épít egy vulkánt. Ez történt 1943-ban Mexikóban, amikor egy kukoricaföldön hasadt fel a föld, tört fel a magma, és jött létre egy vulkán.

A Kárpát-medencében sem lehetetlen

A Harangi által vezetett kutatócsoport éppen térségünk vulkanizmusát vizsgálja intenzíven, és ugyan sokkal kisebb a valószínűsége egy kitörésnek, mint például Olaszországban, de a kutatásaik azt mutatják, hogy nincs kizárva.

A székelyföldi Csomád-hegységnél utoljára 32 ezer évvel ezelőtt voltak vulkánkitörések, a Szent Anna is egy krátertó. A kutatásaink szerint a Csomád történetében voltak már ennél hosszabb szunnyadási időszakok, és ezután is működött a vulkán.

A tudományos eredmények azt jelzik, hogy egy alvó vulkán akár néhány hét alatt felébredhet, és kitörésre alkalmassá válhat. Harangi szerint nagyon fontos vizsgálni, hogy pontosan mitől és hogyan léphetnek újra működésbe szunnyadó, látszólag inaktív területek, hogy fel tudjunk készülni a váratlan eseményekre.