Nincs sok választási lehetőségük a rezidenseknek, hogy aláírják-e az egészségügyi szolgálati jogviszonyt, vagy sem. Ha az új határidőig, vagyis hétfő estig nem szignálják, akár több millió forintot is vissza kell fizetniük az államnak.
A 2020. október végén elkészült, az egészségügyi ellátórendszert alapjaiban átalakító törvénytervezet ellen eleinte nagy ellenállás volt a különböző szakszervezetek részéről, és ugyan a Magyar Orvosi Kamara (MOK) javaslatait a tervezet elkészültekor figyelembe vették, mégis meglepő adatok születtek egy online felmérés eredményeképpen.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) még a törvényjavaslat kidolgozását követően készített felmérést tagjai körében. A 30 ezer válaszadó közül majd minden harmadik válaszadó úgy vélte, nem fogja aláírni az új jogviszonyt.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) szintén kikérte tagjai álláspontját az új jogviszonyról. A felmérésük szerint a magyar orvosok 77 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem írja alá az új egészségügyi jogviszonyról szóló szerződést, 40 százalék pedig emiatt akár otthagyná a közellátást is – szerepelt a MOK kutatásában.
Legnagyobb részük, az orvosok 37 százaléka a magánegészségügybe tart, de 35 százalék nyilatkozott úgy, hogy a szerződés aláírása helyett elhagyja az országot vagy az ágazatot. Külföldre a fiatalabb, a magánegészségügybe a középkorú kollégák terveznek távozni. Az előzetes számítások ellenére ugyan jelezték már egy-egy kórház osztályainak orvosai, hogy nem írják alá, ennek ellenére pár ezerre teszik csak az egészségügyi szakemberek a pályaelhagyók számát.
Azonban a harmincezres orvostársadalom tagjai közül a pályakezdőknek lehetőségük sincs arra, hogy számukra ideálisabb munkaviszonyról dönthessenek.
Az orvosi egyetem elvégzését követően, diplomával a kezükben a pályakezdő orvosok, más néven rezidensek egy-egy szakterületre szakosodnak, ami három és hat év közötti időszakot vesz igénybe, de egy neurológusnál ez akár még további éveket jelenthet. A hatéves orvosi képzést követően így
számukra még nincs lehetőség arra, hogy önállóan magánpraxist indítsanak, kötelező előtte valamilyen szakvizsgát tenni. Viszont dolgozhatnak a magánegészségügyben, de csak felügyelet alatt. Ez az idő viszont nem számít bele a szakképzésbe. Ez egyszerű másodállás.
Egy nemrégiben diplomázott rezidens az Indexnek számolt be arról, miként érinti őket az új jogszabály életbelépése. Bélának – nevezzük így az anonimitást kérő orvost – még több mint négy éve van hátra a szakorvosképzésből, amelyet egy fővárosi kórházban teljesít. Januártól már ő is a kedvezőbb összegű, megemelt bért kapta kézhez, amelyet
még pluszban kiegészíthetne a rezidensek számára megpályázható Markusovszky-ösztöndíjjal,
ő azonban nem élt a havi 100 ezer forintos lehetőséggel.
Ennek egyszerű oka van – magyarázza a fiatalember. Az ösztöndíjszerződésben vállalni kell, hogy a szakvizsga megszerzése után legalább annyi ideig az állami egészségügyben dolgozik, amennyi ideig az ösztöndíjat folyósítják számára, ami így akár 4-5 év elköteleződést jelentene számára.
A fiatal orvos és sok más rezidens eleinte fenntartásokkal fogadta a 2021 januárjától életbe lépő új jogviszonyt. Dénes Tamás, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnöke is erről számolt be még október elején a weborvos.hu oldalán.
A szervezet elnöke úgy gondolja, a béremelés mértéke, üteme a jelenlegi járványhelyzetben elfogadható.
A törvény pozitívumának tekinti, hogy rendezi az orvosok bérét, és hitet tesz a hálapénzrendszer megszüntetése mellett, illetve a magán- és állami egészségügy viszonyának tisztázása irányába.
Azonban a rezidensek hátrányként élik meg a nem szükségállapotban történő kirendelés lehetőségét, és ennek az igencsak hosszú, akár kétéves időtartamát. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan
– fogalmazta meg kritikáját Dénes Tamás még október elején.
Azóta ezt az időtartamot sikerült 44 napra csökkenteni, ami így már számukra is elfogadható vállalást jelent.
A szakképzésben részt vevő orvosok vállalják, hogy meghatározott időn belül leteszik a szakvizsgát. A szakvizsga határideje azonban – ha kérvényezik – kitolható, ha azonban a szakorvosi vizsgát a halasztott időpontig sem teszik le, akkor vissza kell fizetniük a képzés költségét.
Ha Béla nem írja alá a szolgálati jogviszonyt, úgy nemcsak attól a lehetőségtől esne el, hogy Magyarországon pár éven belül szakorvos lehessen, de
ha nem dolgozza le az egyetemi évek időtartamát idehaza, vissza kell fizetnie az államnak a képzési díjat is, ami több millió forintra is rúghat.
A fiatal orvos ezért kifejezetten örül annak, hogy nem vette igénybe a Markusovszky-ösztöndíjat, ugyanis így még látja annak esélyét, hogy rövid időn belül akár külföldön dolgozhasson, és visszafizesse az államnak a képzési költség fennmaradó részét.
Az új jogszabály még nem szabályozott le minden kérdéses területet – hívja fel a figyelmet a fiatal orvos. Többek között még nem tisztázott az a helyzet sem, amikor egy páciens magánrendelésen keresi fel a szakorvost, aki a későbbiekben ugyanezzel a betegséggel nem láthatja el az állami egészségügy keretein belül.
Ha nálam magánrendelésen megjelenik egy kismama, akkor nem vezethetem le az ő szülését állami ellátásban, munkaidőben még akkor sem, ha éppen elfolyt a magzatvíz, és beindult a szülés
– mutat rá az új szabályozás még nem tisztázott részleteire. Kiemelte, hogy az orvosok a betegek ellátásáért, gyógyításáért dolgoznak, és a járvány alatt érzik, mekkora teher hárul rájuk, azonban sokaknak nem tetszik, hogy a veszélyhelyzetre hivatkozva nem mondhatnak fel.
Ugyanakkor úgy véli, a bérezés terén jelentős előrelépés történt. Pályakezdő orvosként a legalsó fizetési osztályba került. Idén ez számára nettó 320 ezer forint, amely szerinte tisztességes összeg,
„ennek ellenére én külföldi munkavállalásba gondolkodom, akár a képzési díj visszafizetésével együtt is, hiszen ez a rendszer bebetonoz öt évre”
– zárja gondolatait a fiatal rezidens.
(Borítókép: Veronique de Viguerie / Getty Images)