1991. március elsején reggel hét órakor indult el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentőszolgálata. A máltai mentő az elmúlt harminc év során több mint száztízezer beteget látott el, fedélzetén mintegy 500 önkéntes vállalt szolgálatot.
Évente átlagosan 1500 alkalommal riasztja az Országos Mentőszolgálat diszpécsere a máltaiak M28-as hívójelű rohamkocsiját, mely Budapesten és környékén 56 ezer kilométert tesz meg. Az autóhoz egyedülálló módon százhúsz fős személyzet tartozik. Szolgálata harminc éve során a máltai rohamkocsikon összesen mintegy 500 önkéntes dolgozott, akik több mint száztíz ezer embert láttak el.
A máltai rohamkocsin a mindenkori négy fős személyzet minden tagja önkéntes, az orvos, az ápoló, a szekundáns és a gépkocsivezető: egészségügyi szakdolgozók és a Máltai Szeretetszolgálat képzésén végzett civil segítők.
A máltai mentőegység volt az első, melyen helyszíni vérrögoldó kezelést lehetett végezni, és a máltai rohamkocsin volt először vezeték nélküli ultrahang készülék. Ehhez képest a szolgálat nem kap pénzt a munkáért, hitvallásuk szerint: “Jutalmunk a megmentett élet!”