Zavarja a szomszéd grillezése, zenehallgatási szokása, áthajló gyümölcsfája, állandóan ugató kutyája, zajos építkezése? Üdvözöljük a szomszédjogok világában!
Egy apartmanház vendégei által használt tűzrakóhely füstje miatt birtokvédelmi eljárást kezdeményeztek a helyi jegyzőnél, aki viszont megállapította, hogy a tűzrakóhely évi néhány alkalommal történő használatával okozott füsthatás kellemetlen, de nem olyan mértékű, hogy az a szükségtelen zavarás fogalmát kimerítené.
Egy másik ügyben a bíróság nem kötelezte a zeneszolgáltatás megszüntetésére az alperest annak ellenére, hogy tényként állapították meg, hogy a bárban a zeneszolgáltatás rendkívül hangos volt, ami a felperesek ingatlanának rendeltetésszerű használatát lehetetlenné tette. Ez az ingatlan ugyanis a Balaton-part legforgalmasabb városának főutcáján helyezkedett el. Az ítélet indoklása szerint a nyaralóknak is tudomásul kell venniük, hogy a Balaton-parthoz hozzátartoznak a szórakozóhelyek, és akár valamennyi helyen be lehetne tiltani a zeneszolgáltatást.
A szomszédjogokat (iura vicinitatis) a rómaiak is ismerték; ezeket a korlátozásokat törvényi szolgalmaknak tekintették. Vagyis felismerték, hogy
a tulajdont nemcsak a köz, hanem a szomszédok közötti zavartalan együttműködés érdekében is szükséges korlátozni.
Így például előírták, hogy a házakat egymástól csak bizonyos távolságra lehet építeni, nem szabad elvenni a szomszédtól a természetes fényt. Már a XII táblás törvény szabályozta a fák gallyainak a szomszéd telkére való átnyúlását, valamint az áthullott gyümölcs felszedésének jogát.
Az ingatlan használatának általános korlátjaként szabályozza a jog az úgynevezett szükségtelen zavarás tilalmát. A Polgári törvénykönyv (Ptk.) 5:23. §-a ezt így fogalmazza meg:
A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.
Hét évvel ezelőtt a szomszédjogi szabályozás többlépcsőssé vált: az alapvető rendelkezéseket a Ptk. tartalmazza, a speciális kérdésköröket viszont a szomszédjogi törvény részletezi, és mindezt önkormányzati rendeletek, bírósági jogegységi határozatok egészíthetik ki. A 2014. március 15-én hatályba lépett Ptk. a szomszédjogok területén ugyanis mellőzi a korábbi törvénykönyv számos olyan szabályát, ami túlzottan egyedi és konkrét élethelyzeteket rendez. Ezeket a normákat külön törvénybe foglalták. Hogy mennyire észszerű tíz paragrafust külön jogszabályba helyezni, erről megoszlanak a vélemények. A tisztánlátást biztos, hogy nem segíti.
Először is a szükségtelen zavarás fogalmát érdemes tisztázni. Ahogyan az elnevezésből is következik, nem minden zavarás jogellenes, csupán a szükségesnél nagyobb mértékű.
Kérdés az, hogy hol húzódik a határvonal, mert sok minden zavarhatja a szomszédot, a kerti partitól kezdve a gyermek zongorázásáig.
Dobos István ügyvéd szerint a valóban nagy problémát okozó esetek általában az építkezéssel, a zajokkal, a kellemetlen szagokkal, valamint az állatok tartásával kapcsolatosak. A bírói ítélkezési gyakorlat alapján szükségtelen mértékű zavarásról akkor beszélhetünk, ha az a szokásos mértéket meghaladja, ha a zavaró tevékenységet kifejtő a szomszéd érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. A Ptk. azt követeli meg ugyanis, hogy a lehetőségekhez képest legkisebb mértékű érdeksérelmet okozza a használó.
Nincs két egyforma szomszéd. Az egyik szeret hangosabban zenét hallgatni, szombat reggel füvet nyírni, több baráti összejövetelt szervezni, gyakran grillezni a kertben füstöt okozva, míg a másik nem. A szomszédjogi törvény tervezete a fölösleges jogviták elkerülése érdekében kimondta volna, hogy a tulajdonos tűrni lesz köteles minden zavaró tevékenységet, amely a szomszédos ingatlan helyben szokásos használatából ered. Nos, a helyben szokásos használat fogalma végül kikerült a törvényjavaslatból és az elfogadott törvényből is. Aligha vitatható, hogy a bíróság a helyben szokásos használat fogalmának bevezetése esetén sem szabadult volna meg a mérlegelés szükségességétől, csak éppen nem a zavarás szükségtelen mértékét kellett volna mérlegelnie, hanem azt, hogy a zavaró tevékenység belül van-e még a helyben szokásos használat fogalmi körén.
Bisztriczki László birtokvédelmi szakértő A szomszédjogi törvény és a szükségtelen zavarások gyakorlata című tanulmányában úgy vélekedik, hogy
a szomszédjogi viták egy része emberi gyarlóságból fakadó irigységen, féltékenységen, kapzsiságon, rosszindulaton alapul, más részük kiváltó oka a szomszéddal kapcsolatos vélt vagy valós sérelem, melynek orvoslására a panaszosok, illetve felperesek javukra szóló döntést szeretnének kicsikarni a hatóságtól.
A szomszédjogi törvény kitér néhány, állattartással kapcsolatos esetre. Kimondja például, hogy ha a tilosban talált állat tulajdonosa ismert, az ingatlan tulajdonosa köteles őt az állat befogását követően annak elszállítására felszólítani, de mindaddig visszatarthatja az állatot, amíg az általa okozott kárt az állat tulajdonosa meg nem téríti. Vagy: ha a kirepült méhrajt annak tulajdonosa két napon belül nem fogja be, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.
Az Alkotmánybíróság több határozata is foglalkozott állattartással kapcsolatos szomszédjogi kérdésekkel. A 6/1995. (II. 22.) AB-határozatban a testület alkotmányellenesnek találta a zalaegerszegi megyei jogú város közgyűlésének az állatok tartásáról szóló 14/1991. (XI. 15.) rendeletének azt a bekezdését, amely kimondta: „Méhek tartása csak a város külterületén, a belterület határától 250 m-re és zártkertben a telekszomszédok hozzájárulásával egyedi kérelemre engedélyezhető.” A határozat a tulajdonjog korlátozásával összefüggésben rámutatott arra, hogy a rendelet megállapíthat helyben alkalmazandó követelményeket, de nem tilthat kategorikusan olyan magatartást, illetve tevékenységet, amelyet a magasabb szintű jogszabály kifejezetten lehetővé tesz. Az 1/2003. (I. 14.) AB-határozat a tulajdonjog aránytalan korlátozása miatt semmisítette meg a Dunakeszi Önkormányzat 15/1995. (XII. 18.) rendeletének azt a bekezdését, amely megszabta, hogy „a város területén kertes családi házak zárt udvarán kettőnél több eb és macska csak a szomszédok írásbeli hozzájárulásával tartható”.
A bírói gyakorlatban töretlen az az álláspont, hogy ha a felperes olyan környezetbe megy lakni, ahol az állattartás a hatóság engedélye alapján nem tilos, akkor az ezzel okozott bizonyos fokú zavarást a társadalmi együttélés szabályai szerint köteles elviselni.
Az ingatlan tulajdonosa felszedheti az ingatlanára a szomszédos ingatlanról áthullott terményt (a korábbi Ptk. a „termény” helyett a „gyümölcs” fogalmát használta), ha a növény tulajdonosa a termény beszedését elmulasztotta. Kérdéses lehet, hogy mennyi ideje van a tulajdonosnak ahhoz, hogy a szomszéd telkére áthajló ágakról lehullott terményt összeszedje. A bírói joggyakorlat méltányos határidőről tesz említést, amely a mezőgazdasági, kertészeti, illetőleg a helyi szokásoknak, az összes körülménynek megfelelően esetenként állapítható meg. A két ingatlan határvonalán álló növény és terménye egyenlő arányban illeti meg a szomszédos ingatlanok tulajdonosait. A korábbiakhoz képest egy új szabály alapján
a közterületre hulló terményt viszont bárki felszedheti, ha a növény tulajdonosa a termény beszedését elmulasztotta.
Az ingatlan tulajdonosa pedig csak akkor jogosult az áthajló ágak és átnyúló gyökerek levágására, ha azok az ingatlan rendes használatát akadályozzák, és azokat a növény tulajdonosa felhívás ellenére sem távolítja el.
Ami a kerítést illeti, a szomszédos ingatlanok elválasztására szolgáló kerítés, mezsgye vagy növény használatára az ingatlanok tulajdonosai közösen jogosultak. A kerítés fenntartásával járó költségek olyan arányban terhelik az ingatlanok tulajdonosait, amilyen arányban őket jogszabály vagy megállapodásuk annak létesítésére kötelezi. Ha nincs ilyen megállapodás, akkor a költségek a határolt földhosszúság arányában terhelik őket. Amennyiben a szomszédos ingatlanok határvonalán álló növény valamelyik ingatlan rendes használatát akadályozza, illetve kárt okoz, vagy annak veszélyével fenyeget, és az érdeksérelem más módon nem hárítható el, az ingatlan tulajdonosa követelheti, hogy azt közös költségen távolítsák el.
A Legfelsőbb Bíróság (a Kúria elődje) egy ügyben elvi éllel kimondta, hogy a fák az emberi környezetet védik, kellemesebbé, szebbé teszik, porelvonó, levegőtisztító hatásuk folytán a lakókörnyezet javításában fontos szerepet töltenek be. A fák telepítése, a meglevő növényzet megóvása általános környezetvédelmi érdek. Ezért
a szomszédjogi vitákban általában nem kerülhet sor fák kivágásának elrendelésére.
Helye lehet viszont az árnyékolással összefüggésben esetleg keletkezett kár megtérítésére való kötelezésnek (BH 1985. 58.).
Ha valaki úgy érzi, hogy a szomszéd túllépte a tűréshatárt, a békés megegyezés meghiúsulása esetén jogi útra terelheti az ügyet. Az első lehetőség a birtokvédelmi eljárás, amikor is a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. Ez viszonylag gyors megoldást ígér, hiszen a jegyző a birtokvédelmi eljárást tizenöt, tolmács igénybevétele esetén harminc napon belül folytatja le. A másik fél azonban a határozatot bíróság előtt megtámadhatja, azaz korántsem biztos, hogy a jegyzői döntés végleges lesz.
A másik lehetőség a per. Ilyen esetben viszont a felperesnek kell bizonyítani, hogy az általa kifogásolt zavarás már a szükséges mértéket túllépi, továbbá igazolnia kell a bekövetkezett kár mértékét. A bíróság ezekben a perekben legtöbbször szakértőt rendel ki, aki megállapítja a zavarás szükséges és szükségtelen mértékét. A szakértő költségével, mivel azt a felperesnek kell megelőlegezni, mindenképpen számolni kell.
(Borítókép: Egy második osztályos diák a kertben tanulja a digitálisan kiadott iskolai feladatokat miközben nagycsoportos óvodás öccse mellette játszik Tiszaalpáron 2020. március 20-án. Fotó: Ujvári Sándor / MTI)