Van, ahol 4,82-os minimum átlag kell ahhoz, hogy egy egyetemista jogosult legyen ösztöndíjra.
Egy éve van távoktatás a hazai egyetemeken, ezalól csak a 2020. szeptember és november közötti időszak jelentett kivételt. Ezekben a hónapokban eltérő szabályozások léptek életbe a különböző intézményekben: volt, ahol szinte teljes mértékben jelenléti oktatás zajlott, volt, ahol nagyrészt távoktatásra épülő hibrid rendszer lépett életbe. Ez természetesen a zárthelyi dolgozatokra és a vizsgák lebonyolítására is hatással volt, előbbiek egy részét még sikerült megoldani személyesen, a vizsgák azonban már szinte kivétel nélkül online zajlottak. Ennek meg is lett az eredménye, ami a tanulmányi ösztöndíjak eredményhirdetésekor derült ki.
A tanulmányi ösztöndíjra vonatkozó pályázatok elbírálása és a feltételek egyetemről egyetemre változnak.
A Budapesti Corvinus Egyetemen és az ELTE Gazdálkodástudományi Intézetében (ELTE GTI) például az ösztöndíjátlag a meghatározó, és ez alapján határozzák meg a medián- vagy a minimumátlagot, amely fölött a hallgatók havonta folyósított pénzösszeget kapnak – természetesen az átlagoktól függően, eltérő mértékben. Ezzel szemben az ELTE Informatikai Karán (ELTE IK), valamint a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) a korrigált kreditindex (KKI) a meghatározó, amely a tanulmányi előmenetelt méri, és az átlag mellett a felvett kreditek számát is nagyobb mértékben használja fel.
A mostani tavaszi félévben azonban a hallgatók közül sokan nem számítottak arra, hogy ezek a mutatók ilyen mértékben megemelkednek. Az ELTE GTI alapszakjain például az idén tavaszi pályázati időszakban már 4,03-os átlagot kellett elérni, szemben a fél évvel korábbi 3,7-del. Az ELTE IK-n szintén drasztikus a változás a 2021. tavaszi és az egy évvel korábbi pályázati időszak között. A minimum-KKI ugyan csak 2 tizedponttal nőtt 3,65-ról 3,85-ra, azonban az egyes KKI-khoz rendelt pénzösszeg nagymértékű változást produkált:
míg 2021 tavaszán 3,65-os KKI-ra lehetett kapni 17 100 Forintot havonta, addig idén 4,5 után folyósítanak 17 400 Forintot.
A BME Gépészkar Hallgatói Önkormányzatának honlapján is kirajzolódnak a 2020. őszi és a 2019. őszi pályázati időszak eredményeinek különbségei. Volt olyan szak, ahol a korábbi 3,39-os belépési KKI egy évvel később 4,35-ra emelkedett. Ahogy a honlapon is megjegyzik,
a tanulmányi ösztöndíj alsó határának az alakulása az előző évek tendenciájától nagyban eltér.
Az előbb említettekhez hasonlóan a Corvinuson is soha nem látott mértékben ugrottak meg a tanulmányi ösztöndíj minimumátlagai: a legnépszerűbb szakon, amely ebben az évben is a gazdálkodási és menedzsment volt, idén már 4,68-os ösztöndíjátlagot kellett produkálni ahhoz, hogy a hallgató ösztöndíjra jogosult legyen. Ennél talán még abszurdabb a Közgazdaságtudományi Karon a gazdaság és pénzügy-matematikai elemzés 4,82-os, valamint az alkalmazott közgazdaságtan szak 4,73-os minimumátlaga. A Gazdálkodástudományi Karra visszatérve a gazdaságinformatikus alapszakon idén 4,17 volt a belépési követelmény úgy, hogy az előző években nem igazán fordult elő olyan, hogy ez a szám 3,7 fölé menjen.
A nagy meglepődés viszont valamelyest álszentség, ugyanis a jelenség hátterében elég egyértelmű, hogy az online oktatás és az annak következményei állnak. Ugyan az egyetemek nagy része próbált minél több zárthelyi dolgozatot íratni, és amíg lehetett, ezt személyesen bonyolították le.
Ezzel természetesen azt próbálták elérni, hogy a hibrid oktatás ellenére amennyire lehet, kontroll alatt tartsák a hallgatókat, hogy azok minél kisebb mértékben tudjanak csalni,
és az érdemjegyük amennyire lehet, közelítsen a valós tudásukhoz. Orbán Viktor november 9-i bejelentése után azonban nem maradt más lehetőség, mint az online számonkérések és vizsgák. A hallgatók jelentős része pedig kapva kapott az alkalmon, és megpróbált minden eszközt igénybe venni, ami segítette a minél jobb eredmény elérésében. Hogy miért nem figyeltek erre jobban az egyetemek? Természetesen ők is tisztában vannak a jelenséggel, azonban
egy olyan intézményben, ahol egy-egy évfolyamon több százan, vagy akár több ezren tanulnak, nincs meg a megfelelő infrastruktúra és az elegendő ember, hogy a hallgatóknál kiszűrjék a csalást a zárthelyiknél.
A kialakult helyzet mind az oktatók, mind a hallgatók számára demoralizáló. Előbbiek teljesen érthető módon nem szeretnek a kamerának és sok fekete téglalapnak és monogramnak beszélni az online oktatás idején, utóbbiak pedig kezdik elveszíteni motivációjukat a szakirányukkal kapcsolatban, emellett a tanulási készségükre is rendkívül bomlasztó hatással van a távoktatás. Érdekes paradoxon az is, hogy a sosem látott jó átlagok mellett több olyan évfolyam kerülhet ki a magyar felsőoktatásból, amelynek a szakmai tudása sokkal kevésbé megalapozott egy olyan időszakban, amikor pedig azt a negyedik ipari forradalom különösen igényelné.
(Borítókép: Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Lágymányosi Campusának épületei Budapesten 2020. december 20-án. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)