A műemlék-felújításnak mindig nagy dilemmája volt a funkció. Ha a felújított épület nem telik meg élettel, akkor nagyon hamar visszaromlik. A Teleki László Alapítvány Népi Építészeti Programjának részleteibe Diószegi László igazgató enged betekintést.
A népművészetek szempontjából a Kárpát-medence szerencsés helyzetben van, mert nem pusztította még el emlékeit a XIX. században Nyugat-Európára már jellemző urbanizáció. Nyugaton a falusi kultúra és a falusi társadalom sokkal korábban szűnt meg, mint nálunk, bár ez elsősorban a szellemi kultúrára vonatkozik, és csak kisebb részben a népi építészetre – mondta el az Indexnek Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója.
Az épített örökségünk azért különösen veszélyeztetett, mert a különböző divatáramlatok sokkal erősebben hatottak rá, mint az egyéb műemléki épületekre. A tulajdonosok gyakran igazították új igényeikhez ezeket az épületeket. Másrészt maga az építőanyag, például a vályog vagy zsúp, sokkal kitettebb az időnek, ezért a pusztulása is gyorsabb, mint a mai épületeké. Támogató program nélkül ezek előbb vagy utóbb mind az enyészeté lennének.
Egészen a XX. század elejéig terjed a népi építészet szempontjából figyelembe vehető időszak, az ekkor falusi környezetben emelt lakóházak, kismesterségek műhelyei, csűrök, malmok, csárda, mind támogatásra érdemesek. Egyetlen feltétel, hogy védettség alatt kell állniuk. Nem is feltétlenül műemléki védettséget, de legalább helyi, önkormányzati védettséget kell élvezniük ahhoz, hogy a Népi építészeti programban részt vehessenek.
A Teleki László Alapítvány 2019 óta bonyolítja a programot, melyre döntően magánszemélyek nyújtanak be támogatási kérelmet, de önkormányzatok, civil szervezetek, sőt még gazdasági társaságok előtt is nyitva áll e támogatási lehetőség. A Tájházak részére külön programelemet biztosít az Alapítvány, melyre nagyobb számban önkormányzatok jelentkeznek. Eddig összesen 558 darab támogatást osztottak ki az országban közel 2,8 milliárd forint értékben szakmai előkészítésre és épületfelújítási munkákra. Bár a hatókör jelenleg az országhatáron belülre korlátozódik, az alapítvány nem titkoltan szorgalmazza a határon túli, magyarlakta települések bevonásáért is, hiszen Erdélyben például páratlan építészeti emlékek találhatók a mai napig.
A Balaton-felvidéken elszórtan található néhány tájazonos, skanzenszerű zárvány, ahol a lakóházakat már felújították esetenként holland vagy német tulajdonosaik. Külföldi állampolgárok azonban nem élhetnek ezzel a támogatási formával. Más kérdés, hogy az igényesen felújított népi épületek többsége elüt a környezetükben álló többi ház stílusától. Az alapítvány vezetője azonban azt mondja, attól még, hogy a panelek között megbújik egy rendbe hozott templom, az ugyanolyan értékes, mintha másutt állna. A rossz irányba változó településkép épp azt ösztönzi, hogy a még fellelhető értékes emlékeket kiemeljük, hisz az efféle munka is része a szükséges ízlésformálásnak.
A műemlék-felújításnak mindig nagy dilemmája volt a funkció. Ha nem kap életképes funkciót a felújított épület, akkor nagyon hamar visszaromlik. Ezért kifejezetten pártolják, hogy a falak között, a kor követelményeihez hozzáigazítva, tovább folyhasson a mindennapi élet. Ez azonban csak akkor igaz, ha a kialakított új, kényelmi funkciók nem vesznek el a tradíció értékéből. Műanyag nyílászárók például nem jöhetnek szóba. A Bíráló Bizottság a kérelmekről egyedi vizsgálat alapján dönt, így ab ovo nem kizárt a belső korszerűsítés támogatása (egy bojler vagy egy gázkazán beépítése). A lényeg a meglévő történeti szerkezetekben, részletekben és a tervezett munkanemek közötti arányokban rejlik.
A jelenleg aktuális támogatási kiírás szakmai előkészítésre vonatkozik, 2021. március 16-ig elérhető. Aki a program keretében már felújított épületeket szemügyre venné vagy maga is igényelne támogatást, az a Teleki László Alapítvány honlapján találja meg a szükséges információkat.