Délelőtt 9 óra után néhány perccel érkeztünk a Rókus Kórházhoz. Ma kezdődött a pedagógusok oltása, pedig Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője két hete még egyértelművé tette, hogy a tanárok nem kapnak soron kívül vakcinát.

Április 19-én visszatér az oktatás a tantermi formához, és talán a szakmai szervezetek nyomására, talán saját belátásból mégis úgy döntött a kormány, hogy a kritikus infrastruktúra részeként a tanárokat is előnyben részesítik.

Azokat, akik március 24-ig regisztráltak, csütörtökre, péntekre és szombatra hívták be a kórházi oltópontokra. Akik március 29-én éjfélig jelezték szándékukat, várhatnak a húsvét utáni hétig.

A Rókusnál viszonylag hosszú, de gyorsan haladó sor fogadott minket. Fotózási engedélyt előzetesen hiába kértünk, nem kaptunk. Néhány oltakozónál érdeklődtünk, hogy milyen időpontra érkeztek, és a közel sem reprezentatív felmérésünk segítségével arra jutottunk, hogy nem volt túl nagy a csúszás.

Egy a bejáratnál látott feliratból kiderült, hogy valamilyen módon szét van választva a lakossági és a pedagógusoltás. Az utcán várakozóknál ez nem jelentett két külön csoportot. Néhány katona felbukkant papírral a kézben, de azt csak később tudtuk meg, hogy milyen protekciója van a tanároknak.

Nagyjából tíz percet kellett várnom, a pedagógusokat kiemelték a sorból, és bemehettünk. Bent pedig már oda kellett állni, ahol a tanárokat oltották, egy ember volt előttem, még a papírok kitöltésével és a kérdésekkel együtt is gyorsan megvoltunk

– számolt be az Indexnek a tapasztalatairól az éppen beoltott Duka Andrea Annamária, aki kedden kapott sms-t a csütörtöki időpontról.

Az általános iskolai tanár értetlenkedve mesélte, hogy gyakorlatilag semmilyen tanáccsal nem látták el.

Húsz percig kellett ülnöm utána, mást nem igazán mondtak. Azt például a háziorvosomtól tudom, hogy az első dózis után valószínűleg csak a karom fog fájni, a másodiknál viszont jobban oda kell figyelni, ott már lehetnek olyan mellékhatások, amik egy megfázásra emlékeztetnek.

Duka egyébként úgy látja, hogy a gyerekeknek hiányzik az iskolai közösség, a tanárok személyes jelenlétével együtt, és ez fordítva is így van. Jelen pillanatban azonban mindenkire tekintettel még úgy is fontosabbnak tartja az érdek- és észszerű biztonságot, hogy már a tavalyi karanténidőszakban is érezni lehetett a diákokon a mentális megviseltséget.

A digitális oktatásra idén könnyebb volt átállniuk, mint tavaly. A pedagógusok és a gyerekek is sokat tanultak ezen a téren, de a fizikai jelenlétet, a közösség erejét és a kortársakkal való haladást pótolhatatlannak nevezi.

Ha azokat az információkat veszem alapul, amelyeket eddig megtudtunk a járványról és az oltásról, a tanárokra, a gyerekekre, és rajtuk keresztül a szülőkre, valamint a környezetük több tagjára nézve sem tartom biztonságosnak és alaposan átgondolt döntésnek az április 19-i visszatérést

– válaszolja már arra a kérdésünkre, hogy az első dózis után mennyire gondolja kockázatosnak a nyitást.

Azzal érvel, hogy az iskola brutálisan mobilis hely, ahol lehetetlen ellenőrizni a járványt. A gyerekeket pedig egyelőre nem oltják, de ugyanúgy hazavihetik a vírust, mint korábban, és az ő szüleik nem jutnak hamarabb vakcinához.

Veszélyesnek tartom, és szerintem az sem logikus, hogy nem a biztosabb védettséget adó második dózis után taníthatunk újra személyesen, ráadásul így néhány napra többen is kieshetünk a várható erősebb tünetek miatt, ez pedig sokkal nagyobb leterheltséggel fog járni.

A döntés viszont már megszületett, jelen állás szerint április 19-én annak ellenére is megtelnek a tantermek, hogy több szakmai szervezet kérte a kormánytól, ne ragaszkodjanak „egy olyan fiktív dátumhoz, amikor az oktatásban dolgozók sokaságának védettsége biztosan nem elégséges”.

(Borítókép: Duka Andrea Annamária. Fotó: Sóki Tamás / Index)