„A vakvezető kutyák tenyésztése célirányosan folyik, ezeket a vonalakat 30-40 éve szelektálják, így nagyobb az esély arra, hogy olyan egészségügyi és mentális tulajdonságokkal születnek, amelyek lehetővé teszik, hogy vezetőkké váljanak” – mondta az Indexnek Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola szakmai vezetője.

Vakvezetőnek 90 százalékban labradort vagy golden retrievert használnak, főleg előbbit, mert a mérete, a természete és a temperamentuma ideálissá teszi erre. Jelen van még a német juhászkutya is körülbelül öt százalékban a labradorok mellett, de ezeket a vonalakat is évtizedek óta erre a munkára szelektálják, „lélekben ők is labradorok már, és nem őrzővédők”. Az is jellemző, hogy a nagyobb iskolák fajtahibridekkel is próbálkoznak.

A kölykök nevelőcsaládhoz kerülnek, egy-másfél éves koruk között kezdik a képzésüket, de előtte van egy egészségügyi vizsgálat, ami a látástól az ortopédiáig több területet lefed, és már itt ki lehet esni.

Később, a kiképzés során is fény derülhet olyan problémákra, amelyek egy látássérült ember számára nem biztonságosak, ezek lehetnek az egészségügyi mellett viselkedésbeli gondok is, mert fontos, hogy például könnyen kontrollálható legyen a kutya, és jól kezelje a stresszt. Ha valamelyik négylábú alkalmatlan a feladatra, befogadja a kölyöknevelője, vagy keresnek neki családot.

A képzés fél évig tart, és egy általános kezelhetőséggel indul: fegyelmezés, engedelmesség, kulturált viselkedés, pórázos városjárás, itt beviszik a tömegbe, plázába, kisállatboltba, és tömegközlekedésen is utaznak vele. Ezzel párhuzamosan elkezdik a vezetési feladatokat, de még nem az utcákon, hanem réten vagy erdőben, természetes környezetben.

Ha ezt is sikerrel vette a kutya, visszamennek hámos vezetésre a városba. Itt az ebnek már kellő magabiztossággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy elfordítsa, vagy szükség esetén megállítsa az embert.

Ilyen szempontból a túlzott engedelmesség sem jó, a kutyának mernie kell irányítani. Ehhez kell önbizalom, és az a tudat is, hogy az ő felelőssége, ha valamit elront, és nem a célhoz viszi a gazdit, vagy bármilyen probléma történik.

Hogyan viselkedjünk a vakvezetőkkel?

Komondi Piroska szerint tudomásul kell venni, hogy az a kutya épp egy felelősségteljes munkát végez, ha pedig elvonjuk a figyelmét, veszélybe sodorhatjuk a gazdáját is. Ezért nem szabad simogatni, csalogatni vagy étellel kínálni.

Ha épp megállnak valahol, akkor meg lehet kérdezni a gazdit, hogy megengedi-e a simogatást, de menet közben semmiképpen sem. Nem kell megsértődni, ha valaki nemet mond, mert ismeri a kutyáját, és lehet, hogy az egyből veszít a koncentrációjából a simogatás hatására.

A látássérülteket is képezni kell

Majdnem annyit tanítjuk őket, mint a kutyákat. Ha a kutya levizsgázott, akkor kerülhet gazdihoz, és innen egy többlépcsős folyamat kezdődik, aminek az első lépése az ismerkedés.

Ha jól kijönnek egymással, és ügyesen, hasonló tempóban mozognak együtt, akkor költözhet a kutya az új gazdájához. A történet nem csak arról szól, hogy valaki megfogja a hámot, és elindulnak. Mindent meg kell tanulni a kutyatartásról, a megfelelő etetésről, és az állategészségügyi dolgokról.

A képzést egy közös, államilag előírt, közlekedésbiztonsági vizsga zárja, ahol nagyjából 45 perces útvonalon kell bizonyítani, hogy biztonságosan és kulturáltan tudnak együtt közlekedni, ez egy komplex számonkérés.

Nyugdíjazás

Nálunk volt olyan kutya, amelyiknek hatéves korában vissza kellett vonulnia egy szembetegség miatt. Általában 8-12 éves korukra fáradhatnak bele fizikailag vagy mentálisan.

Ilyen esetekben mindig egyénileg bírálják el, hogy mi legyen a kutyával. A gazdája megtarthatja, esetleg családon belül megoldják, de ha egyik sem működik, akkor keresnek neki örökbefogadót.

(Borítókép: Vakvezető labrador kutyák. Fotó: Mohai Balázs / MTI)