Erdei Árpád 1939. január 15-én született Békésen. Szülei egy Békés melletti tanyán gazdálkodtak. Édes­apja parasztember volt, akiből később kerté­szeti szak­ember lett. Bátyja hét, nő­vére tizenkét esz­tendő­vel volt idő­sebb nála. A háború vége felé beköl­töztek Bé­késre, ahol a helyi református iskolá­ban kez­dett tanulni. Ké­sőbb a család Érdre települt, és mielőtt apját kikiáltották volna kuláknak, az akkori szo­kások­nak megfelelően önként fel­ajánlotta a kö­zösnek a földjét és szerény tanyá­ját.

A leg­ki­sebb Erdei ott­hon egymás után falta a könyveket, szinte min­den megragadt a fejé­ben. Az álta­lános is­kola után reál­tagozatra jelentkezett a buda­foki gimnázi­umba, mert azt gon­dolta, ha már tanulnia kell, akkor majd valamiféle mérnöki pályára lép. Gimná­zi­umi évei alatt rendszeresen sportolt.

Az uszoda világát szerettem, mindent el­végeztem, amit az edző mondott, és az sem igazán érdekelt, hogy har­mad- vagy másodosztályú ver­senyző vagyok. Amikor egyszer első osz­tályú szinten belül úsztam, akkor nagyon népszerű lettem az uszo­dában, de ez a szintteljesítés csak egyszer vagy kétszer sikerült.

Édesapja taná­csára vá­lasztotta a jogi egyetemet. Közben egy barátja kitalálta, hogy a színművészeti főiskolára akar menni, és mert nem szeretett volna egyedül felvételizni, ezért megkérte őt, hogy jöjjön el vele.

A do­log nem érdekelt, de azért elmentem vele oda is felvé­telizni. Legna­gyobb bá­mu­latomra, szépen haladtam előre a rostán, és a végén még fel is vettek volna, ha nem érkezik meg közben az értesítés a jogi egyetemről. Gon­doltam, nem leszek kö­zép­szerű színművész, inkább elmegyek jogász­nak.

A jogi karon eleinte a termelőszövetkezeti jog iránt vonzódott, majd egyik legjobb barátjával, Pusztai Lászlóval együtt jelentkeztek az akkor még alig ismert új tudomány, a kriminalisztika szemináriumra. Aztán negyedéves hall­gatóként már órákat tartott a társainak.

1962-ben az Országos Kriminalisztikai Intézet mun­katársa lett, ahol bele­szeretett a szakértői bizonyítás témájába. 1970-ben Ki­rály Tibor professzor az ELTE büntetőeljárás-jogi tanszékére csábította adjunktus­nak. Közben olyan jól megtanult angolul, hogy az oktatás mellett 1977-től tizenhét éven át tolmácskodott. Emellett kitűnő amatőr fotós is volt. Több képét álnéven az MTI is átvette.

Erdei Árpád mindig adott a megjelenésre. A gallérja alatt legtöbbször egy megkötetlen csokornyakkendő lógott. A jogászprofesszor laza eleganciával hordta a nyakravalót, mintha arra ké­szült volna, hogy a kö­vetkező pillanatban szakavatott mozdulatokkal meg­kösse azt. Százhúsz-százharminc darabból álló kol­lekciója volt otthon. Ha valamelyiket megunta, akkor újat választott.

Kollégája ösztökélésére 1985-ben meg­írta disszertációját az igazságügyi szakértők munkájáról, 1994-ben habilitált. Tíz évig ve­zette a büntetőeljárás-jogi tanszéket. 1994-ben az Országos Választási Bizott­ság, majd 1998-ban az Alkot­mány­bí­ró­ság tagjának választották. 2003 augusztusa és 2007 márciusa között az Alkotmánybíróság helyettes elnöke volt. Több mint kétszáz ügy előadó bírája volt. A testülettől távozása után kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést.

Sokat jelentett számomra, hogy alapító tagokkal is együtt tudtam dolgozni. Az első hónapokban inkább csak figyeltem, aztán szépen fo­kozatosan kaptam a terhelést. Nagyon érdekes ügyeim voltak. Csak né­hányat említek: a szervezett bű­nözés elleni törvénycsomag, a lő­fegyver-határozat vagy a kábítószerrel kapcsola­tos döntés előkészí­tése.

Erdei Árpád – Herczegh Géza, Zlinszky János, Szabó András, Kilényi Géza, Lábady Tamás, Balsai István, Ádám Antal, Strausz János, Bragyova András, Bagi István és Németh János után – az 1990-ben alakult bírói testület tizenkettedik halottja.

Az Alkotmánybíróság jelenlegi és volt tagjai, munkatársai Erdei Árpád személyében gyászolják a tudóst, a büntetőeljárás-jog nagy tudású professzorát, valamint az Alkotmánybíróság volt tagját és helyettes elnökét – búcsúztak a volt alkotmánybírótól a testület honlapján.