A parlament stílusosan évek óta húzza-halasztja az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvény elfogadását. Pedig a magyar állam a perek elhúzódása miatt sorra bukja az ügyeket a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt, és ezért eddig csaknem kétmilliárd forintot kellett fizetnie a kárvallottaknak.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága az elmúlt három évtizedben több száz ügyben marasztalta el Magyarországot amiatt, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt követelmények ellenére a hazai jogrendszer nem biztosít hatékony jogorvoslatot a bírósági eljárások elhúzódásának megelőzésére, illetve az így okozott kár orvoslására. A nemzetközi bíróság döntései alapján 1992. november 4. és 2018. május 31. között összesen 1,868 milliárd forint kártérítést fizetett ki a magyar állam az elhúzódó eljárások kárvallottjainak.
Hosszú évtizedekig csigalassúságú volt a magyar igazságszolgáltatás gépezete. A 90-es években nem volt ritka a tíz-tizenkét évig tartó bírósági eljárás sem. Csak két példa:
A hasonló perek napjainkban jóval ritkábbak. A statisztika sokat javult a rendszerváltozás óta. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének beszámolója szerint az elmúlt évtizedben csaknem felére csökkent a szakállas ügyek száma:
a 2010-ben rögzített 1535 üggyel szemben 2019-ben „csak” 864 olyan eljárást tartottak nyilván, ami öt évnél régebben kezdődött.
Az új eljárási kódexek – úgymint a 2016-os polgári perrendtartás, a 2017-es közigazgatási perrendtartás és a 2017-es büntetőeljárási törvény – rendszerszinten próbálták elejét venni az ügyek elhúzódásának. Például az új polgári eljárásjogi törvény egyik fő szabályozási célja az úgynevezett perhatékonyság lett, amelyet a szakemberek az időszerű ítélkezéshez való joggal azonosítanak. Sokan egyenesen úgy vélik, hogy a perkoncentrációt biztosító eljárási szabályok megfelelnek a strasbourgi bíróság által felállított kritériumoknak is.
Nos, ez nem teljesen így van.
Amikor a magyar parlament ratifikálta az Emberi Jogok Európai Egyezményét és annak kiegészítő jegyzőkönyveit, hazánk egyúttal kötelezettséget is vállalt, hogy a szerződésben meghatározott emberi jogokat biztosítja a joghatósága alatt álló – tehát nem csak a magyar állampolgárságú – személyeknek. Magyarország magára nézve kötelezőnek ismerte el az egyezmény 6. cikkében foglaltakat is, amely kimondja:
Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.
Bár Magyarország Alaptörvénye [XXVIII. cikk (1) bekezdés] a legmagasabb szinten deklarálta a tisztességes és észszerű időn belüli eljáráshoz való jogot, valamint azzal összefüggésben a hatékony jogorvoslathoz való jogot, az Emberi Jogok Európai Bírósága az elmúlt évtizedekben mégis többször elmarasztalta hazánkat az egyezmény 13. cikkének megsértése miatt:
Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.
A magyar állam azonban a perek elhúzódása miatt sorra bukja az ügyeket a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt. A nemzetközi bíróság statisztikái szerint
2012 és 2019 között több mint ezer polgári, munkaügyi és közigazgatási eljárás elhúzódása miatt fordultak magyar állampolgárok Strasbourghoz, a büntetőeljárásokkal kapcsolatos beadványok száma pedig csaknem négyszáz volt.
Az a bizonyos pohár 2015. július 16-án telt be. Ezen a napon hozta meg ítéletét a strasbourgi bíróság a Gazsó kontra Magyarország ügyben. A történet dióhéjban: Gazsó György azt állította indítványában, hogy munkaügyi jogvitájában észszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott az eljárás, és ez ellen nem állt rendelkezésére hatékony jogorvoslat. A felek 2002-től 2005-ig pereskedtek egymással, míg a bíróság Gazsó továbbfoglalkoztatására kötelezte a munkáltatót. A férfi azonban nem fogadta el a végzés alapján felkínált munkakört, ezért 2006-ban újabb per kezdődött. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2008-ban elutasította Gazsó keresetét, akinek a fellebbezése nyomán 2010-ben a Fővárosi Bíróság megváltoztatta a határozatot, és helyt adott a keresetének. A munkáltató felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely 2012-ben a fellebbviteli ítéletet változtatta meg, és Gazsó javára döntött.
A pernyertessége ellenére Gazsó sokallta azt a tíz évet, ameddig a bíróságokra járt az igaza bebizonyítására.
A strasbourgi bíróság ítéletében megállapította, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az „észszerű idő” követelményének. A bírák abban is osztották Gazsó György álláspontját, hogy Magyarországon nem áll rendelkezésre hatékony jogorvoslat a polgári eljárások elhúzódásával szemben. Ezért ítéletében
felhívta Magyarországot, hogy hozzon létre olyan hazai jogorvoslatot vagy jogorvoslat-együttest, amely megfelelő módon, a strasbourgi bíróság esetjogában lefektetett egyezményes elvekkel összhangban állva képes kezelni az ítéletben azonosított strukturális hiányosságokat.
A kormány 2018. október 19-én nyújtotta be az Országgyűléshez az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvényjavaslatot.
A T/2923-as számú törvényjavaslat alapján
ha a polgári per öt, a közigazgatási vagy a büntetőper három évnél tovább tart, a peres fél vagy a vádlott pénzbeli vagyoni elégtételt kérhet.
A vagyoni elégtétel iránti igény érvényesítése két részből áll:
A nemperes eljárás lefolytatására a Debreceni Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel. Abban az esetben, ha a vagyoni elégtétel alapjául szolgáló bírósági eljárásban a Debreceni Törvényszék járt el első- vagy másodfokon, illetve a Debreceni Ítélőtábla másodfokon, akkor a nemperes eljárás lefolytatására a Kecskeméti Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel.
A törvényjavaslat szerint a vagyoni elégtétel mértékét és a kifizetendő összeg számításának részletes szabályait külön kormányrendelet szabályozza majd.
Az Országgyűlés igazságügyi bizottsága 2018. november 6-án tartotta a törvényjavaslat részletes vitáját. A bizottság egyhangúlag, 12 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül úgy döntött, hogy az előterjesztés megfelel a házszabály rendelkezéseinek. Az ellenzéki módosító javaslatok sorra elvéreztek a bizottsági szavazáson. Staudt Gábor jobbikos képviselő például azt javasolta, hogy
a határidő-számításba ne csak a bírósági, hanem a nyomozati szakot is vegyék be, mert sokszor a rendőrség és az ügyészség előtt elképesztő módon el tudnak húzódni az ügyek.
A bizottság – ahogy a bizottsági ülésen jelen lévő Völner Pál igazságügy államtitkár is – 4 igen, 8 nem szavazat mellett nem fogadta el ezt a módosítást. Az igazságügyi bizottság ezt követően lezárta a törvényjavaslat részletes vitáját.
A T/2923-as számú törvényjavaslat két és fél éve vár parlamenti szavazásra. És noha több másik előterjesztéssel együtt szerepel az Országgyűlés 2021. év április–május havi üléstervében, elfogadására továbbra is várni kell.
(Borítókép: A Debreceni Törvényszék felújított épülete a Széchenyi utcán 2018. január 11-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)