Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek korlátozzák a vesztes pályázónak a bírói álláshelyre kiírt pályázat eredményével szembeni jogorvoslati jogát – derült ki a Magyar Közlöny április 14-i számából. Az indítványozó négy járásbírói állásra is pályázott, de egyiket sem nyerte el, kifogásait pedig elutasították.
Az indítványozó azt követően fordult négy alkotmányjogi panasszal is az Alkotmánybírósághoz, hogy
eredménytelenül pályázott az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kiírt bírói álláshelyek betöltésére, és a bírói pályázatok eredményét támadó valamennyi kifogását a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nemperes eljárásban elutasította.
Az első ügyben az indítványozót annak ellenére nem nevezték ki járásbírósági bíróvá, hogy a pontszámok alapján első helyre került a törvényszék bírói tanácsa által felállított rangsorban. A törvényszék elnöke azonban a második helyezett pályázó javára eltért a pályázati rangsortól.
A második ügyben az indítványozót második helyre rangsorolták a pályázat elbírálása során, de álláspontja szerint ez azért történt így, mert a pontszámait hibásan, jogszabályba ütköző módon állapították meg.
A harmadik ügyben – amelyben a bírói tanács harmadik helyre sorolta a pályázatok elbírálásakor – az indítványozó az eredménnyel szemben benyújtott kifogását alapvetően arra alapította, hogy a nyertes, a kiírt bírói álláshelyre áthelyezett pályázó nem rendelkezett megfelelő szakmai tapasztalattal.
A negyedik ügyben az indítványozót harmadik helyre sorolta a bírói tanács, mivel azonban az első két helyre sorolt pályázó időközben sikerrel pályázott más bírói álláshelyre, a harmadik–ötödik helyre sorolt pályázókat kellett a rangsor első három helyezettjének tekinteni. Végül a rangsortól eltérően a második (az eredeti sorrend szerint negyedik) helyen rangsorolt pályázót nevezték ki bírónak.
2017-ben az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke 274 bírói álláspályázatot bírált el, amelyekre összesen 1919 pályázat érkezett. Az OBH elnöke 132 bíró kinevezésére tett javaslatot, 127 esetben pedig áthelyezésről döntött. A pályázatok közül 15 eredménytelenül végződött. Ebből pályázat hiánya miatt négy, eljárási szabálysértés miatt hat, munkaszervezést-munkaterhelést érintő változás miatt öt pályázatot nyilvánítottak eredménytelenné.
2018-ben az OBH elnöke 284 bírói álláspályázatot bírált el, ezekre összesen 1711 pályázat érkezett. Az OBH elnöke 141 bíró kinevezésére tett javaslatot, 115 esetben pedig áthelyezésről döntött. A pályázatok közül 28 eredménytelenül végződött. Ebből pályázat hiánya miatt hét, eljárási szabálysértés miatt egy, a pályázat kiírását követően felmerült körülmény miatt 20 pályázat lett eredménytelen.
2019-ben az OBH elnöke 134 bírói álláspályázatot bírált el, amelyre összesen 565 pályázat érkezett. Az OBH elnöke 73 bíró kinevezésére tett javaslatot, 57 esetben pedig áthelyezésről döntött. A pályázatok közül 4 eredménytelenül végződött. Az OBH elnöke az általa elbírált 130 eredményes álláspályázat mindegyikében a bírói tanácsok rangsorának megfelelően hozta meg döntését.
Az indítványozót – mint egyik alkotmányjogi panaszában írta – a bírói álláshelyre kiírt pályázati eljárás egy álommal szegényebbé tette, és tisztában van azzal, hogy ezek után Magyarországon már semmilyen módon sem lehet bíró, és így büntetőbírói álmai szertefoszlottak.
Sajnos az azóta eltelt időben szerzett közvetlen és közvetett tapasztalataim azt vetik fel bennem, hogy ma Magyarországon egyes bírói kinevezések előre eldöntöttek, a pályázati eljárások formálisak, és bizonyos emberek által előre meghatározott személyek nyerhetik meg a pályázatokat.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat, amelyekben az indítványozó a pályázati eljárás szinte valamennyi elemét támadta, egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
A taláros testület részben megalapozottnak találta az indítványt, ezért a Magyar Közlöny április 14-i számában közzétett határozat szerint 2021. szeptember 30-i hatállyal megsemmisítette a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek korlátozzák a vesztes pályázónak a bírói álláshelyre kiírt pályázat eredményével szembeni jogorvoslati jogát.
Az Alkotmánybíróság indoklása szerint
az a szabályozás, amely kizárja a bírósághoz fordulást abban a tekintetben, hogy a bírói álláshelyre pályázók pontszámának megállapítása és az ezen alapuló rangsor felállítása, illetve a pályázati eljárás lefolytatása megfelelt-e a kifejezetten a jogszabályban rögzített előírásoknak, sérti az Alaptörvényben foglalt, jogorvoslathoz való jog követelményét.
Vagyis a megsemmisített rendelkezések korlátozzák a vesztes pályázónak a bíróság általi döntéshez való jogát.
Az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában kitért arra is, hogy alkotmányjogi szempontból nem tekinti problematikusnak a kiválasztási eljárásba épített szubjektív elemek és a mérlegelés lehetőségét (például a bírói tanács szubjektív pontszámait vagy az úgynevezett rangsorfordítás lehetőségét); ezzel szemben aggályosnak tartotta, hogy a kiválasztási eljárás kimenetele szempontjából döntő jelentőségű pontszámítás jogszabályban rögzített, mérlegelést nem igénylő elemeinek (így a vesztes pályázó saját pontszámainak) nincs semmiféle kontrollja.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutatott:
A bíróvá történő kinevezéshez, illetve egy konkrét bírói álláshely betöltéséhez senkinek sincs alanyi joga. A közhivatal viselésének a jogát nem lehet a közhivatal gyakorlásához való jogként értelmezni, e jog alkotmányos tartalmát tekintve »azt jelenti, hogy a törvényhozó minden magyar állampolgár számára egyenlő feltételekkel köteles biztosítani a közhivatalhoz való hozzáférés lehetőségét, és a közhivatal viselése az állampolgár rátermettségével, képzettségével és szakmai tudásával összefüggő feltételekhez köthető«.
A határozathoz három alkotmánybíró különvéleményt csatolt. Horváth Attila szerint a konkrét bírósági végzések vonatkozásában nem elutasításnak, hanem visszautasításnak lett volna helye. Juhász Imre pedig úgy vélte, hogy az Alkotmánybíróságnak megsemmisítés helyett mulasztást kellett volna megállapítani, mivelhogy a vizsgált jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos. Salamon László szerint – mint ahogy azt több korábbi, általa írt párhuzamos indokolásban és különvéleményben már kifejtette – kétséges, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog kiterjed-e a nemperes eljárásokra is.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)