Koronavírus-járvány, kijárási korlátozás, túl vagyunk rosszkedvünk telén – mondhatjuk Steinbeck regénycímét kölcsönvéve. Sovány vigasz, de vigasz, hogy fények nélkül ennél rosszabb is lehetett volna.
Hősünk, Polgár Péter a járvány időszakában sem engedhette meg magának, hogy otthonról dolgozzon. És persze a főnökei sem engedték meg neki.
A hosszúra nyúlt műszak utáni éjjeleken lehorgasztott fejjel baktatott hazafelé, zsebében a kijárási tilalom alatti munkavégzésről szóló munkáltatói igazolással. A családjára gondolt. Remélte, senki nem kapta el a rettegett kórságot, és remélte, hogy ő sem visz nekik haza ízelítőt a vírusból. A kihalt utcákon járva saját kongó lépteinek visszhangját hallgatta, miközben kevés vidám gondolat cikázott az agyában. Szokása szerint lámpaoszloptól lámpaoszlopig számolva lopta a távolságot az otthona kapujáig. Sötét gondolatai közepette fel sem tűnt neki, hogy nini, de jó, legalább a közvilágítást nem kapcsolták le.
Mert Budapesten bizony a kijárási korlátozások idején sem spóroltak a fénnyel. Az illetékesek az Index kérdésére azt mondták, hogy álláspontjuk szerint az amúgy is depresszív hangulatban a minimális pénzügyi megtakarítás reményében nem szabad fokozni a járvány negatív hatását.
Arról kértünk ugyanis információt a főváros éjszakai fényeiért felelős Budapesti Dísz- és Közvilágítási (BDK) Kft.-től, hogy a kijárási tilalom idején a turisták hiányában kikapcsolták-e ideiglenesen és részlegesen az utcai fényeket, a középületek díszkivilágítását.
A vállalat válaszában mindenekelőtt közölte, hogy a díszvilágítás üzemeltetése fővárosi rendeletben szabályozott tevékenység, ettől történő eltérést szintén ezen a szinten kell meghozni.
Azt is megtudtuk, hogy a város díszvilágítása a közvilágítás bekapcsolásától a téli időszakban éjfélig, a nyári időszámítás idején éjjel egy óráig üzemel.
Az Index konkrét kérdésére pedig arról tájékoztattak, hogy a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedéshez kapcsolódóan a BDK Kft. már korábban megvizsgálta a díszvilágítás kikapcsolásának, üzemidő-csökkentésének hatását anyagi, szakmai és társadalmi szempontból, és ez alapján a következő álláspontra jutottak:
„Egy csökkentett idejű működés esetleges anyagi megtakarításai megítélésünk szerint nincsenek arányban azzal a társadalmi veszteséggel, amit okozna. A díszvilágítás csökkentett időtartamú működtetése esetén egész évre vetítve a megtakarítás alig haladná meg a 20 M Ft-ot. Ugyanakkor rendkívül depresszív hatásúként érezné a lakosság, ha akár este nyolc órakor kikapcsolásra kerülne az a szépség, ami különösen emeli a város hangulatát, és éppen azok esnének el ettől, akik megfeszített munkával a kijárási tilalom és korlátozás idején is azon dolgoznak, hogy működjön a város, a betegek eljussanak a kórházba, akinek szükséges, hogy hazajuthasson a közlekedési eszközökön. Remélhetőleg belátható időn belül újraindulhat az élet, és akkor már megint mindenki élvezheti a kivilágított város szépségeit.
Amúgy is nehéz időket élünk a vírus okozta depresszív hangulatban, álláspontunk szerint ennek negatív hatását minimális pénzügyi megtakarítás reményében sem szabad fokozni.”
(Borítókép: Bánkúti Sándor / Index)