Csapó Benő neveléstudományi kutató, a Szegedi Tudományegyetem tanára az Index kérdésére hangsúlyozta, hogy a technológia önmagában nem old meg semmit, először meg kell értenünk, hogy milyen problémái vannak az oktatásnak, majd ezek javítására használhatjuk a digitális eszközöket.

Ez a megértés azonban többnyire még hiányzik, és hiába van a kezünkben a lehetőség, ha azzal nem tudunk élni.

A szakértő kifejtette, hogy azok az eszközök, amelyekkel naponta találkozunk, csak a felszínt érintik. Ezek, például a tabletek, a laptopok vagy maga az internet, a tudás másfajta hordozói, mint a könyvek, egyszerűbbé és hozzáférhetőbbé teszik az ismeretanyagot, új lehetőségeket nyitnak meg, de nem elég, ha csak annyit teszünk, hogy mindent konvertálunk az új felületekre.

Ha azonban csak annyi történik, mint amire látjuk ma a törekvéseket, hogy digitalizáljuk a tananyagot, azaz átültetjük más hordozókra, akkor visszük magunkkal a régi problémáinkat egy új közegbe.

Tehát ha ezeket használva is csak magoltatunk, előre rögzített ütemben haladunk a tantervvel, függetlenül a diákok egyéni képességeitől és tudásszintjétől, akkor nem vagyunk sokkal előrébb, mint most.

Csapó Benő arra hívta fel a figyelmünket, hogy a virtuális előtt szembe kell nézni az offline valósággal:

A 15 éves fiatalok több mint negyede nem érti, amit olvas, és nem képes megoldani a legegyszerűbb matematikai feladatokat.

A kutató szerint a probléma forrásához az óvodáig kell visszamennünk, a gyerekek egy része bizonyos előzetes készségek tekintetében felkészületlenül kerül az iskolába. Természetes módon nagy különbségek vannak köztük, és azt sok esetben nem tartja megoldásnak, hogy tovább járatják a gyereket óvodába, mert lehet, hogy valakinél az olvasáshoz szükséges készségek még nincsenek meg, de a matematikára már fogékony.

A megoldás az, hogy egyenként, minden egyes gyermeket minden lényeges tulajdonság tekintetében megvizsgálunk, hogy hol tart a fejlődésben, és ahol szükség van rá, célzottan fejlesztjük, vagy más esetben egyszerűen csak hagyjuk, hogy érjen, és azt tanítjuk neki, amire már felkészült.

A fejlődés viszont nem egyenletes, néha felgyorsul, néha lelassul, ezért szükség van gyakori tesztelésre. Itt pedig már be lehet emelni a technológia hatékony alkalmazását: „Olcsó, gyors és pontos méréseket csak nagy feladatbankokra épülő online eszközökkel lehet elvégezni.”

Az eredmények alapján a pedagógusok meghatározhatják a személyes fejlesztéshez szükséges tennivalókat, ami minden diáknál eltérő lehet. Csapó Benő leszögezte, hogy ehhez a munkához sok, speciális felkészültségű szakember kell, a tanárok bevonásával együtt.

Eljöhet a digitális érettségi kora?

A kutató és csapata kísérleti keretek között már megvalósította a digitális érettségi koncepcióját, de ahhoz, hogy ez egy élő rendszer legyen, sokféle akadályt kell leküzdeniük.

Az első problémának a tudáskoncepciót nevezte, itt az a kérdés, hogy milyen ismeretet mérjen az érettségi vizsga.

A jelenlegi érettségi alapjait képező szemlélet mélyen gyökerezik a kultúránkban, és bármennyire is korszerűtlen, nehéz megváltoztatni.

A kutató úgy gondolja, hogy a tudományos rész a legegyszerűbben megoldható. Lehet olyan vizsgarendszert alkotni, amely egyszerre megfelel az iskolai tanulmányokat lezáró bizonyítvány és a felsőoktatási felvételi szűrőkövetelményeinek.

Néhány évvel ezelőtt egy öt tárgyból álló, egyszintű, széles tudásszintskálán mérő vizsgára tettek javaslatot, ehhez kidolgozták a mintafeladatokat; 2015-ben és azt követően tesztelték az egyetemre belépő diákokkal.

A következő kérdés a digitális érettségi országos szintre történő kiterjesztése, és ennek az infrastrukturális háttere. A PISA-felmérések már számítógépes alapon folynak, ez azt mutatja, hogy a feltételeket meg lehet teremteni.

Csapó Benő világossá tette, hogy

a legnehezebben megoldható problémát az érettségivel kapcsolatos szemléletmód és hagyomány megváltoztatása jelenti.

Nehéz elfogadtatni, hogy az előre kidolgozott tételekből való felkészülést vagy például az írásbeli és szóbeli sajátos forgatókönyvét ki lehet váltani azzal, hogy a diákok leülnek a számítógép elé, ráadásul ezzel még hitelesebb, pontosabb képet is kaphatunk a tudásukról, mint a jelenlegi keretek között.

A szemléletmód megváltoztatására csak a szóban forgó kérdések nyílt és alapos megvitatása révén van esély. A fő gondot abban látom, hogy erről nem folyik elég széles körű, minden érintettet megszólító, a lényegi kérdésekre fókuszáló vita.

(Borítókép: A 3. osztályos Ákos (b) és az 1. osztályos Áron az online kapott feladatokat oldják meg Nagykőrösön 2021. március 8-án. Fotó: Ujvári Sándor / MTI)