Mint arról az Index áprilisban beszámolt, a jeruzsálemi főrabbinátus végzést adott ki, amelyben javasolja, hogy a magyar kormány fagyassza be a kifizetéseket az örökjáradék felosztásáról szóló vitában érintett zsidó közösségek számára.
„A jeruzsálemi bíróság ortodox testület, ezért a neológ Mazsihisz eleve nem remélhetne elfogulatlan, pártatlan ítélkezést. A legfontosabb az, hogy ennek a bírói fórumnak semmiféle joghatósága nincs se a Mazsihisz, se a magyar állam felett” – kommentálta a Népszavának a főrabbinátus kérését a Mazsihisz elnöke. Heisler András a lapnak úgy fogalmazott, hogy a pénzből nem a Bahama-szigetekre mennek nyaralgatni. Egy minimális részét költik hivatali működésre, „túlnyomó többségét, 90 százalékát hitéletre és a hitélethez kapcsolódó intézményeink, iskoláink, egyetemünk, kórházunk, idősotthonaink fenntartására fordítjuk.”
A magyar kormány által felügyelt, 2012-ben határozatlan időre megkötött megállapodás szabályozta a nagyjából évi hatmillió dolláros (átszámítva mintegy 1,8 milliárd forint) restitúciós pénz elosztását három zsidó szervezet, a Mazsihisz, a Magyar Autonóm Ortodox Zsidó Közösség (MAOIH) és az EMIH között.
A vita is ekörül, mármint az elosztás miatt alakult ki.
Heisler alaptalannak tartja a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközségnek (MAOIH) 10 milliárd forintos követelését, és szerinte az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) is nagyobb részedést szeretne a járadékból. A MAOIH és az EMIH egy jeruzsálemi vallási bírósághoz fordult. „Nem csupán minket pereltek be, hanem a magyar államot is” – így Heisler András.
A Mazsihisz elnökének szavaira reagált – szintén a Népszavának – Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija. Emlékeztetett: „saját alapszabálya szerint a Mazsihisz „az Írott és a Szóbeli Tan, valamint a zsidó vallásjogi hagyományok szabályait tiszteletben tartó szervezetek közössége, és ezen szabályok szerint működik”.
A Mazsihisz taghitközségei „a Tóra, Misné Tóra, a Sulchan Aruch és a Döntvény-irodalom keretei között” határozzák meg működésüket. A hivatkozott vallásjogi irodalom – állapította meg Köves Slomó – egyöntetű abban a tekintetben, hogy ha két zsidó (közösség) között vita van, akkor azt Bét Din (vallási bíróság) előtt kell tisztázni. Ugyanezen zsidó kánonjog nem ismeri a neológ vallásjogi bíróság fogalmát.”
Köves arról tájékoztatott, hogy értesítették a magyar államot a kereset beadásáról. Szerinte bár az álláspontjuk még nem ismert, „de ha komolyan vesszük az állam és egyház szétválasztását, akkor a szekuláris állam nem tehet mást, mint hogy nem avatkozik bele az egyházak közötti vitás kérdésekbe, és tiszteletben tartja a saját hitelveik szerint működő vallási bíróság autoritását.”
A lap kérdésére leszögezte:
ha bármelyik zsidó hitközség javára döntene a végrehajtó hatalom, azzal durván sértené a vallásszabadságot.