Kerékpáros körökben egyre elterjedtebb az a vélekedés, hogy bicikliúton közlekedni olykor balesetveszélyesebb, mint közúton.
A KRESZ 54. paragrafusában az áll, hogy „Kerékpárral a kerékpárúton, a kerékpársávon vagy erre utaló jelzés esetén az autóbusz forgalmi sávján, ahol ilyen nincs, a leállósávon vagy a kerékpározásra alkalmas útpadkán, illetőleg – ha az út- és forgalmi viszonyok ezt lehetővé teszik – a lakott területen kívüli úton, a főútvonalként megjelölt úton az úttest jobb széléhez húzódva kell közlekedni.”
A leírtakból talán nehezen kihámozható, de a jelenlegi szabályozás szerint a biciklisták nem használhatják a közutakat, ha mellette párhuzamosan ki van építve valamilyen kerékpáros infrastruktúra.
Mindez azért jelent problémát, mert a keskeny kerékpárutakon egyre több a konfliktusforrás, hiszen azokon ugyanúgy közlekednek szélsebesen száguldó biciklisták, csendben suhanó elektromos rolleresek, mint gyermekeikkel lassan araszoló családok.
A gyalogos-kerékpáros zónákban 20 km/h, a kerékpárutakon pedig 30 km/h a biciklisták legnagyobb megengedett sebessége, miközben egy országúti kerékpárral ennél jóval gyorsabb tempó is elérhető. Éppen ezért a kerékpáros szervezetek a balesetveszélyre hivatkozva azt szeretnék elérni, hogy szüntessék meg a kerékpárutak kötelező használatát. A felvetéssel kapcsolatban az Országos Balesetmegelőzési Bizottságban már három éve zajlanak az egyeztetések a KRESZ módosításáról, hiszen ugyanakkor sok autós pedig azt nem szeretné, ha az országutakon a kerékpárosok is tovább növelnék a forgalmat.
Ebben a témában most egy túrakerékpáros, Laposa Tibor nyilatkozott a Veolnak. Neki is az a véleménye, hogy aki tempósabban, sportosabban haladna a bicikliúton, az kutyát sétáltatókkal, babakocsit tolókkal, megrakott drótszamarukat toló idősekkel találkozik ott, ezért veszélyes a nagy sebességkülönbség. A rendszeresen kerékpározó férfi azt is elmondta, hogy látványosnak tartja a kerékpárút-hálózat fejlesztését, de az is igaz, hogy vannak még mindig olyan szakaszok, ahol buckás, feltöredezett, megsüllyedt az aszfalt, illetve benőtték a növények. Ilyenkor azok, akik edzenek, az országúton mennének inkább, mert azt
kevésbé tartják veszélyesnek.
Az autósok viselkedéséről neki az a tapasztalata, hogy legtöbbjük kikerüli a biciklistákat, betartva a biztonságos másfél méteres távolságot, de mindig akadnak néhányan, akik centikre hajtanak el mellettük.
Laposa Tibor szerint az ügyben az a fő kérdés, hogy miként lehetne különbséget tenni a kerékpározók között, mi alapján döntenék el, hogy kinek engedik meg az autóúton haladást is? Csak a versenyzőknek? Igen ám, de nem mindenki tagja egyesületnek – vetett fel egy újabb megoldandó problémát a túrakerékpáros.
(Borítókép: Biciklisek a fővárosi Nagykörúton kialakított ideiglenes kerékpársávon 2020. május 23-án. Fotó: Mónus Márton / MTI)