Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényében a haldokló török aga, Oglu a párbajban őt legyőző Babocsai Lászlóra hagyja fegyvereit, lovát és nyergét, valamint arra kéri, hogy vegye magához a lányát, Dusmátát, és vigye el a saját anyjához. László megígéri: „Amid van, Oglu, az a lányodé, akit elviszek az anyámhoz, és tisztességben tartom, mint a testvérem.” Így zajlott a romantikus regény szerint a szóbeli végrendelkezés 1586 májusában. Egy másik történet az írásbeli végrendelkezésről szól. Frankfurtban meghalt egy nagyon gazdag ember, akinek nem voltak közeli rokonai. Mindenkit roppant érdekelt, vajon ki örökli az elhunyt millióit. A férfi két végrendeletet írt. Az egyiket közvetlenül a halála után kellett felbontani, míg a másikat a temetését követően. Az első végrendeletben ez állt: „Az a kérésem, hogy hajnali négy órakor temessenek el.” Teljesítették a szokatlan kívánságot, koporsóját csak öt gyászoló kísérte ki a temetőbe. Ezután bontották fel a második végrendeletet:

Az a végakaratom, hogy egész vagyonom azok között kerüljön egyenlő mértékben elosztásra, akik a temetésemen jelen voltak.

1. A végrendeletben a teljes hagyatékról kell rendelkezni.

Az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet. Vagyis a végrendeletnek nem kell kiterjednie a teljes hagyatékra, rendelkezhet úgy, hogy csak egyetlen vagyontárgyára nevez meg örököst. Ilyenkor a végrendeletben nem szereplő vagyon sorsa a törvényes öröklés szabályai szerint dől el. Az új Polgári törvénykönyv a végrendeleti öröklést hangsúlyosan is a törvényes öröklés szabályai elé helyezi, mondván, ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg.

A végintézkedés szabadságának jogi kor­lát­ja az úgynevezett kö­te­les­rész, amelyre az örökhagyó leszármazója, házastársa és szülője akkor is jogosulttá válik, ha a végrendeletben nem szere­pel örökösként. A kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. Például, ha a két törvényes örökös közül az egyiket végrendeletben kizárták az öröklésből, akkor őt így a hagyaték 1/6-a illeti meg.

2. Meghatalmazott útján is lehet végrendelkezni.

A végakarat kifejezése az ember egyik legszemélyesebb nyilatkozata, ezért az örökhagyó helyett például meghatalmazott vagy gondnok nem járhat el. Végrendelkezni csak személyesen lehet.

3. A végrendelet érvényességéhez szükséges a végintézkedés helyének feltüntetése.

Az új Polgári törvénykönyv hatályba lépése előtt még szükséges volt a magánvégrendelet érvényességéhez a végintézkedés helyének feltüntetése. 2014. március 15-e óta viszont az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból akkor érvényes, ha készítésének ideje az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt

• saját kezűleg írt végrendelet esetén elejétől végéig maga írja és aláírja;
• más által írt végrendelet esetén két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével – aláírják; vagy
• a saját kezűleg írt vagy más által írt végrendeletet aláírja, és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél – végrendeletként feltüntetve – személyesen letétbe helyezi.

4. A gyorsírással készült magánvégrendelet is érvényes.

Írásbeli magánvégrendeletnél, ha az örökhagyó saját kezűleg írja és aláírja a végrendeletet, akkor még tanú sem kell. A gyorsírás viszont akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik. A törvény szerint a gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet is érvénytelen.

5. A tanú nem lehet a végrendelet kedvezményezettje.

A végrendelet tanúja, a végrendelkezésnél közreműködő személy vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta. Továbbá a tanú vagy a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem lesz érvénytelen, ha a végrendelet megalkotásában az érintett tanún kívül még két tanú vett részt.

6. Nem érvényes a házastársak közös végrendelete.

Több mint fél évszázadon át csakugyan nem tudtak a házastársak közösen végrendelkezni. Egészen pontosan 1960. január 1-jétől 2014. március 14-éig. Az új Polgári törvénykönyv hatályba lépése óta viszont megint tehetnek egyazon okiratba foglalt végintézkedést. De csak ők és a bejegyzett élettársak, mert egyébként két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen.

A házastársaknak és a bejegyzett élettársaknak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba foglalt írásbeli végrendelete pedig csak akkor érvényes, ha

• saját kezűleg írt végrendelet esetén az okiratot az egyik végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja, a másik végrendelkező ugyanabban az okiratban saját kezűleg írt nyilatkozatban kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja, és nyilatkozatát aláírja;
• más által írt végrendelet esetén a végrendelkezők egymás és a tanúk együttes jelenlétében írják alá az okiratot, vagy mindkét végrendelkező egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön nyilatkozik arról, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja; vagy
• közvégrendeletet tettek.

Két esetben viszont a törvény erejénél fogva hatályát veszti a házastársak/regisztrált élettársak közös végrendelete:

• ha a végrendelet megtétele után közöttük az életközösség megszakadt, és az öröklés megnyílásáig nem állott helyre;
• ha a végrendelet megtétele után a végrendelkezőknek vagy egyiküknek gyermeke születik, illetve ugyanez vonatkozik az örökbefogadásra is, kivéve, ha a végrendelet eltérően rendelkezik.

7. Nem lehet szóban végrendelkezni.

Szóbeli végrendeletet ugyanis az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. Amúgy nem a végrendelkező személyes veszélyérzete dönti el, hogy az életét fenyegető rendkívüli helyzetben van-e vagy sem, hanem az, hogy ténylegesen fennáll-e ilyen veszélyhelyzet. Vagyis nem elég, ha csak a végrendelkező észleli az életveszélyt, az is szükséges, hogy ez a helyzet a kívülállók számára is egyértelmű legyen. Az ilyen helyzetet megalapozhatja például hirtelen, súlyos egészségromlás, nem várt, életveszélyt okozó rosszullét, vagy a végrendelkező életét veszélyeztető közúti baleset.

Ahhoz azonban, hogy érvényes legyen az életveszély árnyékában elmondott végrendelet, két tanú jelenléte is elengedhetetlen. A tanúknak ilyenkor tisztában kell lenniük azzal, hogy szóbeli végrendeletet hallanak, ennélfogva a végrendelkezőnek ki is kell jelentenie, hogy halála esetére rendelkezik a vagyonáról. További fontos szabály: a szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül harminc napon át nehézség nélkül alkothatott volna írásbeli végrendeletet.

+1: Szóbeli végrendeletnél a mentősök nem lehetnek tanúk.

A szóbeli végrendelet tanúja szinte bárki lehet, kivéve azt, aki kiskorú, cselekvőképtelen, vagy a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes. Szóbeli végrendelet esetén még írástudatlan személy is lehet tanú. Érvényes lehet az idegen vagy jelnyelven tett szóbeli végrendelet is, ha a tanúk ismerik az adott nyelvet vagy a jelnyelvet. Szükséges feltétel az is, hogy a tanúk a végrendelet tartalmát közvetlenül a végrendelkezőtől hallják, azt jegyezzék meg, és kétség esetén bizonyítsák a végrendelet tartalmát. Tipikusan ilyen élethelyzet lehet például egy mentőautóban, két mentős előtt elmondott végakarat.

(Borítókép:  Viaszpecsét az egyik felnyitott végrendeleten a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában Szolnokon 2019. január 31-én. Fotó: Mészáros János / MTI)