Gődény György vitathatatlan érdeme, hogy létrehozta a járványidőszak egyetlen stabil ellenkultúráját. Mikor a technobulikat már régen törölték, és a punkok is az internetre vonultak, a magyar vírustagadók akkor is megtartották saját kis Woodstockjukat. A tudomány, a kormány és a többségi társadalom intelmei ellenére gyűltek össze ők: fiatalok és öregek, kalóz zászlósok és árpádsávosok, Anonymous-álarcban tüntetők és csivavájukat sétáltató maszktagadók. Így történt ez vasárnap délelőtt is. A hatályos rendelkezésen kiskaput találva Gődény csak „sajtótájékoztatót” tartott, a jogászkodás azonban drámai fordulatot hozott a szubkultúra történetében.

Halálozás a Városligetben

„Ha csak minden tizedik rinyáló haverom eljönne, ez más ország lenne. Mert pofázni, azt mindenki nagyon tud, ugye” – mondta alkalmi útitársam, miközben átvágtunk a kihalt Városligeten. Mivel Gődény eseményén a tüntetőknél nagyobb számú rendőri kisbusz volt jelen, parkolni csak a Hermina úton lehetett – itt akadtam össze az egyik tüntetővel, aki Győrből utazott fel Budapestre. Esővel, sárral dacolva baktattunk a Hősök terére, közben hallgattam a szkeptikusok legfrissebb megfigyeléseit. Miszerint a „vakcina szart sem ér”, sőt egyes kimutatások szerint többen haltak meg, mióta oltani kezdtek („Könyörögtem a fiamnak, hogy ne oltassa be magát!”). De megbeszéltük azt is, hogy a válságra hivatkozva jön majd az infláció, az adóemelés, amivel megint a gazdagok járnak jól. Mire az egésznek vége, sokkal több magyar ember lesz öngyilkos, mint amennyit a vírus elvitt.

A szemerkélő esőben Gődény beszélni kezdett. A legizgalmasabb gondolat egy patkánykísérletről szólt. Valamikor az 1950-es években (amikor még lehetett ilyen állatkísérleteket végezni), tudósok egy hordó vízbe dobták a rágcsálókat. A patkányok veszettül taposni kezdtek, 15 perc után kivették őket a vízből. Ettek, szusszantak egyet, majd visszadobták őket a vödörbe.

Az ember azt hinné, hogy alig tíz perc után megfulladtak. A patkányok 60 órán keresztül maradtak a felszínen

– mondta Gődény György. Ezek vagyunk tehát mi: a lezárások után kapunk egy kis szabadságot, azt hisszük, hogy végre minden a régi. Pedig nem. Immáron a zord körülményekhez szoktatva megyünk vissza a vödörbe, míg végül belefulladunk a vízbe. 

Gődény a csapdában

A vírusszkeptikust hallgató tömeg növekedett, a sűrű eső ellenére is már vagy ötvenen voltak jelen. A kiváló szónok azonban retorikai aknára lépett: „Qui se excusat, incusat” – azaz „Aki magyarázkodik, önmagát vádolja”. Gődény ugyanis beszédében azokhoz szólt, akik őt gyávának tartják. „Nekik üzenem, hogy már háromszor nem voltunk gyávák!” – emlékeztetett tüntetéseire a vírusszkeptikus, és hozzátette: nem térkövekkel és autóborogatással kell küzdeni a szabadságért, az értelmes párbeszédé a főszerep. 

Az új mozgalom lényege, hogy a szkeptikusok a média hazugságai helyett inkább hétvégenként egymással beszélgessenek, együtt sétálva osszák meg értesüléseiket.

Azért a víz az úr

„Sétával, g...!” – röhögött fel az első sorban ácsorgó kemény mag. A masszív testalkatú férfiak energiaitaloktól felpörögve vetették rá magukat Gődényre. Egy ponton a sajtótájékoztató kisebb botrányba fulladt, a kemény mag vezetője, bizonyos Ferenczik Robika ugyanis önhatalmúan átvette a szót. Bár a részletekbe nem ment bele, lényegében nemzeti ellenállást, sőt forradalmat hirdetett meg. Gődény szerencsére számíthatott hűséges híveire. Sokan hurrogtak, volt, aki halált megvető bátorsággal leprovokátorozta a társaságot. Végül egyikőjük egy civil ruhás rendőrrel tért vissza, aki elkísérte a lázadót. A jelenet az esemény során többször megismétlődött.

Hülyékkel nem kell foglalkozni

– mondta Gődény György a sajtótájékoztató végeztével. A szkeptikus egy maroknyi követőjével beszélgetett még a szakadó esőben, ekkor az Index kérdésére is válaszolt.

Ezt azonban viszonylag biztosra vehetjük. Gődény György kissé csalódottan hozzátette: valamit ki kell találni, mert ezek az utcai események kevesek lesznek a változáshoz.

(Borítókép: Gődény György 2020. decemberben. Fotó: Isza Ferenc / Index)