Mi jöhet még: kullancskemping, patkánypanzió? – Efféle ironizáló kérdések jelentek meg a legnagyobb közösségi portálon, miután a Fővárosi Önkormányzat meghirdette Vadvirágos Budapest programját. Ebben a városvezetés kétségtelenül új alapokra helyezi Budapest eddig megismert parkfenntartási gyakorlatát. Azt írják:
Extenzív gyepgazdálkodási programot vezetünk be, amelynek keretében több mint 28 hektár területen alakítunk ki rovarbarát zöldfelületeket a fővárosi parkokban és zöldsávokban. A gyepfelületek intenzív, évenként szokásos, öt–hét alkalommal történő teljes lekaszálása helyett a parkokban olyan foltokat jelölünk ki, ahol egy–három kaszálást megtartva a vadvirágoknak van idejük kifejlődni, virágozni, magot érlelni, terjedni.
Orosz Anna alpolgármester nemrég jelentette be, hogy magukénak érezve a fővárosi programot, Újbudán a Bocskai úton és a Villányi úton kísérleti jelleggel a korábbiakhoz képest ritkábban kaszálják majd a köztéren a füvet. Ugyanez a helyzet a másik DK-s vezetésű kerületben, Óbudán. Itt a Csobánka tér környékén, a Huszti út, Szőlőkert utca kereszteződésében és a Pók utcai lakótelepen növesztik a gazt a méheknek. A közterületi zöldfelületek karbantartási feladatán a III. kerület még azzal is csavart egyet, hogy civil szervezeteknek szóló pályázatot írt ki e területek úgymond örökbefogadására. A támogatási összegért cserébe a közterületen fekvő zöldfelületek rendbetételét, alakítását és megtisztítását várják. Nem egyszeri alkalomról van szó, folyamatos parkgondozási munkát adnak (át) a civil szervezeteknek.
A kormánymédia azonnal le is csapott a nagyvárosi méhlegeltetés koncepciójára, kreatív munkakerülésnek és alibizésnek tételezve fel a zöldfelületek ritkább kaszálását. Magunk is megtapasztalhattuk, hogy az egyébként szakmai alapon könnyen védhető ügy politikai térbe kerülve milyen indulatokat képes generálni.
Az Országos Magyar Méhészeti Szövetség elnöke érdeklődő megkeresésünkre az M1 híradó anyagára hivatkozva indulatos szavakkal kérte ki magának, hogy a városi méhek ügyében hívjuk, majd le is tette a telefont.
Szerencsére a méhészeti egyesület budapesti szaktanácsadója, Demeter László nem volt ilyen elutasító, így kiderülhetett, hogy például Budapesten a XIV. kerületet kivéve mindenhol régóta élnek méhcsaládok. Ezek között éppúgy megtalálhatók a krajnai típusú, méhészek által tartott háziméhek, mint a vadméhek. Ezek azért életképesek itt, mert alkalmazkodni tudtak Budapest klimatikus viszonyaihoz, előbbi jelenléte értelemszerűen a méz előállításával és a virágok beporzásával hajt hasznot. Kevesebben tudják, hogy az általunk elfogyasztott élelmiszerek 70 százaléka, a kávétól a dinnyén át a cseresznyéig mind a méhek megporzó tevékenységéhez kötődik.
A háziméhen kívül Magyarországon él még öt-hatszáz méhfaj, jelentőségüket pedig az adja, hogy a többi beporzó rovarral szemben ezeknél az egész méhcsalád (15-20 ezer egyed) képes túlélni a telet és már márciustól tömegesen elvégezni a beporzási munkát. Más állatok tenyésztése esetében természetesnek tartjuk, hogy az ember gondoskodik a takarmányozásukról, a méhek számára viszont a méhlegelő jelenti az élelemforrást, már ha rendelkezésre áll – mondja Demeter László, és itt kanyarodunk vissza a városi méhlegelők kialakításának kérdésköréhez. Virágpor és nektár ugyanis csak a virágok szirmaiban található, ez kell a méhek fejlődéséhez, nem pedig zöld, adott esetben lekaszált fű. Külön érdekesség, hogy a mára népbetegségnek számító pollenallergia és az ezt kiváltó parlagfű esetében a méhek egyfajta pollenporszívóként tisztítják a városok levegőjét, Magyarországon éves szinten 30-40 ezer tonna (!) pollen összegyűjtésével.
Ne azonnal kaszáljunk vissza mindent, engedjük a természetet önmaga szaporulatára, hadd virágozzon, had hozzon magot, különben a növények elsorvadnak, és előbb-utóbb kihal az ott lévő többféle növényi faj
– hangsúlyozza Demeter László. Ha tisztán szakmai megközelítés alapján vizsgáljuk a kérdést, hamar kiderül, hogy a méhlegelők ügyének nincs politikai hovatartozása. A méhészeti szaktanácsadó ugyanis jó példaként ajánlotta a fideszes vezetésű XII. kerületet, ahol az önkormányzat zöld irodájának szervezésében kerekasztal-beszélgetést is szerveztek, Hogyan válhatunk méhbarát városlakókká címmel. Ezen Vásárhelyi Tamás biológus azt mondta, hogy a méhfélékkel óriási nagy baj van, mert eltűnnek, feldarabolódnak az élőhelyeik. Rózsa Zoltán, a zöld iroda vezetője pedig azt, hogy egyre fontosabb szerepe van a városban a méheknek és beporzó állatoknak, ezért segíteni kell, hogy megmaradhassanak.
A XII. kerületben már hét helyen hoztak létre méhlegelőt, legutóbb a Ráth György és a Roskovics utca által bezárt száz négyzetméteres területen.
(Borítókép: Méhlegelő feliratú tábla jelzi a Gizella sétányon a ferencvárosi Duna-parton, hogy a területen mézelő és virágport adó, a méhek táplálékául szolgáló évelő és egynyári virágok vannak, 2021. május 24-én. Fotó: Róka László / MTI)