Miklósa Erika legkorábbi emlékei szerint a nagyapjának gyönyörű hangja volt, esténként népdalokat és nótákat énekelt a szomszédoknak, ő pedig kislányként táncolt a dalokra. Batta András pedig leginkább azt tudja felidézni, hogy hároméves volt 1956-ban.
Mint mondják, valahol mindketten máig gyerekek maradtak.
Az operaénekes Miklósa Erika kislányként sportoló szülei hatására az olimpiai dobogó tetején képzelte el magát topsportolóként. Batta Andrásnak viszont nem voltak ekkora ambíciói. Jogász édesapja azt szerette volna, ha a fia felnőve majd a jogi pályát választja, de őt ez egyáltalán nem érdekelte. Ékszerész nagyapja hivatása már annál inkább vonzotta volna, de ahhoz meg kézügyessége nem volt a későbbi zenetörténésznek.