A folyamatos toborzókampány ellenére is kevesen jelentkeznek nevelőszülőnek, ami nem a koronavírus-járvány elszigetelő hatásával magyarázható. Sokkal inkább azzal, hogy máig kevésbé jövedelmező tevékenység a nevelőszülőség. Mégis megéri.
A német mintára alapított Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének egyéb tevékenységei mellett kiemelt cél az árva és más rászoruló gyermekek felkarolása, életkörülményeik javítása, jövőjük megalapozása, és ennek a célnak az elérését a szervezet nevelőszülői programja segíti.
A három évtizede működő egyesület a modellprogramja keretében Budapesten és annak negyven kilométeres körzetében nevelőszülői családokba szervezi az állami gondoskodásban lévő gyermekek családi nevelését, kiemelt hangsúlyt fordítva a gyermekek személyre szabott gondozására és fejlesztésére.
Mindez részben azt jelenti, hogy a nevelőszülők munkáját gyermekorvosok, szakorvosok, gyógypedagógusok is támogatják, illetve a nevelőszülők számára rendszeresen tartanak továbbképzéseket.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat célja hálózatuk folyamatos bővítése, ezért nevelőszülőket toboroznak, ám az Indexnek nyilatkozó Králné Szabó Piroska, a szervezet nevelőszülői hálózatának szakmai vezetője arról számolt be, hogy napjainkban sajnálatos módon igen kevesen jelentkeznek erre a fontos feladatra.
A szakember elmondása szerint fennállásuk óta folyamatosan kampányolnak annak érdekében, hogy megfelelő nevelőszülőket találjanak, sőt manapság a toborzásra ráerősítettek, ám ennek ellenére is kevés a jelentkező.
A nevelőszülők feladata világosan körülhatárolható. Legfontosabb dolguk, hogy családi mintát nyújtsanak a gyermekek érdekeinek szem előtt tartásával, úgy, hogy mindeközben a gyermekek vér szerinti családjával is tartják a kapcsolatot. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnál az lehet nevelőszülő, aki a 24. életévét betöltötte, nem áll gondnokság alatt, büntetlen előéletű, a gondozott gyermek és közte legalább 18, legfeljebb 50 év korkülönbség van, fizikailag és pszichésen is alkalmas a gyermeknevelésre, otthona és környezete is megfelel a feladatnak, illetve akinek házastársa, élettársa is hozzájárul az elhatározásához. A nevelőszülőnek legalább hat négyzetméteres, különálló berendezett szobát is biztosítania kell a gondjaira bízott nevelt gyermek számára.
Arra a felvetésre, hogy a nevelőszülőség iránti érdektelenség netán a koronavírus-járvány számlájára írható-e, vagyis az általános bezárkózás és a szociális távolságtartás volt-e kedvezőtlen hatással a nevelőszülőség vállalására, Králné Szabó Piroska határozott nemmel válaszolt. Azt mondta, a jelenség sajnos nem csak az elmúlt másfél évre volt jellemző, ráadásul a járvány különösen pusztító időszakában nem is kampányoltak, most tértek vissza a toborzáshoz.
A szakmai vezető szerint az érdektelenség legfőbb oka inkább az lehet, hogy manapság egyre több lehetőség kínálkozik az álmaink megvalósításra, a lehetőségek szinte végtelen száma pedig leszűkíti az érdeklődést a nevelőszülői hivatás iránt.
Ugyanakkor Králné Szabó Piroska az anyagi motiváció hiányára is gyanakszik, hiszen, mint mondja, a közösségi médiában visszatérő vélekedés, hogy nincs kellően megfizetve a nevelőszülői hivatás, amivel ő maga sem vitatkozik.
A nevelőszülők a munkájukat foglalkoztatási jogviszonyban végzik, írásbeli keretmegállapodás alapján. A nevelési díj az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 120 százaléka, sérült, tartósan beteg gyermekek esetében 140 százaléka. Az ellátmány pedig az éves nevelési díj 25 százaléka, melyet a nevelési díjjal együtt havonta folyósítanak. A felsorolt összegeket a gyermek megfelelő ellátására kell fordítani. A nevelőszülőt ezenfelül tevékenységéért a megállapodásban meghatározott díjazás illeti meg: alapdíj, mely a minimálbér 30 százaléka, kiegészítő díj, mely gyermekenként a minimálbér 20 százaléka, valamint többletdíj a speciális ellátási szükségletű gyermekek után, amely a minimálbér 5 százaléka. A nevelőszülőség azonban nem zárja ki az egyéb munkavégzést, vagyis a feladat ellátása mellett a szülők munkát is vállalhatnak.
A szűkös anyagiak ellenére a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnál mégis az a mindennapos tapasztalat, hogy a pénz jelentősége háttérbe szorul, amikor már nevelőszülővé válik valaki.
A rendszerben maradó nevelőszülők különösen elhivatottak, és a rájuk bízott gyermekek életének segítését tartják a legfontosabbnak. Králné Szabó Piroska szerint ékes bizonyítéka ennek, hogy a valóságban minden egyes nevelőszülő sokkal több pénzt költ a rábízott gyermekekre, mint amennyit a nevelésükért kap.
Akkor tehát a nevelőszülőség munkának vagy inkább családi elfoglaltságnak minősül? A szakmai vezető rendkívül kemény munkának tartja a nevelőszülőséget, hiszen a nevelőszülők egyik legfontosabb feladata, hogy a rájuk bízott gyerekeket visszajuttassák a vér szerinti családjukba. Miközben könnyen előfordulhat, hogy erős kötődés alakul ki a nevelőszülők és a nevelt gyermekek között, akiknek végül el kell válniuk egymástól.
Az ilyen helyzet értelemszerűen nagyon megviselheti a nevelőszülőket, és éppen ezért van is olyan közöttük, aki a rábízott gyermeket végül inkább örökbe fogadja
– zárja a beszélgetést egyik pozitív tapasztalatával Králné Szabó Piroska, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat szakmai vezetője.
(Borítókép: Anya a gyermekeivel tolja a biciklit egy parkban. Fotó: Jörg Schüler / Getty Images Hungary)