Országszerte egyre több közterületen telepítenek szív formájú műanyagkupak-gyűjtő konténereket, hogy azokat különböző jótékony ügyek szolgálatába állítsák. Egy mázsa műanyagkupak piaci ára jó esetben 6.500 forint. Kitartó gyűjtögetést kívánunk.
Napjainkban, amikor a világ tengereiben lassacskán több műanyaghulladék úszik, mint a hal – a Földközi-tengerbe például évente 600 ezer tonna kerül –, különösen nagy jelentősége van a plasztiktermékek újrahasznosításának. Magyarországon a jól ismert sárga fedelű kukákban a PET palackok szelektív gyűjtése már a legtöbb településen megoldott, ám ez inkább lelkiismereti kérdés, mint potenciális pénzforrás.
A palackok kupakjai azonban pénzt érnek. Igaz, nem sokat, de ahhoz éppen elegendőt, hogy a kupakgyűjtés lehetőségére a családok, az iskolák, az alapítványok, a helyi közösségek lehetőségként tekintsenek.
Jól példázza mindezt, hogy újabban hatalmas szív alakú konténerek telepítésével a települések és egyes városrészek is kupakolásra ösztönöznek.
Egy vidéki kupakfelvásárlással foglalkozó vállalkozás munkatársa az Indexnek elmondta, hogy ők a legmagasabb piaci árat, 65 forintot fizetnek egy kilogramm műanyagkupakért, amennyit valljuk be, egyénileg csakis szorgos és kitartó munkával lehet csak összegyűjteni. A szakember tájékoztatása szerint egy 60 literes szemeteszsákba 8-9 kilogramm kupak fér. Gondoljanak csak bele, mennyi időbe telik ennyit felhalmozni, hogy cserébe végül nem egészen 600 forinttal gazdagodjanak. A szikár számok azonban sokakat nem tántorítanak el, hiszen az általunk megkérdezett felvásárló telephelyére évente 150-200 tonna (!) kupak érkezik.
Másodnyersanyag vagy regranulátum. Az Indexnek nyilatkozó felvásárló így nevezi azt az újrahasznosítással keletkező terméket, amelyet előállítanak, és amelyet műanyag fröccsöntőknek értékesítenek, hogy aztán a kupakok strandpapucsként, vödörként, szemeteslapátként átlényegülve folytassák földi pályafutásukat.
Ezt a kérdést ki-ki maga döntse el, bár az hamar megállapítható, hogy a környezetvédelem nem egyenlő a pénzkeresettel. Mindenesetre akad olyan, aki erre a kérdésre határozott nemmel válaszol. Ilyen az a szülő például, aki egy internetes fórumon akkurátusan levezette, hogy gyermeke iskolájában az átlagosan 3 gramm súlyú kupakok gyűjtésére hirdetett akció keretében egy olyan osztály nyert, ahol a gyerekek, a szülők, a nagyszülők és a családok ismerőseinek mozgósításával, hosszú hónapokig tartó gyűjtőmunkával 50 kilogramm kupakot halmoztak fel, mindösszesen 3250 Ft értékben, amit azután még a „profit” harmadát kitevő üzemanyagköltséggel el is kellett fuvarozni az átvevőhelyre.
A kupakgyűjtés tehát nyilvánvalóan nem a gazdagság biztos receptje, viszont kiváló lehetőség a jótékonykodásra. Ezt napjainkban nemcsak kisközösségi szinten ismerték fel. Egyre több városban, illetve fővárosi kerületben helyeznek ki a közterületeken szív alakú, rácsos gyűjtőkonténereket, valóságos közösségépítő látványosságként, hiszen a járókelők számára egy-egy ilyen köztéri tároló mellett naponta elsétálva érdekes megfigyelni, ahogy az edényekben egyre csak gyűlik a rengeteg színes műanyagkupak. Egyébiránt a kupakgyűjtő szív kezdeményezés nem hazai találmány, az ötlet Dániából származik, de mára Magyarországon is alaposan elterjedt, és egyre több vállalkozás foglalkozik ilyen konténerek készítésével. A gyártók mutatós és kevésbé mutatós darabokat is képesek előállítani, ami az utcakép szempontjából korántsem mindegy.
Stílszerűen úgy is fogalmazhatunk, hogy az emberek a szívekben szívesen gyűjtenek jótékony célokra, így például súlyosan beteg gyermekek gyógykezelésének támogatására, de az Index például legutóbb Gazdagréten bukkant egy újonnan felállított szívkonténerre. Azt a Gazdagréti Közösségi Ház telepítette az intézmény épülete előtt, azzal a céllal, hogy az összegyűlt kupakok árából a helyi környezetvédelmet támogassák madárodúk kihelyezésével, rovarhotelekkel, illetve növényültetésekkel.
(Borítókép: Műanyag kupakok. Fotó: Karl-Josef Hildenbrand / picture alliance / Getty Images Hungary)