A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elítéli a gyermekbántalmazás minden formáját és zéró toleranciát hirdet ellene. Ugyanakkor a testület arra is figyelmeztet, hogy nem szolgálják a társadalom érdekeit az egyházi hivatás és a bántalmazásra való „hajlam” közötti összefüggést sugalmazó megnyilatkozások. Az MKPK szerdai, az MTI-hez is eljuttatott közleménye szerint a gyermekek bántalmazása, az ellenük elkövetett visszaélés súlyos bűn és bűncselekmény, történjék bárhol: iskolákban, sportklubokban, táborokban vagy családon belül, világi vagy egyházi intézményben.

Mélységes együttérzéssel vagyunk mindazok iránt, akik gyermekként sérelmet szenvedtek el. Imádkozunk az ilyen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a múltban ejtett sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk

 – fogalmaztak.

Kitértek arra, hogy minden egyházi személyre, illetve egyházi intézményben dolgozóra ugyanazok a büntetőjogi szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra. A Magyar Katolikus Egyház a zéró tolerancia elvét követi minden, a kiskorúak sérelmére elkövetett bántalmazással szemben – írták, hozzátéve, hogy ez arra is kiterjed, ha valakinek ilyen eset a tudomására jut, és azt nem jelenti az illetékeseknek.

Emlékeztettek, hogy az elmúlt évtizedben az MKPK és az egyes egyházmegyék szigorú eljárásrendet és intézkedéseket vezettek be, amelyek egyszerre szolgálják a gyermekbántalmazás megelőzését, feltárását, a bűnösök felelősségre vonását és a segítségnyújtást a traumák feldolgozásában. A társadalom más intézményeihez hasonlóan az egyház is folyamatosan fejleszti gyermekvédelmi rendszerét, konzultál hazai és nemzetközi szervezetekkel, emellett maga is képez gyermekvédelmi szakembereket – sorolták.

A Magyar Katolikus Egyház szervezetei minden tudomásukra jutott esetben a Vatikánnal együttműködve, a világinál szigorúbb szabályok alapján folytatják le vizsgálatukat. Emellett ha a cselekmény a világi jogszabályok alapján is büntethető, az egyház felhívja a sértetteket és gondviselőiket, hogy tegyenek feljelentést az állami hatóságoknál. Mint írták, a visszaélések feltárása ugyanakkor – főleg, ha évekkel korábban történtek – igen nehéz, mert „ez a szörnyű bűntett többnyire az áldozatok lelkében hagy mély nyomokat, nincsenek rá sem tanúk, sem egyéb bizonyítékok”.

Mint írták, a szembenézést segíti és bátorítja minden őszinte, elfogultság nélküli önvizsgálat, jószándékú kritika és tényfeltáró publikáció. Nem szolgálja azonban a társadalom érdekeit, amikor olyan egyoldalú megnyilatkozások születnek, amelyek rendszerszintű, ok-okozati összefüggést sugalmaznak az egyházi hivatás és egy súlyos bűncselekmény elkövetésére való „hajlam” között.

Nem szolgálja az igazságot, amikor elhallgatják vagy letagadják katolikus közösségünk hasonló esetek feltárásában játszott szerepét, vagy figyelmen kívül hagyják őszinte, jószándékú erőfeszítéseit, intézkedéseit. Nem szolgálja továbbá az áldozatok és a társadalom érdekeit sem, ha egyéni és családi tragédiákat hangulatkeltő szalagcímekben egész közösségek, egyházi és világi hivatások megbélyegzésére, lejáratására használnak fel

 – fogalmaztak. Hozzátették, a püspökök testülete hív minden jószándékú embert, hogy „közös összefogással működjünk együtt az emberi méltóság és az ifjúság védelmében”.