A legsötétebb thrillereket meghazudtoló jelenetsor zajlott le szombat éjszaka egy szegedi lakásban, ahol egy 28 éves gyógyszerész vadászpuskával megsebesítette a szomszédjában élő fiatal nőt, majd két lövéssel pedig kivégezte a párját. Ezután brutálisan megerőszakolta a haldokló nőt, végül az elkövető elmenekült, és egy közeli településen öngyilkos lett. Mégis mi késztet valakit ennyire kegyetlen cselekedetre? Az illető valóban pszichopata? És egyáltalán van bármi esély megelőzni a hasonló eseteket? Bár egyelőre kevés részlet derült ki az ügyről, Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője szerint már most látszik, hogy Magyarországon minden idők egyik legkegyetlenebb és leginkább elítélendő bűncselekménye sokkolja a hétvége óta a hazai közvéleményt. 

Most és a hasonló bűncselekményeknél máig gyakran elhangzik, hogy szerelemféltésből gyilkolt az elkövető, amivel hamisan és feleslegesen romantizáljuk az erőszakot. Ezzel szemben mi történt?

Nagy László Tibor: Igen, szerelemről itt szó sincs, mert ha igazán szeretek valakit, csak jót akarok, sosem tudnék neki ártani. A kollégáimmal éppen ezért azt gondoljuk, hogy helyesebb inkább féltékenységről és beteges birtoklási, kisajátítási vágyról beszélni. Különösen azért, mert abból a szempontból igen speciális bűncselekmény történt Szegeden a hétvégén, hogy tudomásom szerint semmiféle kölcsönös érzelmi-partneri kapcsolat nem volt az áldozattá váló hölgy és az elkövető között.

Pontosabban a női áldozat szülei szerint csupán néhányszor találkoztak a fiatalok, de nem volt köztük különösebben szoros kapocs. Kialakult egy viszonzatlan vonzalom, és minden bizonnyal egy őrült féltékenység lehetett úrrá a tettesen, amikor megtudta, hogy az áldozatnak barátja van. 

Többnyire férfi elkövetők jellemzően szakítás után szoktak a volt párjuk sérelmére hasonló bűncselekményeket elkövetni, mert képtelenek a leválást elviselni, megfelelően kezelni. Sokszor még akkor sem, ha ezek a férfiak látszólag továbblépve már új párkapcsolatban élnek.

Amikor ennyire sokkoló tragédia történik, szinte mindenki azt kérdezi, te jó ég, mi járhatott annak a fejében, aki képes volt ekkora kegyetlenségre? Az külön hátborzongató, hogy az elkövető megerőszakolja a haldokló fiatal nőt, akit előtte kétszer is meglőtt.

Ahhoz, hogy erre pontosan tudjunk válaszolni, igazságügyi elmeorvos szakértő véleménye kellene, amire ugye már nincs lehetőség. Ám azt így is valószínűsíthetjük, hogy a tettes részéről egy mániákus fantáziálás előzte meg a gyilkosságot. Ami szintén erősen megdöbbentő a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy nem egy hirtelen felindulásból elkövetett, szituatív bűncselekményről beszélünk, az elkövető a leszámolást előre eltervezhette, jó ideje készülhetett erre. Többek között fegyvertartási engedélyt és lőfegyvert is szerzett. Az erőszakot egyfelől értelmezhetjük egyfajta bosszúállásként, másfelől a céljai eléréseként. A történteket semmiképp nem sorolnám a szexuális jelegű emberölés kategóriájába, amikor valaki azért gyilkol, hogy kiélje az aberrált nemi vágyait. 

Ugyanakkor az ügy nem is tűnik kiterjesztett öngyilkosságnak, amikor valaki magával rántja a halálba a családot is. Mint például két éve a tragikus budai Zöldlomb utcai családirtás elkövetője. 

Valóban, most erről sem beszélhetünk. Az utóbbi években az OKRI-ban vizsgáltuk a legalább két ember halálát okozó, több ember sérelmére elkövetett gyilkosságokat, köztük a kiterjesztett öngyilkosságokat. Ezek egyik típusa, amikor bármilyen furcsán is hangzik, egyfajta altruista szándékot állapíthatunk meg a háttérben. Ezt általában krízisállapotba került nők követik el, akik olyan kilátástalannak tartják az életüket, hogy azt gondolják, jobb, ha a gyerekeik velük együtt halnak meg. Különben ezen a szörnyű világon rájuk is csak szörnyű sors várna.

Az úgynevezett bosszú vezérelte kiterjesztett öngyilkosságoknál az elkövető elhatározza, hogy öngyilkos lesz, és bosszúból megöl még néhány embert a környezetéből. Szegeden minden bizonnyal mindez fordítva történt, az eddigi hírek alapján az elkövető menekülés közben döbbenhetett rá, hogy mit tett, és ha el akarja kerülni a felelősségre vonást, nincs más út számára, mint az öngyilkosság.

Aki ilyet tesz, arra mondhatjuk, hogy pszichopata? Miféle mentális torzulás kell ahhoz, hogy valaki képes legyen ekkora kegyetlenségre? 

Ezt pontosan szintén csak egy alapos igazságügyi elmeorvos szakértői vizsgálat tudta volna megállapítani, bár e nélkül is határozottan állíthatom, hogy az elkövetőnek minimum súlyos személyiségzavara volt, rendkívül komoly mentális problémák húzódhattak a háttérben. Egy torz lelkületű, egoista, öntörvényű személyiségről lehet szó, akit nem érdekel, hogy mit érez vagy mit gondol a másik.

A tudata teljesen beszűkült, és egyszerűen megszűnt számára az önuralom, a racionális kontroll. Emberi lényből egy ösztönlénnyé vált, átszakadt a morális gát. Az elhatalmasodó érzések maximálisan kiiktatták az erkölcsi fékrendszert. Nagy eséllyel azt élhette meg, hogy teljesen elhatalmasodik felette, mindent felülír a düh, esetleg hogy a saját kifordult elméje szerint mindenáron igazságot kell szolgáltatnia az önérzetét ért sérelmek miatt.

Ha valaki ennyire sérült mentálisan, mégis hogyan kaphatott fegyvertartási engedélyt?

Ezt egyelőre nem tudjuk, az mindenesetre szintén ritka nálunk, amikor lőfegyverrel követnek el ilyen típusú bűncselekményt. Itthon jellemzően kést vagy bicskát használnak az életellenes bűncselekmények elkövetői. Magyarországon nem is olyan egyszerű fegyverhez jutni, mint például az Egyesült Államokban. Persze, ha valaki nagyon akar, tud fegyvert szerezni, ráadásul, mint most, legálisan is. Ha itthon lőfegyveres gyilkosság történik, az elkövető gyakran szakmájából vagy hobbijából adódóan eleve rendelkezik fegyverrel. Itt, mivel nem például vadász, hanem gyógyszerész volt az illető, ez is arra utal, hogy az elkövető módszeresen és előre kitervelten készült a brutális bűncselekményre.

Amikor ennyire döbbenetes esemény sokkolja a társadalmat, felmerül, hogy bármi módon megelőzhető lett volna a tragédia? Vagy egy elkerülhetetlen görög sorstragédiával állunk szemben?

Sok, ép ésszel felfoghatatlan bűncselekménnyel találkoztunk már a kriminológiai intézetben az idők során, de ez a szegedi eset feltétlenül a legszörnyűbbek és a leginkább elítélendőek közé tartozik. Ha valaki feltalálta volna a megelőzés receptjét, az minden bizonnyal Nobel-díjat érdemelne. Sajnos hasonló megdöbbentő esetek a jóléti társadalmakban és a szegényebb országokban egyaránt előfordulnak.

Ebben a történetben ráadásul az áldozatnak nagyon kevés szerepe van. Azon túl, hogy ő nem akart az elkövetővel kapcsolatot, akire legfeljebb a környezetében élők lehettek hatással, nekik lehetett esetleg bármi esélyük arra, hogy meggyőzzék, engedje el a viszonzatlan érzelmeket. Illetve ha egyedül nem megy, forduljon szakemberhez, pszichológushoz, pszichiáterhez.

Sajnos az ön által is leírt egoista, gátlástalan, narcisztikus karaktereknek a legritkább esetben van betegség-, illetve problématudata. 

Ők tényleg nem látják magukat kívülről. Kényszeríteni pedig csak alig, rendkívüli esetekben lehet, ha valaki ön- vagy közveszélyes. Itt pedig egy büntetlen előéletű emberről van szó, ami egyébként nem ritka. Valószínűleg soha életében nem követ el bűncselekményt, ha ez a szituáció nem váltja ezt ki belőle.