Bár a kormány szerint a szexuális nevelés elsősorban a szülők a dolga, a tapasztalatok szerint a gyerekek igénylik azokat az iskolai foglalkozásokat is, amelyeket civil szervezetek tartanak. Ezeken az órákon a kulcsszó az őszinteség és az elfogadás, ami azt jelenti, hogy a homoszexuálitás és a nemváltás is szóba kerülhet. A lapunknak nyilatkozó szexuálterapeuta szerint ez ugyanakkor távol áll a népszerűsítéstől, a szexuális orientációt egyébként sem lehet másokra ráerőltetni, hiszen az olyan ösztönös és zsigeri, mint az, hogy ki melyik ételt szereti. „Ha például valaki imádja a tökfőzeléket, és lelkesen meséli a többieknek, milyen finom, attól az még nem lesz a többiek kedvence is” – mutatott rá a szakember.
Mint arról korábban beszámoltunk, elfogadta az Országgyűlés azt a pedofiltörvényt, amely kimondja többek közt, hogy nem lehet a gyerekeknek olyan iskolai foglalkozást, előadást tartani, amely a homoszexualitást vagy a nemváltást népszerűsíti. Emellett azt is rögzítették, hogy az iskolákban csak a nyilvántartásba vett személyek és szervezetek tarthatnának szexuális felvilágosításról előadásokat, a nyilvántartásba nem vett civil szervezetek ilyen típusú tevékenységét pedig korlátoznák vagy kitiltanák az intézményekből.
Egyelőre a felvilágosító órát tartó szakemberek számára is nagy kérdés, hogy a törvényben foglaltak miképp alakítják át az általuk tartott előadásokat, ahogyan azt sem világos, milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a fent említett nyilvántartásba.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón kérdésünkre elmondta, hogy ezzel kapcsolatban még várják az oktatásügy javaslatát, de hozzátette, hogy továbbra is az a meggyőződésük, hogy a szexuális felvilágosítás elsősorban a szülők a feladata.
A civil szervezetek ezzel azonban nem értenek egyet, már csak azért sem, mert most is van ezzel kapcsolatos tartalom az iskolai tananyagban.
A tervezet és a nyilatkozatok alapján úgy tűnik, a törvénnyel azt akarják megakadályozni, hogy a szexet tabusító, önmegtartóztatást és egyenlőtlen szerepeket hirdető kormányzati megközelítésen kívül – ami a gyakorlatban a Családi Életre Nevelés (CSÉN) órákon és annak átfogó alkalmazásán keresztül valósul meg – bármilyen más, kritikus vagy önálló gondolkodást lehetővé tevő üzenet bejusson az intézményekbe
– erről a Patent Egyesület mesélt az Indexnek.
Foglalkozásaikon nem beszélnek kiemelt témaként a homoszexualitásról, de természetesnek tekintik, hogy nem csak heteroszexuális párkapcsolatok léteznek. Vannak például olyan gyakorlataik, ahol párkapcsolati szituációkat elemeznek, és ezek közt vannak olyan példák, helyzetek is, amelyekben azonos nemű párok szerepelnek.
„A nemváltás témájára sem térünk ki célirányosan, viszont a nemi szerepek és szocializáció témái kapcsán fontosnak tartjuk azt a szempontot, hogy attól még, hogy egy fiatal nem felel meg a neméhez kapcsolódó társadalmi elvárásoknak – például lány létére »fiúsan« öltözik, vagy »fiúsnak« tekintett hobbija van –, ez még nem jelenti azt, hogy rossz testbe született, és visszafordíthatatlan beavatkozásokat kell végrehajtani rajta” – mondta az egyesület, amely aggasztónak tartja, hogy a törvény szerint csak a kormány által jóváhagyott szervezetek tarthatnak szexuális felvilágosító foglalkozást, függetlenül attól, hogy szóba kerül-e a homoszexualitás.
Úgy vélik, hogy ezzel a lépéssel gyakorlatilag bármelyik nem kormányközeli civil szervezetet kitilthatják az iskolákból.
A Patent Egyesület ennek ellenére mindenképp szeretné folytatni a munkát, tapasztalataik szerint ugyanis mind a szülők, mind az iskolák, mind pedig a gyerekek részéről óriási igény van rá, hogy a diákok más szemléletmóddal is találkozzanak a CSÉN-en, a hiperszexualizált kultúrán és az online pornó üzenetein kívül.
Várhegyi Anna szexuálterapeuta a Libidóka program keretein belül főképp középiskolásoknak tart szexedukációt. Lapunknak arról mesélt, hogy a pandémia miatt már eleve nem volt könnyű dolga, csupán néhány iskolába jutott el személyesen, a szülőkkel ugyanakkor sokat beszélgetett online formában arról, hogyan beszélgessenek otthon a szexualitásról, vagy hogy mit érdemes tudniuk a gyerekek pornónézési szokásairól. A nehézségek ellenére úgy véli, hogy az ilyen típusú programokra pont hogy megnőtt az igény a hosszan tartó bezártság és az ellenőrizhetetlen internetfogyasztás miatt.
Anna foglalkozásainak célja, hogy a szexualitásról őszintén, nyíltan lehessen beszélni, és hogy a diákok minden kérdésükre választ kapjanak, ezért az órákat mindig az igényekhez igazítja.
„Az én felvilágosító beszélgetéseimnek nem fókuszpontja a homoszexualitás és a nemváltás, de minden osztályban vagy kamaszközösségben az előzetes kérdőív alapján igény merül fel, hogy beszéljünk ilyen jellegű témákról, a 8–11. osztályosoknak különösen sok ezzel kapcsolatos kérdésük van:
– idézte fel a szexuálterapeuta. Kiemelte, hogy a mai világban a reklámokból, filmekből, médiából korlátlan mennyiségű és minőségű szex árad, amely bármelyik fiatal számára hozzáférhető, a gyerekek már 9–11 éves kor között látnak pornót, így a szakembereknek különösen fontos szerepe van abban, hogy a szexualitásról alkotott, általában hamis képet árnyalják. Még ha a homoszexualitás szóba is kerül, fontos tudni, hogy az objektív és szakmai tájékoztatás nem egyenlő a népszerűsítéssel.
„A szexuális orientációt, vagyis hogy ki melyik nemhez vonzódik, külső személy nem tudja befolyásolni. Olyan zsigeri és ösztönös, mint az, hogy melyik ételt szereti egy ember.
Ha például valaki imádja a tökfőzeléket, és lelkesen meséli a többieknek, milyen finom, attól még nem válik a többiek kedvencévé. Maximum megkóstolják, és ha nem ízlik nekik, esznek inkább mákos gubát, és elfogadják, hogy az illető tökfőzelékevő.
A szexuális vonzalom is ilyen ősi és zsigeri: vagy vonz szexuálisan valaki, vagy nem, de azért, mert beszélünk róla, ismereteket terjesztünk, még nem fog senkit sem megváltoztatni, de sokkal könnyebb lesz azoknak, akik elfogadást kapnak a foglalkozások által” – mondta Anna, aki szerint az önmagában rendben van, legyen egy lista arról, milyen szervezetek és személyek tartanak felvilágosítást, mi a fő profiljuk, milyen esetben érdemes az ő segítségüket kérni, milyen korosztálynak szól a programjuk, hol és hogyan lehet őket elérni, fizetős vagy ingyenes a szolgáltatás. Osztályfőnökök, szülői közösségek számára ez nagyban megkönnyítheti a döntést, kihez milyen ügyben lehet fordulni.
„Ugyanakkor bízom benne, hogy azok a szervezetek vagy szakemberek is teret kapnak, akik a bizonytalan, nemiségük vagy vonzódásaik miatt szorongó, esetleg közösség által kitaszított, megaláztatott gyerekeknek nyújtanának segítséget. El sem tudjuk képzelni, hogy ezek a fiatalok mire felvállalják a másságukat, min mennek keresztül, ez egy nagyon nehéz, hosszú, és sokszor fájdalmas út” – tette hozzá a szexuálterapeuta.
(Borítókép: A pedofilellenes törvényjavaslat egyes módosításai ellen tartott demonstráció résztvevői az Országház előtti Kossuth téren 2021. június 14-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)