A magyar választások formailag szabadok, de egy olyan pont felé haladunk, ahol gyakorlatilag lehetetlen lesz a kormány leváltása egy ilyen megméretésen – erről beszélt Krekó Péter, a Political Capital igazgatója a The Atlanticnek. 

Az amerikai lap megszólaltatta Karácsony Gergely főpolgármestert is, akit Orbán Viktor miniszterelnök legfőbb kihívójaként jellemzett. Úgy nyilatkozott, a kormányfő leváltásának egyetlen lehetősége valószínűleg az ellenzéki pártok összefogásában rejlik. Arról beszélt, több mint egy évtized óta most fordul elő először, hogy senki sem tudja, mi lesz a magyar választások eredménye jövőre. 

Ez lehet az utolsó esély, ha most veszítünk, annak komoly következményei lehetnek 

– vélte a főpolgármester, hozzátéve, hogy az ellenzék célja nem egyszerűen Orbán leváltása, vagy hogy visszatérítsék a magyar demokráciát a 2010 előtti állapotába, „ez a rendszer ugyanis nem nyújtott elég demokratikus biztosítékot”.

Nem akarunk visszatérni a 2010 előtti rendszerhez. Tovább akarunk lépni, és új rendszert építeni 

– fogalmazott.

Az amerikai lap Izraelt említi olyan példaként, ahol az ellenzéki erők összefogása a kormány leváltását eredményezte, de hozzáteszi, hogy ezek a koalíciók ugyanakkor igen törékenyek. Azt is megemlíti, hogy Orbán befolyása várhatóan nem ér véget a hivatali idejének végével, Donald Trumphoz és Benjamin Netanjahuhoz hasonlóan. 

Karácsony Gergely azt is felidézte, hogy az ellenzéki pártok hosszú ideig nem tudták meghaladni mélyen gyökerező politikai különbözőségeiket, ennek gondolata a 2018. évi választások után kapott erőre érdemben. A 2019. évi önkormányzati választásokat egy nagyon jó „laboratóriumi kísérletnek” nevezte. Eközben egyébként a lap zárójelesen megjegyezte, hogy a főpolgármester tolmáccsal nyilatkozott, ugyanakkor megemlítette azt is, hogy széles körben az ellenzéki előválasztás résztvevőinek élmezőnyébe sorolják. 

Az Atlantic Karácsony baráti-szövetségi körére hivatkozva arra a felsorolásra is kitér, mely szerint Budapest főpolgármestere a szöges ellentéte Orbánnak. A kormányfőt egyebek között szélsőjobboldalinak, valamint „illiberális erős embernek” írta le, szemben a zöld-baloldali-progresszív Karácsonnyal. Orbánt a vidékkel, Karácsonyt az urbánus kozmopolita közeggel azonosították. A felsorolásban a lap emlékeztet a főpolgármester elhíresült Economist-interjújára is, amelyben Orbánt alacsonynak és kövérnek, magát pedig magasnak és vékonynak nevezte, hozzátéve, hogy ezért a mondatáért később elnézést kért.

Azt is írják, hogy az ellenzék mindazonáltal nem tud majd mit kezdeni azzal, hogy a Fidesz kontrollálja az államkasszát, s hogy átrajzolta a választási körzeteket. Azt is megjegyzik, hogy a határon túli magyarok döntő többsége – akiknek az Orbán-kormány biztosította a szavazati jogot – Fidesz-szimpatizáns. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy mindazonáltal a kormány arra mindig is ügyelt, hogy ne kövesse a „klasszikus autokrata” kormányzási trendeket, amelyek egyebek között Oroszországban és Belaruszban mutatkoznak meg, mint például az ellenzéki politikusok bebörtönzése, újságírók letartóztatása, vagy a tüntetések agresszív szétverése. A rendszer körülírására szakembereket idézve a „puha diktatúra”, valamint a „kompetitív autokrácia” kifejezéseket használta az amerikai lap.

Krekó Péter nyilatkozatában azt mondta, „Orbán antidemokratikus visszaéléseinek” visszafordításához és a demokratikus biztosítékok létrehozásához valószínűleg kétharmados többségre lenne szüksége az ellenzéknek. Ez a kétharmados többség tette ugyanis lehetővé, hogy a kormány átfogó változtatásokat hajtson végre, beleértve az Alkotmány átírását, az Alkotmánybíróság párthű emberekkel való feltöltését, valamint hogy szövetségeseket ültessenek a Magyar Nemzeti Bank, az ügyészség és a Médiatanács élére.