Június végén sajtóbeszámolók szerint a Nógrád megyei Mátranovák mellett farkasok támadtak villanypásztorral őrzött bárányokra és juhokra. Akkor a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a helyszínre vonultak, hogy megbizonyosodjanak arról, mi okozta a több mint egy tucat jószág pusztulását.
Az eset több kérdést is felvet. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság vizsgálatainak eredménye után érdeklődve egy komplett nyomozás körvonalazódik, mely azonban még mindig nem ad egyértelmű eligazítást a támadás elkövetőit illetően.
A vizsgálat folyik, a helyszínen vett nyálminták genetikai-, illetve a területen talált szőrminta elemzésének eredménye még nem ismert, így egyelőre nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy az eseménysor mögött nagyragadozó áll - közölte a Bükki Nemzeti Park.
A nagyragadozók alkalmi háziállat fogyasztása nem természetellenes, de a szabadon élő egészséges közép-európai farkasok szerencsére nem jelentenek veszélyt az emberre. Hazánkban legalábbis nem fordult elő olyan eset, hogy farkas emberre támadt volna.
A farkas viselkedésére az a jellemző, hogy elkerüli az embert. A felderített külhoni esetek mögött olyan emberi hibák állnak mint például a farkas illegális tartása, vagy rendszeres csalogató etetés.
A konkrét, meglehetősen nagy pusztítást végző támadás kapcsán most a tetemek elejtésének módját, az elejtés során keletkezett sérüléseket, azok kiterjedtségét, célirányosságát, a harapások erősségét, hatékonyságát, a tetemeken található fogak lenyomatait, szemfogtávolságot és a szemfog által ütött nyom nagyságát is vizsgálják a szakemberek. Megnézik, hogy a ragadozó mely testtájakon fogyasztott a jószágból, miként azt is, hogy milyen mennyiségű, a ragadozó számára táplálékul szolgáló mennyiségű fehérje hiányzik a tetemből.
A felderítést segíti a helyszínen található lábnyomok, azok méretei, a nyomok alapján a támadásban résztvevő egyedek „összedolgozására”, szervezettségére utaló jelek összevetése, illetve a támadó faj genetikai azonosításra is alkalmas nyálminta analizálása is.
A Bükki Nemzeti Park a mátranováki esettel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy több hírforrás is tévesen hivatkozik arra, hogy a kölykeikkel együtt érkezett farkasok támadtak a nyájra.
Ez egyértelműen kizárható, hiszen az idei farkaskölykök még csak most hagyják el a kotorékukat. A jelenleg kb. 10-12 hetes kölykök sem testméreteik, sem fejletlenségük miatt, sem a zsákmány üldözésére, sem pedig annak lefogására, önálló elfogyasztására nem képesek.
Azt is leszögezik, hogy bár a nemzeti park igazgatósága nem tartója a vadon élő védett állatoknak, tehát azok esetleges kártételéért nem felelős, ennek ellenére (a rendelkezésére álló lehetőségek mértékéig) hatsoros villanypásztorral és kuvaszok közvetítésével segíti a kárt szenvedett gazdálkodókat. A háziállatok elleni támadások mögött egyébként legtöbbször nem farkasok, hanem kóbor kutyák állnak.
A bükki területhez köthető eset kapcsán fontos megjegyezni, hogy a farkas fokozottan védett faj, nappal általában egy-egy, ember által nem háborgatott helyen pihennek és csak éjszaka aktívak. A Bükkben csak egy farkascsalád él, meg a szaporodó páron kívül néhány segítő egyed, és a korábbi nemzedékből még a szülőkkel élő, nem ivarérett példány, illetve az adott évi szaporulat.