Kapaszkodó programja keretében az Ökumenikus Segélyszervezet országszerte húsz helyszínen háromezer gyerek felzárkózását segíti hátrányos helyzetű térségekben. Mintegy félezren napi szinten járnak a programjaikra, és emellett ott vannak azok a menedékházak is, ahova a gyerekeket családostul fogadják be, ha valamelyik szülő bántalmazza őket, természetesen az erőszakos rokon kizárásával.
Magyarországon hét ilyen szigorúan titkos intézmény van,
ezekből hármat az ökumenikusok üzemeltetnek. A gyerekek rendszerint az orvos, a védőnő, a családsegítő vagy az iskola közvetítésével jutnak el hozzájuk, de saját ambulanciájuk, krízistelefonjuk és honlapjuk is segítséget jelent a családon belüli erőszak elszenvedőinek.
A segélyszervezet szociális igazgatója az Indexnek elmondta, hogy a hozzájuk kerülő gyerekek többsége szegény családokból származik, rossz lakhatási körülmények között él, nemritkán szegregáltan. Harmaduk ráadásul valamilyen fizikai vagy lelki erőszak után kerül a látóterükbe.
Vannak 10-11 éves gyerekek, akik olyan traumát éltek át, hogy még mindig bepisilnek – festette le a helyzetet Rácsok Balázs. A három menedékházukban általában 30–40 gyerek és kísérői számára biztosítanak féléves lakhatást, hogy közben a bántalmazott fél kiutat találhasson brutális élethelyzetéből. Ilyen esetekben sok gyerek kerül felnőttszerepbe, amikor neki kell a hiányzó apa vagy anya helyét betöltve vigyáznia kisebb testvéreire vagy akár a szülőjére.
Ilyenkor nyáron őket is megpróbálják kiszakítani ebből a szerepből és mintegy ezer társukkal élményt nyújtó táborokban feledtetni a hétköznapok megrázó emlékeit. Négy bentlakásos és hat napközis táborban egyhetes turnusokban kapcsolódhatnak ki a gyerekek a szürke hétköznapokból.
A Somogy megyei Kastélyosdombón található Esélytáborban a nyaralásé a fő szerep, de emellett itt is nagy hangsúlyt fektetnek a felzárkózást segítő fejlesztő programokra. Minden hétnek saját tematikája van a zenétől kezdve a népművészeten és a sporton át egészen a ma oly divatos robotikáig. Ez azt jelenti, hogy a szórakozás mellett minden napra jut másfél óra komolyabb program, persze az is játékos keretek között, esténként pedig egyórás önismereti foglalkozás.
Ennek a hétnek a témája a zene, öt napon át a különböző zenetörténeti korszakokba kalauzolták el a tábozorókat Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész mentorálásával. Őt épp egy rövid szünetben sikerült mikrofonvégre kapni, amikor fürödtek a gyerekek, akik közül egyébként a legtöbben először találkoztak komolyzenével, vagy ha találkoztak is, nem is tudták, hogy klasszikus zenét hallanak.
Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiájáról azt gondolták, hogy a Tom és Jerry zenéje
– mesélte a ZeneVarázslat program megálmodója, aki azonban néhányukban így is meglátta a lehetőséget, hogy a zenetanulás útjára lépjen akár élethivatásként. Volt olyan köztük, aki a felhangzó akkordok hatása alatt azt kérdezte tőle, meg tudná-e tanítani péntekig zongorázni. Akkor álltak ugyanis színpadra a közös produkciójukkal, amit az eltelt öt napban raktak össze.
Ha ennyi idő nem is elég, a példa azt mutatja, hogy van miért dolgozni. Várnagy Andreának a zenetáborban két lánya is segítségére volt, akik közül a kisebbik, Lili a Zeneakadémia első évfolyamos hallgatója, és a világon egyedülállónak mondható anya-lánya négykezes páros másik tagja. A nagyobbik lány, Laura nem zenész, de így se szakadt túl messzire a művészetektől: a Színműre jár, és az ott tanultak segítségével a drámapedagógia eszköztárát állította hadrendbe a gyerekek megsegítésére. A zenei tematikájú hét programjába több napra bekapcsolódott Wolf Kati énekes, az Ökumenikus Segélyszervezet ismert önkéntese is.
A segélyszervezet által kínált „kapaszkodóra” egyébként nagyobb szükség van, mint valaha, hiszen a pandémia hónapjai alatt sok gyermek esetében tovább nőttek a hátrányok, sok család került még nehezebb helyzetbe. A nyári táborok és napközis foglalkozások azért is jók, mert a gyerekek pótolni tudják mindazt a közösségi élményt, amitől megfosztotta őket a járvány.