Sokan tuti tippnek, fenomenális ötletnek, bomba elképzelésnek gondolják, hogy szarvasgomba keresésre képeztetik ki kutyájukat, akivel aztán majd könnyedén, gyorsan és biztosan meggazdagodnak. Vagy éppen titokban indiai vadkendert termesztenek szabadföldön, esetleg saját lakásukban, házukban, és ha ügyesen csinálják, hamarosan csak dől a pénz megállás nélkül.
Így gondolta Farkas Péter egykori olimpiai birkózó is, aki 2001-től 2004-ig, lebukásáig, testvérével nagy tételben termesztett kannabiszt XVIII. kerületii házuk pincéjében. Sok millió forintért alakítottak ki világító, locsoló, és szellőztető berendezéseket, víz- és villanyszámlája pedig többmilliós volt.
A marihuána-ültetvényes élsportoló kemény büntetést, első fokon öt év fegyházat kapott 2008-ban (amit hét évre súlyosbítottak mivel az ítélethirdetés után egyszerűen kisétált a bíróságról, és jó másfél évig bujkált).
Azt hogy valaki füvet termeszt otthon, mondhatnánk, banálisan mindennapi. Megbízható rendszerességgel érkeznek ugyanis a hírek rajtakapott háztáji termelőkről. Hiába illegális, sokak jó ötletnek találják és belevágnak az indiai vadkender nevelésbe. A zug-kenderezés először Amerikában és Hollandiában vált divatossá, de manapság Németországban, Ausztriában és hazánkban is dívik. A híreket figyelve már-már úgy tűnik, mintha a magyar folklór szerves része lenne a fűszaporítás. Akár, mint a házi pálinkafőzés.
Farkas Péter története is csak a személye miatt keltett nagyobb feltűnést. A napokban lebuktatott 69 éves hódmezővásárhelyi házaspár, akik 350 tő kannabiszt nevelgettek ta szántóföldön, is csak azért kerülhetett címlapra, mert Márki-Zay Péter a helyi Fidelitas vezetőt, mint közreműködőt, meggyanúsította fűtermesztéssel.
A magyar törvények nem variálnak túl sokat: nulla toleranciát tanúsítanak. Indiai kenderből egyetlen tövet sem lehet nevelgetni. A csekély mennyiség felső határa 5 tő, a jelentős mennyiség alsó határa pedig 100 tő. E fölött már súlyos büntetésre lehet számítani
A kannabiszt (kender) három alapvető fajtába sorolják. A Sativa fajták élénkítenek és felemelnek és “sativa betépés” váltanak ki. Ezt sokan mozgással, közösségi eseményekkel, összejövetelekkel, vagy valamilyen kreativ tevékenységgel kombinálják. Másrészt az Indica és a Ruderalis fajták inkább pihentető hatásúak, és nem okoznak erős „betépett érzést”.
Felmerül a kérdés:
tényleg megéri vállalni a kockázatot? Ekkora biznisz marihuánát termeszteni és eladni?
Már csak azért is erősen kérdőjeles a dolog, mert bármilyen hihetetlen, de a kannabisz ára húsz év alatt szinte semmit sem változott: 2-3 ezer forint grammonként. Az elmúlt másfél év korlátozásai kisebb, 500 forintos áremelkedést hoztak ugyan, de infláció ide, forintgyengülés oda, a fű ára lényegileg nem mozdul semmilyen irányba.
Ha valaki egy rejtett földdarabon próbálkozik, nem merülnek fel nagyobb költségek. A napfény, a termőtalaj ingyen van, mindössze rendszeresen locsolni kell a növényeket, lehetőleg láthatatlanul. Ebben a műfajban éppen a kéretlen kíváncsi szemek jelentik a lebukás legnagyobb veszélyét.
Faluhelyen többnyire mindenki szemmel tart mindenkit, és előbb-utóbb feltűnő lesz, hogy mit keres a szomszéd állandóan a kültelki bozótos mögött, sétál be naponta a kukoricatábla közepére, vagy hord lopva vizet valami rejtélyes helyre. A nagy múltú tradicionális falusi humán térfigyelő rendszer elől nincs menekvés, vidéken nem lehet a végtelenségig inkognitóban maradni.
Ha valaki viszont otthonában próbál szerencsét, már nem elég csak a locsolgatás: komplett berendezéseket kell üzembe állítani.
Nem is keveset. Legegyszerűbb, legpuritánabb felállásban is, amikor csak egyetlen 600 wattos fényforrást állítunk csatarendbe, mai áron 135 ezer forinttal nyomja fel a villanyszámlát évente. A mesterséges napfénynek ugyanis legalább 8-12 órát kell folyamatosan világítania, hogy pótolni tudja a természetes napsugarakat. A lámpák ára több tízezer forint, ráadásul külön típust ajánlanak a növesztéshez, és másikat a virágzáshoz. Alsó hangon 50 ezer forintot kell csak verőfényre áldozni. Ráadásul a kiugróan magas villanyszámla fölöttébb gyanús tud lenni.
Nagyot fordult a világ az elmúlt évtizedben, egyre több országban döntenek úgy, hogy legalizálják a kannabisz orvosi, egyes helyeken a szabadidős használatát is.
Svájc, Németország, Anglia, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Belgium, Hollandia, Peru, Mexikó, illetve az Egyesült Államok tucatnyi állama mind engedélyezte, a kannabiszt gyógyászati felhasználását, szigorú szabályok mellett,
Hatóanyagai, köztük a pszichoaktív, „betépést” okozó THC ugyanis kitűnően enyhítik például a kemoterápia mellékhatásait (hányinger és hányás), a szklerózis multiplex, a HIV/AIDS, a gerinc sérülések krónikus fájdalmait, a gyulladásokat és az emésztőrendszeri problémákat.
Az állandó világosságot is könnyen kiszúrhatják a szomszédok, ezért is oly népszerűek a pincék, illetve az alagsori ültetvények. A webshopok fényvisszaverő fóliákat is kínálnak, amelyekkel tovább minimalizálható az árulkodó kiszökő fényesség.
ehhez nagyobb teljesítményű ventilátort kell beszerezni. Azért hogy ne masszív fűszag bódítsa a környéket, sokan gépi szellőztetést építenek ki titkos farmjukra, százezer forintokért. A jellegzetesen erős fűillat csapdába ejtéséhez pedig szénszűrőket ajánlanak az internetes szakáruházak, újabb sok tízezer forintokért.
Bármilyen furcsának is tűnik, de az egyik legnagyobb kockázatot éppen a ventilátorok állandó zúgása jelenti. Zavarhatja a szomszédot, mert este nem lehet tőle elaludni, és csak idő kérdése, mikor támad fel a gyanú.
Ültetvényes oldalak hungarocell- vagy szivacs-szigetelést javasolnak. A maradék alapzajra pedig egy jól előadott, hitelesnek tűnő mese kitalálását, például, hogy csak a régi hűtő hangja verődik vissza a pince falairól.
Akárhogyan is nézzük, nem tűnik bitang üzletnek, ha valaki ebből szeretne busásan megélni. Egy tőről 20-50 grammnyi marihuána szüretelhető. Ha jó a termés akkor ez a mennyiség most 150 ezer forintot ér az illegális piacon. Kis tételben tehát nem éri meg a füvészkedés. Ha a lebukás és a várható büntetés kockázatát is számba vesszük, akkor pedig kifejezetten botorság azt képzelni, hogy anyagilag sínre tehetjük életünket jámbor home office kertészkedéssel, közkedvelt növények békés nevelgetésével. Hiába áltatjuk magunkat azzal, hogy csak mosolyt, megnyugvást, vidámságot szeretnénk lopni mások életébe. A világ mifelénk most ezt sem díjazza.
(Borítókép: Kannabiszpalántákat gondoz egy dolgozó Izraelben, a lodi BOL Pharma - Revadim Ipari Központ orvosi kannabisz termesztő és feldolgozó telepének melegházában 2019. január 23-án. Fotó: Kallos Bea 6 MTI)