„Be kell keményítenünk és figyelmeztetni kell a strandolókat a veszélyekre” – így nyilatkozott az Indexnek Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnöke két nappal azután, hogy egy 13 éves fiú és 17 éves bátyja az alsóbélatelepi strandnál a Balatonba fulladt. A vízimentő lapunknak azt mondta, szeretne felejteni.
Négygyermekes családapaként hogyan lehet egy ilyen helyzettel megbékélni?
Harmincéves pályafutásom alatt sok nehézséggel kellett már megbirkóznom, így pontosan tudom, hogy a munkánk sokszor nem végződik happy enddel. Mégis, vízimentőként már az is borzasztó érzés, ha egy gyermek holttestét kell kihúzni a vízből, hát még ha kettőét. Nem ezekért a napokért választottam ezt a szakmát, szeretnék felejteni.
Néhány óra alatt mindkét fiú holttestét megtalálták. Tud ez némi vigaszt nyújtani?
Bármennyire is fájó, lelkileg sokkal nagyobb megnyugvást ad az a szülőknek, ha rövidre zárul a keresés. Korábban ez a tevékenység akár napokig is elhúzódott, ez idő alatt a hozzátartozók nyilvánvalóan reménykednek valamiféle csodában, de a legtöbb hasonló helyzetben sajnos hiába. Búvárként is teljesen más egy már három-négy napja a vízben szétázott holttestet a partra cipelni, az ilyen látvány lelkileg nagyon megterhelő.
A gyorsaság elsősorban a szonáros keresési módszernek köszönhető. Hogyan működik a gyakorlatban ez a berendezés?
A jeladó fejet a víz alá helyezzük és a hajóra rögzítjük. A készülék ekkor ultrahangot bocsát ki, a berendezés pedig ez alapján alkot képet. Hasonló elven működik, mint az orvosi ultrahang, amely mindannyiunk számára ismerős lehet. A kép alapján több szemszögből is betájoljuk, hogy nagyjából hol lehetnek, és ha már közeledünk, bójákat dobunk a vízbe, amellyel megjelöljük a területet. Ha már pontosan tudjuk, hol vannak, a búvár alámerül, és felhozza a holttestet. Korábban műszer híján hat-nyolc búvár órákon át tapogatott a vízben, különösen megnehezítette a dolgunkat, hogy a Balatonban, de úgy általában a magyar élővizekben nincs látótávolság, többek közt ezért is veszélyes mély vízbe menni. Egy alpesi tó kristálytiszta vizében jóval könnyebb dolgunk lenne. Fontos, hogy ha bárki holttestet lát a Balatonban, ne hagyja el a helyszínt, ha teheti, horgonnyal rögzítse a helyzetét, és adjon GPS-jelet. Továbbá haladéktalanul hívja a 112-t vagy a 1817-et.
Milyen tanulságot lehet levonni a hétvégi tragédiából?
Ismét kiderült, hogy nem lehet a prevenciót félvállról venni. A főszezonban be kell keményítenünk, és figyelmeztetni kell a strandolókat a veszélyekre, még akkor is, ha ezt sokan bántásnak veszik. A minap mentem egy kört a Balatonon, és legalább ötpercenként szembejött velem egy olyan szituáció, amiből simán tragédia lehetne. Kirívó eset volt például, amikor azt láttam, hogy két édesanya négy gyerekkel elsőfokú viharjelzés mellett a bóján kívül vízibiciklizik, mindezt úgy, hogy még az alig négyéves, úszni nem tudó gyereken sem volt mentőmellény.
Amikor figyelmeztettem őket, megsértődtek.
Sokak szerint éppen az ilyen esetek elkerülése miatt kellene szigorítani a jogszabályokon, noha a többség a mostaniakat sem ismeri. A Hajózási szabályzat szerint „vízen levő – közlekedő vagy veszteglő – csónakban tartózkodó, úszni nem tudó, valamint 14 évnél fiatalabb személy, továbbá vízi sporteszközön közlekedő minden személy köteles mentőmellényt viselni”.
A jogszabályokkal mi, vízimentők elégedettek vagyunk, a szigorításnak nincs értelme. Helyette inkább meg kell értetni az emberekkel, hogy ahogy télen sapkával, sállal, kabáttal védjük magunkat, úgy nyáron, a strandon is elengedhetetlen a megfelelő felszerelés. Hatalmas népszerűségnek örvend a SUP, amihez – bár tényleg vagány sport – nem véletlenül találták ki a bokapántot. Emellett ha megnézzük, a vízimentőkön, de még a tokiói olimpián vitorlázó Berecz Zsomboron is van mentőmellény, pedig elhihetjük, hogy jól tud úszni.
A Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság vezetője, Horváth László azt közölte, hogy idén tizenhárman vesztették életüket a tóban, ez a szám pedig már most magasabb, mint a tavalyi egész évi volt, amikor nyolc ember halt meg. Mi lehet ennek az oka?
Valamiért idén az emberek elvesztették a kontrollt, egész egyszerűen nem látják be a saját korlátaikat, és túlvállalják magukat. Az a minimum, hogy felmérem a terepet, főként akkor, ha nem tudok úszni, és ismeretlen vízbe megyek. Emellett még sokszor az amatőr triatlonistáknak is gondot okoz az élővíz okozta terhelés azt követően, hogy a felkészülésük uszodában történt. Ez körülbelül olyan, mintha eldönteném, hogy szeretnék repülni, ezért felmegyek a hegyre és kiugrok, hátha majd menet közben megtanulok. Teljesen nonszensz.
Zólyomi Zsoltnak, hazánk népszerű parfümőrének az illatok mellett a Balaton, a víz, a vitorlázás és a szörfözés az élete. Alsóbélatelephez is szép emlékek fűzik, ezért is tartotta fontosnak, hogy Facebook-oldalán hasznos, gyakorlati tanácsokkal lássa el a fürdőzőket.
„Aki még éppen át tudja úszni a jól megszokott város feszített víztükrű uszodáját párszor hosszában, kikapaszkodás nélkül, az valójában nem tud úszni! A vadvízben, tengerben, árapályban, tóban, szélben, viharban, hullámzásban, sodrásban, átlátszatlan vízben nem! Az átlagos turista simán túlbecsüli a fizikai képességeit és alábecsüli a víz erejét. Nagyon csalóka, hogy a közhiedelemmel ellentétben a Balatonban nem az északi partnál a legmélyebb a víz, hanem a déli partnál, ahol a lassan mélyülő sok száz méter sekély után, a marásnál hirtelen akár 2,5-3 méter mélység fölé lépsz ki. Na itt belezuhanva, esetleg már elsőre hirtelen jó nagy vizet benyelve levegő helyett a légcsövedbe, egy, a kinti 30-40-50 foknál jóval hidegebb víztömegbe érsz le, ami esetleg a szívednek sem annyira komfortos már, és rossz esetben az iszapot a kapálózásoddal felkavarva, nem tudva, merre is van a fel meg a le, már csak egy-két jó vagy rossz mozdulatra, döntésre vagy a fuldoklástól.
De csak simán besörözve, lángosozva, hekkezve a délutáni szunyókálásból, bármiből a vízbe csobbanva a keringési rendszered azt mondja, hogy húha, és ugyanott vagy!
A villogó fények a parton meg nem diszkó, hanem viharjelzés! Lehet, hogy csak három–nyolc perced van, mire odaér a vihar, ahol most békésen napozgatsz a félig leeresztett gumicsónakodon. Helyismeret híján nem jól érzékelve a távolságokat már jócskán kisodródtál a nyílt vízre, és nem is érted, mi a gond. Nos, ennyi időd van, hogy kiérj a biztonságba. Rossz esetben a parttól elfelé fog sodorni a 80-100 km/h-s szél, és ha megjön, az kemény csapkodás lesz, az egyméteres hullámvölgyekben barátságtalan, zöldesszürke vízfalak között küszködés, ahonnan nem látsz ki, hogy merre indulj, és minden harmadik, negyedik lélegzetvételre kapsz csak be egyszer levegőt a víz helyett, egy versenyúszó ereje is kevés lehet már kiérni. Neked meg mi is a szupererőd? Arról nem beszélve, hogy a hullámtarajt lecsaphatja a szél, amikor is a víz felett nagy sebességgel szálló tömény vízpermet akkor is fulladásveszélyes, ha akár több tíz centire kint van a fejed a vízből! Ergo, összefoglalva:
supozáshoz, evezéshez, gumimatracon, csónakban, vízibiciklin vizeskedéshez vagy a fefújható szivárványszínű unikornison domborításhoz is mindig hordj mentőmellényt, de legalább vigyél magaddal.
Ha valaki a rokonok, barátok közt nem vízbiztos, akkor nem azt mondani, hogy ugyan, a gyerekmedencében is milyen jól elvan, hanem a mentőmellényt az ejtőzős gumimatracozáshoz is tessék felvenni-felvetetni, mert sajnos egyetlen másodpercen is múlhat a baj, ám ha ez ott van rajtad, akkor biztosan fent fogsz maradni! Hipervagány designúak is vannak már, és lehet kölcsönözni is a jobb vízisport-eszközösöknél” – javasolta Zólyomi Zsolt, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata felmérést indított a hobbisportolók mentőmellény-viselési szokásairól. Mindenkinek érdemes kitölteni, aki szokott kajakozni, evezni, SUP-ozni vagy hasonló vízi sportot űzni, ezzel ugyanis nagyban segíthetjük a vízimentők munkáját.
(Borítókép: Fürdőzők a Balatonban az alsóörsi strandon 2020. augusztus 13-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)