Hétfőn a várakozásokkal szemben mindössze néhány százan vettek részt a Momentum által meghirdetett tüntetésen, amelyen többek között néhány, a kormánnyal szemben kritikus újságíró, két volt jobboldali kormánytag, egy jobboldali, ám ellenzéki polgármester, valamint ügyvédek kémszoftverrel történő megfigyelése miatt tiltakoztak.
Ez önmagában is azt jelzi, hogy még a közélet iránt érdeklődő magyar társadalom is elfásult az utóbbi időben, de az is lehet, hogy a magyar sajtó jelenlegi állapotban, viszonyrendszerében kell keresni az okokat, hogy miért nem váltott ki elemi erejű felháborodást, hogy tisztességes magyar állampolgárokat – egy nemzetközi szakértői vizsgálat eredményeként – minden bizonnyal tiltott módon valamelyik titkosszolgálat munkatársai telefonjaikat feltörve megfigyeltek kémszoftverrel.
A kormánypárti és a kormány irányítása alatt álló közmédia előbb elhallgatni igyekezett az ügyet, vagy jobb esetben nem az ügy súlyosságának megfelelően kezelte, vagy éppen bagatellizálni próbálta a botrányt.
Az is lehet, hogy az elmúlt több mint harminc év tapasztalata, amelyet a rendszerváltás idején még elemi erejű felháborodást kiváltó Dunagate-botrány után szerzett a magyar társadalom – az tudniillik, hogy a Kádár-rendszer idején besúgórendszert működtető titkosszolgálat vezetői és a nekik utasításokat adó pártállami vezetők úgy úszták meg az államérdekből, avagy nemzetbiztonsági érdekből történő kukkolást, hogy a hajuk szála sem görbült.
Sőt közülük sokan impozáns karriert futottak be a rendszerváltozás után. A közmédiában, a kormányzatban, a katonai elhárításnál, a belügyminisztériumban, a honvédelmi minisztériumban vagy nemzetbiztonsági szakértőként – a médiában is – kamatoztathatták a pártállami diktatúrában szerzett tapasztalataikat.
Nem nagyon lepődtem meg azon, hogy a megfigyelt újságírók között volt olyan kolléga, aki nem járult hozzá, hogy a nevét nyilvánosságra hozzák.
Nem jó ilyen listákra felkerülni, nem jó azzal szembesülni, hogy már megint ugyanazok szórakoznak az emberrel vagy a gyerekeivel, akik annak idején a mi életünket is ellehetetlenítették, sőt sokszor tönkre is tették.
Ezért aztán nem okozott nagy meglepetést, hogy a Magyar Nemzetnek azt a Horváth Józsefet sikerült nemzetbiztonsági szakértőként megszólaltatni arról, hogy az NSO Group nevű izraeli cég okostelefonok feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust „állítólag” magyar célszemélyek ellen is használták, aki már a rendszerváltás előtt is a cégnek dolgozott.
Horváth most éppen a kormányközeli Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértőjeként szakértett. Az egykori három per akárhányas titkosszolgálati tiszt az első Orbán-kormány idején a nemzetbiztonsági hivatalban dolgozott, ahonnan 2002-ben küldték el. Nevével akkor találkoztunk legközelebb, amikor a jobboldali ellenzéki időkben az úgynevezett adatgyűjtési ügyben – az MDF elnökének, Dávid Ibolyának az állítólagos megfigyelési ügye miatt – a sajtó kereszttüzébe került UD Zrt. vezetőjeként kellett magyarázatot adnia a cég tevékenységére. A második Orbán-kormány hivatalba lépése után nem sokkal a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgató-helyettes vezetője lett. Innen 2013-ban távozott. A hivatalos indoklás az volt, hogy lejárt a szerződése, ám a sajtó összefüggésbe hozta a távozását Hende Csaba honvédelmi miniszter lehallgatásának ügyével.
Mindezek figyelembevételével nézzük, mit mond a szakértő. Horváth azt mondta, hogy a Telex.hu leleplező cikkeiben „semmiféle hírt nem lát”. Szerinte „a nemzetbiztonsági szolgálatok a hatályos törvények alapján végzik a munkájukat”. Felmondta a kötelező szöveget is, hogy „Magyarországon senkit nem figyelhetnek meg bírói, valamint igazságügyi miniszteri engedély nélkül”. Majd védte a mundért: „rendkívül káros az a folyamat, amellyel egy jól behatárolható kör a politika mocsarába akarja lerántani a rendvédelmi szerveket, a titkosszolgálatokat”. Ugyanakkor szerinte teljesen természetes, hogy „a technika fejlődésének köszönhetően rendre új termékek jelennek meg a piacon, amelyekből értelemszerűen a magyar állam is vásárol”.
A leginkább figyelemre méltó szakvélemény a szakértőtől az volt, hogy kétségeinek adott hangot, hogy „egy csúcstechnológiát képviselő izraeli fejlesztésű kémszoftver bármilyen nyomot hagyhat a telefonokon”.
Ha ez igaz, akkor ez teszi érthetővé a kormányzati érintettek reakcióit a kirobbant botrányra.
Minden érintett, a kukkolásért felelős cég, szervezet nyugodtan tagadhat a végtelenségig. Az izraeli állam felügyelete alatt működő NSO Group és a magyar kormány érdeke egybevág, ráadásul Magyarország külpolitikai, diplomáciai tevékenysége során az elmúlt években olyan messzemenőkig figyelembe vette Izrael érdekeit, hogy teljes joggal számíthat az NSO Groupra ebben a nehéz helyzetben.
Még akkor is számíthat, ha nemrég éppen kormányváltás zajlott le a zsidó államban.
Mindazonáltal a Hende Csabát állítólag érintő lehallgatási ügy mellett is fel-felbukkan olyan történet, amely arról szól, hogy törvénysértő módon történnek lehallgatások Magyarországon. Például a Veres Margit balmazújvárosi volt jegyző ügyében hallhattuk nyílt tárgyalásokon, hogy azért kellett kizárni a bizonyítékok közül a büntetőügy tárgyát jelentő eseményt hónapokkal megelőző telefonlehallgatások eredményét, mert azok a lehallgatások törvénysértő módon keletkeztek, avagy törvényesen hallgattak le a büntetőügyben egyébként nyakig érintett kormánypárti képviselőt, akire csak a tanú szerepét osztották ki az ügyben a hatóságok.
De térjünk vissza a Pegasus-botrányra.
Ahogy az várható volt, hétfőn a kormánypárti képviselők előre bejelentett távolmaradásukkal lehetetlenné tették, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság határozatképes ülést tartson, kérdéseket tegyen fel a belügyminiszternek.
A kormány magabiztossága jól lemérhető Pintér Sándor felettébb cinikus viselkedésén, amikor egy újságíró próbálta szóra bírni a megfigyelési ügyben. Államtitkot emlegetett, és az újságírót azzal próbálta megijeszteni, hogy ha tovább faggatózik, és ő válaszolna, államtitkot elárulva, akkor az újságíró elkövetné a felbujtás bűncselekményét.
Magyarán aki az állítólag meg nem történt törvénysértő lehallgatásra vonatkozó kérdésekkel bombázza az illetékeseket, az potenciális felbujtóvá válhat egy lehetséges államtitoksértési ügyben. Tudom, hogy ez így értelmetlennek tűnik, de a közt foglalkoztató ügyben kérdező újságírót felbujtás bűncselekményével összefüggésbe hozni is ostobaság.
Mert nem csupán egy értelmetlen kérdéssor népszavazásra bocsátásának belengetésével próbálják elterelni a figyelmet a magyar állampolgárok nemzetbiztonsági érdekekkel nehezen igazolható megfigyeléséről, hanem turbófokozatra kapcsoltak egy jobboldali sajtóban dagasztott „botrányt”, a Cseh Katalin momentumos EU-képviselőt érintő – állítólag szabálytalanul megszerzett – uniós pályázati pénzügyeit is. Egy nemrég indított „oknyomozó” portál hozta először a hírt, amelyet aztán rendre átvettek, továbbfejlesztettek a kormánypárti sajtóban, miközben tesztelték a közösségi hálón már a jövő évi választásokra indított, kívánatos híreket felerősítő projektet is.
Deutsch Tamás a momentumos képviselő hitelességének aláaknázására alkalmas propagandaszövegek mellett bejelentette, hogy az OLAF-hoz fordul az ügy miatt. Mintha ő is kétségbe vonná, hogy a Pintér Sándor által irányított nyomozó hatóságok vagy a Polt Péter által vezetett ügyészség erre a nem túl bonyolult ügy vizsgálatára Magyarországon képes lenne. Hadházy Ákos vizsgálatát követelte, aki amúgy két, büntetésből végzett hagymakapálás közben is hatékonyabban űzi a kormányoldali közpénzsíbolási ügyek feltárását, mint a komplett honi bűnüldöző hatóság. Mindazonáltal Deutsch kérésére Hadházy akcióba lendült, és arról számolt be, hogy meglepő készségességet tapasztalt az érintett cége részéről az ügy teljes tisztázására.
Azért a gyorsan reagáló EP-képviselőt még így is megelőzték a feljelentéssel néhányan: a notórius feljelentő Tényi István már el is küldte a saját feljelentését, az Origo újságírója két cikk írása között írt egy bejelentést a Gazdasági Versenyhivatalnak.
Az igazi meglepetést azonban a Facebookon folyó felerősítő projekt részeként Hollik István fideszes országgyűlési képviselő okozta, aki Cseh Katalin cégügyeivel kapcsolatban többször is a korrupciót emlegette. Márpedig ha a több tíz- vagy százmilliót vagy akár több milliárd forintot érintő pályázati ügyet gyanús umbuldák övezték, mi több, még a korrupció gyanúja is belengi, akkor itt valakik szabálytalanul, nem megfelelő körültekintéssel, nem elég alapos utóellenőrzéssel, mi több, korrupciós kenőpénzt elfogadva osztottak támogatást a Cseh Katalin által vezetett cégnek vagy a nagyon bennfentes „oknyomozó” portál által körberajzolt cégcsoportnak. Ha mégis így történt volna, a vádlottak padján nagy valószínűséggel csak egy vádlott lehetne a sok felelős döntéshozó és felelős ellenőrző tisztviselő között a pénzt megnyerő, azt felhasználó cég vezetője.
A szerző újságíró, az Index főmunkatársa.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is!