A koronavírus-járványt kísérő korlátozások között szerepelt az első ajtós felszállás megtiltása és a vezető közelében lévő ülések lekordonozása. Értelemszerűen jegyet sem lehetett venni a sofőrtől. Noha a pandémia idején az utasszám és ezzel együtt a jegybevétel radikálisan csökkent, ebben az időszakban sem hozták korábbra a nappali viszonylatok üzemzárását. Ennek az oka egyszerű: nem akartak megválni munkavállalóiktól, inkább vállalták az átmeneti veszteségtermelést. Most viszont, a korlátozások feloldása után szeretnék többek között visszaállítani a jegyváltási fegyelmet is, ehhez pedig azt a módszert választották, hogy minél több járaton ellenőrzik a menetjegyeket és a bérleteket.  

Ezért gondolt egy merészet a Budapesti Közlekedési Központ (BKK), és kihirdette, hogy nemcsak a korábban megszokott kisebb forgalmú viszonylatokon, hanem mindenütt átállnának az első ajtós felszállásra és a buszvezető általi jegyellenőrzésre, ahol ez nem növeli túlságosan a menetidőt. 

Már a tervek bejelentése indulatokat gerjesztett, mivel az utasok attól tartanak, hogy az intézkedés jelentősen lassítja majd a haladást, és nyilván senki sem szeretné, ha emiatt jóval tovább tartana eljutnia munkába, haza vagy épp egy programra. 

A BKK most afféle oktatóvideót tett közzé, amely megmutatja, hogyan lehet gyorsabbá tenni a felszállást még akkor is, ha libasorban kell elvonulni a vezetőfülke előtt. A legfontosabbak a következők:

• legyen kéznél a jegy vagy bérlet, hogy senki ne az ajtóban állva kezdje keresgélni;
• mobil applikáció használatakor még a jármű érkezése előtt válassza ki az utas a jegytípust, hogy felszálláskor rögtön le lehessen olvasni a QR-kódot;
• akinek se ez, se az nincs, érdemes pontosan kiszámolnia a 450 forintos fedélzeti jegyárat, hogy a vezetőnek ne kelljen a visszaadandó összeg kiszámolásával húznia az időt.

Hogy kifogják a szelet a kritikusok vitorlájából, közösségi oldalukra több olyan ország közlekedéséből hoztak példát, ahol már régóta egy ajtón lehet fel- és egy másikon leszállni. Még a híres-neves londoni emeletesbuszok is ilyen rendben használhatók, pedig ott még szintet is kell mászni. 

Ugyanakkor érdemes lenne megfontolni az ottani tapasztalatokat is – figyelmeztet egy londoni hozzászóló, aki szerint a növekvő bevételek hasznát össze kell vetni a lassabb felszállásból adódó költségnövekedéssel, mivel minden útvonalon több járműre van szükség ahhoz, hogy a megszokott tempót tartani lehessen. Tehát a felhozott városok megoldásai koránt sem ideálisak – állapítja meg a posztoló. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy annyira példaszerűek és követendőek Budapest számára is – tesszük hozzá mi, innen a magyar fővárosból.