Az Index nemrég sorozatot indított a szexuális bűncselekmények témakörében, ugyanis nap mint nap történnek olyan esetek, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Az elmúlt hetekben rengeteg nő kereste meg lapunkat, egytől egyig meglepő őszinteséggel és részletességgel mesélték el az elsősorban buszon, villamoson, vagy más tömegközlekedési járművön elszenvedett traumájukat. Szembetűnő probléma, hogy csak nagyon kevés áldozat fordul a rendőrséghez, aminek számos oka van, a jelenség hátteréről szintén írtunk már korábban.

Kíváncsiak voltunk, hogy vajon ez a tendencia más bűncselekmények esetében is megfigyelhető-e.

Rengeteg szó esik ebben a témában nőkről. Férfi áldozatok is fordulnak ez ügyben a rendőrséghez? Nagyságrendileg hányan, a nőkhöz képest, mi a tapasztalat?

– kérdeztük a Országos Rendőr-főkapitányságtól (ORFK), akik az Egységes Nyomozó Hatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikára (ENyÜBS) hivatkozva elárulták, hogy például a hozzátartozók közötti erőszakkal összefüggő sértettek aránya 2020-ban így nézett ki:

• Férfi: 28 százalék
• Nő: 72 százalék

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) szerint folyamatos vita tárgya, hogy a kapcsolati erőszak elkövetői között milyen arányban találunk férfi és női elkövetőket.

„Az idézett ENyÜBS statisztika az áldozatok nemi arányát adja meg, az elkövetők nemi arányát viszont nem. Emellett fontos látni, hogy ez az adat a párkapcsolati erőszakon túl más családi kapcsolatokat is magába foglal, – például nem kiskorú gyermek, szülő, testvér bántalmazása –, ahol a férfiak által férfiak ellen elkövetett erőszak is megjelenhet” – tisztázta lapunknak a NANE önkéntese. Winkler Zsuzsanna kiemelte, hogy azokban a bántalmazó kapcsolatokban, ahol fizikai erőszakot vagy szexuális erőszakot is alkalmaznak, és egyértelműen megfigyelhető az egyik fél folyamatos uralkodása, az elkövetők túlnyomó többsége, több, mint 90 százaléka férfi.

„A TEK ment a férfiért, aki agyba-főbe verte a feleségét”

„Csővel verte agyon feleségét egy szegedi panzióban”

„Gyilkosság vetett véget a háromhetes házasságnak, a férj előbb baltával, majd késsel ment az asszonynak”

– csak néhány hír az elmúlt időszakból, de órákig lehetne sorolni az ehhez hasonló durva eseteket. Így joggal merül fel a kérdés, hogy vajon hányan élnek rettegésben Magyarországon.

Az Európai Alapjogi Ügynökség (FRA) 2014-es reprezentatív kutatásában úgy találták, hogy Magyarországon nagyságrendileg minden ötödik nő tapasztalt élete során fizikai erőszakot a párkapcsolatában. A NANE becslései szerint körülbelül 223 ezer nő van, aki jelenleg is olyan párkapcsolatban él, ahol fizikai erőszak áldozatává teszi a partnere. Számításaikból viszont arra is következtetni lehet, hogy a rendőrségi statisztikában az elkövetett párkapcsolati erőszak esetek mindössze 5 ezreléke kerül regisztrálásra.

A legtöbb esetben hetek, hónapok, vagy akár évek telnek el, mire az áldozatok lépni mernek, pedig az erőszaknak nemcsak fizikai formája lehet.

• Szóbeli erőszak: A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt. Ide tartozik a veréssel való fenyegetés, valamint a gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés.
• Lelki erőszak: Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása.
• Testi erőszak: Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása, mint például az éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása, bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása.
• Szexuális erőszak: Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészek bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés.
• Gazdasági erőszak: Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elsajátítása, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven működő céggel (bt., kft.) való sakkban tartás, zsarolás.

Winkler Zsuzsanna emellett rámutatott, hogy a bántalmazó kapcsolatoknak van egy elég tipikus forgatókönyve.

„A kapcsolat elején a bántalmazó nagyon érdeklődő, elhalmozza a partnerét figyelemmel, sok időt akar vele tölteni, ezt az időszakot úgynevezett szeretet-bombázásnak is szoktuk nevezni. Szintén jellemző rájuk, hogy hamar elköteleződnének, néhány hét után összeköltözést, néhány hónap után házasságot, gyereket szeretnének.

Ezek már olyan figyelmeztető jelek, hogy a partner próbálja elszigetelni az áldozatát más kapcsolataitól, korábbi szeretett tevékenységeitől, és igyekszik a szálakat minél szorosabbra fűzni, a leendő áldozatot függő helyzetbe hozni” – mondta a NANE szakértője, kiegészítve azzal, hogy szintén gyanús lehet, ha a partner másokkal erőszakosan viselkedik, vagy ha szigorú elképzelései vannak arra vonatkozóan, hogy mi a dolga a férfinak és a nőnek.

Miért nem mondjuk, hogy elég?

A tapasztalatok szerint épp a fent már említett függő helyzet az, ami gátolja a nőket abban, hogykilépjenek egy bántalmazó párkapcsolatból. A közös gyerek, az anyagi kiszolgáltatottság mind szerepet játszhat ebben. Winkler Zsuzsanna felhívta a figyelmet, hogy ezek mellett a bántalmazó kapcsolatok dinamikája sem könnyíti meg az áldozatok helyzetét, az erőszakos eseményeket követően gyakran elérkezik a mézeshetek időszak, ami folyamatosan fenntartja a reményt a változásra.

Ha az áldozat mégis megpróbál kilépni ebből a helyzetből, gyakran bizony falakba ütközik. Előfordul, hogy egyáltalán nem tud a problémáiról kivel beszélni, de ha ezt meg is teszi, gyakran nem kap elégtámogatást, az ismerősei azt mondják neki, hogy “minden házasságban vannak problémák”, sőt akár a bántalmazott felet is hibáztathatják.

Pedig nemcsak érzelmi, hanem sokszor gyakorlati segítségre is szüksége van ilyenkor a nőknek, ami lehet anyagi támogatás, segítség a költözésben, segíteni állást találni, vagy vigyázni a gyerekre, amíg a dolgok elrendeződnek. Ha az áldozat környezetében nincs olyan személy, akiben megbízik, vagy csak szeretne beszélni mással is, akkor hívhatja a segélyvonalunkat ügyeleti időben, vagy írhat a chat-segélyre, de több másik lehetőség is létezik.

– hívta fel a figyelmet a NANE munkatársa, aki szerint szintén fontos lehet gyűjteni a bizonyítékokat, akár csak egy sérülésről készült fénykép is döntő lehet, főleg abban az esetben, ha nincs tanú.

“Amíg vér nem folyik, nem tehetnek semmit”

Családon belüli erőszak esetében a rendőrségnek kötelessége eljárni, a 2018-as ORFK utasítás alapján ilyen esetben:

• Kiadhatnak azonnali, ideiglenes megelőző távoltartást.
• Meg kell bizonyosodniuk róla, hogy a bántalmazott biztonságban van.
• Ha a bántalmazott veszélyben van, elkísérik a legközelebbi krízismenhelyre.
• Tájékoztatnak az igénybe vehető segítségekről.
• Adatokat gyűjtenek és tanúkutatást végeznek, például megkérdezhetik a szomszédokat.

A hatóságok, ha egy-egy erőszakos esetnél kivonulnak, akkor többször halljuk a hívóktól, hogy azt mondják, hogy amíg vér nem folyik nem tehetnek semmit. Esetleg azt mondják, hogy tegyen feljelentést, de nem rendelnek el távoltartást, és így az áldozatnak továbbra is egy fedél alatt kell maradnia a bántalmazóval” – mutatott rá Winkler Zsuzsa.

A gyereknek apa kell – ez az a mondat, amit szintén gyakran hallanak a segítők az érintettektől és a szakemberektől egyaránt. Noha egy gyereket valóban megviselhet a válás, a bántalmazó szülővel való együttélés még ennél is nehezebb. 

A gyerekek biztonsága ilyenkor mindig elsődleges fontosságú, így ilyen esetekben az anya nem azzal tesz jót, ha elkerüli a válást, próbálja “egyben tartani a családot”, hanem azzal, ha biztonságos környezetet teremt a fejlődésre. Ugyanígy a hatóságok –rendőrség, gyámhatóság, bíróság – is akkor támogatják leginkább a gyerekek fejlődését, ha tájékozódnak a bántalmazás természetrajzáról, azonosítják a nem-bántalmazó szülőt, és minden támogatást megadnak neki, hogy biztonságba helyezhesse a gyermekét.

Ha ez nem történik meg, akkor előfordulhat, hogy a gyerek maga menekül el, és ha nem is költözik el, ideje nagy részét az utcán töltheti, ahol könnyen rossz társaságba kerülhet. Így járt Bacsi Norbert is, akinek a történetéről nemrég számolt be az Index.

Gyerekként semmi meglepő nem volt abban, ha megjelentek nálunk a rendőrök

– mondta korábban lapunknak a férfi, aki ekkor mindvégig abban reménykedett, hogy édesanyja egy szép napon kilép a bántalmazó kapcsolatból, és akkor minden megváltozik. Nem így lett.

„Amikor elváltak a szüleim, azt hittem, hogy minden jobbra fordul, de éppen az ellenkezője történt. Édesanyám megismerte az új párját, aki szintén egy alkoholista, börtönviselt, erőszakos férfi volt. Ketten együtt még inkább lezüllöttek, így én az időm nagy részét az utcán töltöttem.

A szereknek köszönhetően végre nem szorongtam, úgy éreztem, hogy ez az a boldogság és szabadság, amit egész életemben kerestem” – mondta korábban Norbi, aki nem kevesebb, mint húsz évig volt a kábítószer rabja. Végül a hit, és a rehabon tapasztalt támogató környezet segített neki túllendülni a nehézségeken. Példája bizonyítja, hogy még a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút.

Kérjük, ha olvasóink közül bárki tapasztalt akár áldozatként, akár szemtanúként párkapcsolati erőszakot, ossza meg velünk történetét, hátha, az másoknak is segít!

(Borítókép: Jákob Bálint / Index)