Kelenföld: ürüléktől bűzlő zaklatók és gyújtogatók

Az Örs vezér teréről szóló riportunk után számunkra is meglepő módon a legtöbb levelet a kelenföldi pályaudvarról kaptuk. Elsőként egy 45 éves férfi története következik:

Velem a nyáron történt, hogy a kelenföldi pályaudvaron zaklattak. 45 éves férfi létemre halálfélelem és rettegés töltött el, amikor a jegykiadó automatánál és a jegypénztárnál próbáltam vonatjegyet venni az aluljáróban, és odajött hozzám előbb egy, majd egy másik fiatal kéregető. Az elsőt elküldtem, hogy nem tudok pénzt adni. De amikor a második odajött, elkezdett fogdosni, és miután elküldtem, hogy hagyjon engem békén, elkezdett szidalmazni és fenyegetni, majd hangoztatta, hogy üssem meg nyugodtan, ha nem tetszik. Mindezt fényes délben, a bekamerázott kelenföldi pályaudvar aluljárójában, a vasúti jegypénztárnál, az M4 metró lejáratánál történt. Miután elkezdtem futni kifelé az aluljáróból, kiabálva, hogy segítség, utánam futott és tovább szidalmazott. Szerencsére korábban láttam a lépcső mellett parkolni egy rendőrautót, és a távolban a járőröket is megláttam. Feléjük indulva már nem követett a zaklató alak, hanem elindult sietve a villamos végállomása felé. A rendőröknek megmutattam a zaklatót távolról, de mivel indulóban volt a vonatom, nem tudtam feljelentést tenni. A rendőrök megígérték, hogy utolérik a villamost a következő megállóban, és megkeresik az illetőt. Az a szomorú az egészben, hogy mindez fényes délben, bekamerázott közterületen, rendőri jelenlét mellett történt. Hová fajultak a dolgok? Ott tartunk, hogy bizonyos területek Budapesten „No-go” zónává váltak, már nemcsak nők és gyerekek, de felnőtt férfiemberek számára is.

K. Zsófia 18 éves, minden egyes gimnáziumi napján a kelenföldi vasútállomásra érkezett meg és onnan is indult haza. 

Körülbelül három éve még a helyzet tartható volt, régebben is voltak ott hajléktalanok, azonban azok sokszor csak zenészek vagy éppen olyanok, akik látványban valóban csúfítják az egész miliőt, azonban félni nem kellett tőlük. Viszont azóta a helyzet tarthatatlan: ha Őrmező felől indulunk, egészen a metróhoz le, még rendben van a helyzet: lányként – sokszor 12-13 éves lányokat is –rendszeresen szólítanak le ürüléküktől bűzlő, láthatóan a nap 23,5 órájában ittas alakok, tesznek megjegyzéseket a kinézetükre. Itt a két végletet említeném: hova és micsodát dugna be, vagy milyen ocsmány is az ember; és itt még „csak” 15-20 métert sétáltunk, de legalább nem „tartozol” senkinek. Az aluljáróban megtalálható minden és mindenki: beteg kisgyerekeknek gyűjtő „önkéntesek” – akik nyilvánvalóan elfogadnak egy szál cigarettát, ha nincsen nálad pénz; hajléktalan, bedrogozott fiatalokból álló banda, akiket csak úgy tudsz magadtól távol tartani mindenféle ne nézz rájuk, egyik füleden be, a másikon ki tanács ellenére, hogy megbeszéled, hogy ma éppen hány szál cigiért vagy mennyi pénzért cserébe hagy ott. És amennyiben pénz kell, nincs olyan, ami szent: a fülhallgatót kiveszik a fülünkből, táskánkat kicipzározzák, zsebembe belenyúlnak-viccelődnek: mutasd a melled, és MEHETSZ. Mintha csak a reptéren lennél, valami biztonsági ellenőrzésen… BKV-automatától visszajárót ne is várj – hamarabb elveszik, mint mielőtt leesne… 

A metróra nem kell jegy vagy bérlet, ha úgy nézel ki, mint ők – azonban ha nem tudtál jegyet/bérletet venni, mert az egyetlen működő automata előtt (is) a hajléktalanok nemi életet élnek, az embert visszaküldik, viszont őket onnan el nem.

Bandaháborúknál a rendőrség pajzzsal, illetve gumibottal érkezik, azonban sokszor a rendőrök elmondása szerint be se viszik őket, mert nekik kell utánuk takarítani az autót. És őket is teljesen megértem, de ez a helyzet így tarthatatlan.

Utóbbi időben csak kerülőúton közlekedem, és ez régebben sem volt másként: ha nem a barátnőimmel mentem, inkább késtem, vagy hamarabb indultam, hogy a 25 perces út helyett 50 alatt érjek be, csak egyedül ne kelljen végigmennem…

Péter napi szinten jár a pályaudvaron, ott megy el reggel és délután, munkába menet és munkából jövet is használja a csomópontot: az elővárosi vonatot éppúgy, mint a metrót, időnként az 1-es villamost. Volt ideje és lehetősége „élményeket” gyűjteni. Szerinte az utóbbi időben javulás látható a környéken.

Kelenföld tényleg rossz volt még néhány hónapja. Kéregetők, drogosok. Nem létező alapítványnak adományt gyűjtő „szimpatikus” fiatalember, akinek ha nem adtam pénzt, elkezdett szitkozódni. Olyan is volt, hogy egy drogosnak (aki, teszem hozzá, vadonatúj Nike cipőben volt) nem adtam pénzt az aluljáróban, és a vonatig követett, szidott. A bérletet vásárlókat is zaklatták az agresszív drogosok, én a legtöbbször csak egyszerűen elküldtem őket, hogy nem tudok adni. De azóta nem tudom, mi történt; kitakarították? Hónapok óta minden rendben. Az elmúlt hónapokban kb. senkit nem látok ott, csak utasokat, esetleg egy-két fiatal drogos teng-leng, de nem vészes. Vagy csak nekem van szerencsém, vagy nyár van, és ilyenkor máshova mennek? 

 L. Gergő azt írta nekünk, hogy szívesen fogad bárkivel, hogy lehet, hogy az Index nagy cikksorozatát követő felháborodást követi néhány látványos intézkedés, de az Örsről kiszorított bandák fogják magukat, és egy pillanat alatt átteszik máshová a székhelyüket. 

Ahogy az Örsről, úgy Kelenföldről, de az egész országból látványosan hiányoznak a rendőrök. A bűnözők, illetve a bűnözni kívánók most már realizálták is ezt. Érdemes megnézni, micsoda anarchia uralkodik most már az utakon, nap mint nap láthatunk elképesztő videókat, és micsoda bűnbandák uralják a köztereket. Tudják jól, hogy megtehetik, mert nincs rendőr, aki nyakon csípné őket. Na és hol vannak ezek a hiányzó rendőrök? Hát egy nagy részük a déli határ mellett őrzi évek óta most már a kerítést, oda lettek átcsoportosítva. És ez a nagy rendetlenség lett ennek az ára.

 Noémi szerint egyre romlik a közbiztonsági helyzet Budapesten.

Az elmúlt négy évben minden reggel ugyanarra járok dolgozni. Kelenföld–metró–Kálvin–Deák tér Az elmúlt öt évben az öcsém a BKK-épület zöldségesében dolgozott az Örsön. Szinte minden héten mentem hozzá, de az elmúlt egy évben inkább átmentem autóval a teljes városon, fél óráig kerestem parkolót, de nem vagyok hajlandó metróval menni. A két útvonalban az a közös, hogy félelmetes lett. A kelenföldi aluljáró vasútállomás felé eső oldalán kb. egy éve gyakorlatilag lehetetlen a közlekedés és az aluljáró használata. Négy-hat főről beszélünk, agresszívek, rettenetesen büdösek és zaklatnak bennünket. A Kálvin ugyanez, a villamoson legutóbb a Deák tér felé halálfélelmem volt, őrjöngött egy fiatalember, aki éppen a Deák térre tartott tovább őrjöngeni. A Deákon a Príma üzletbe lassan nem tudok bemenni, folyamatosan ott ólálkodnak, a Király utca elején hőbörögnek, zaklatják a járókelőket, remeg kezem-lábam, miközben a Príma előtt várom, hogy zöldre váltson a gyalogoslámpa, és átérjek a villamoshoz, főleg, ha nincs tömeg. (Ami most, a turisták hiánya miatt nincs.) Egyedül állva számtalanszor kell hadakoznom velük, hogy hagyjanak békén. Tarthatatlanná vált a helyzet a város több pontján is, és számomra teljesen érthetetlen, hogy miért nem történik valami. Aki ittasan vagy drogosan problémát okoz, miért nem lehet jogi úton számonkérni? A tilosban parkolást pl. a Király utca elején négy-hat perc alatt bírságolják. Szörnyű látni, hogy milyen állapotok uralkodnak, és a legszörnyűbb az, hogy lassan inkább home office-ban otthon maradok, mint hogy bemenjek a Deákra dolgozni. Teljesen nonszensz.

Több e-mail-címre is jeleztük már ezeket, de sajnos nem jött megoldási javaslat, vagy legalább egy megnyugtató válasz azzal kapcsolatban, hogy dolgoznak a jogi és egyéb megoldáson. Értelmes, felnőtt adófizetők vagyunk, felfogjuk és tudjuk, hogy mindenkinek vannak jogai, és igenis tartózkodhat közterületen, bármennyire is hihetetlen, ahogyan viselkedik. A baj az, hogy olyan, mintha a város vezetését ez nem érdekelné. Hihetetlenül csalódott vagyok.

Annál is inkább, mert előtte Újpesten éltem, ahol megtapasztalhattam, hogy évek alatt szépen letisztult Újpest-központ, éjszaka akár busszal is járhattam haza, nem ért semmilyen atrocitás. Élhető, kellemes kerületté vált Újpest. Aztán Budára költözve ugyanez volt igaz, de sajnos kb. egy éve egyre több olyan hely van a városban, ahová egyszerűen nem merek BKV-val menni. És sajnos az Örs ugyanilyen lett. Az öcsém ezért inkább eljött a munkahelyéről, mert a napi hadakozás ezzel a csapattal egyre kellemetlenebb és fenyegetőbb lett. Azóta sem ő, sem én nem megyünk az Örs közelébe sem.

Tamás a pályaudvartól hatszáz méterre lakik, saját bőrén tapasztalja a környék biztonságát. 

A pályaudvar előtti téren pár perc után inzultálják az embert. A minap egy ismerőst vártunk az egyik buszmegállóban, amikor fiatalok egy csoportja nagy hanggal, a tér szemetesládáit leszedve, összegyűjtve azokat meggyújtotta. Hétköznap, fényes nappal, ott, ahol pár éve még Budapest új központját tervezték, ahol Magyarország harmadik legnagyobb bevásárló- és szolgáltatóközpontját építik. A helyi rendőrök, polgárőrök mintha homokba dugnák a fejüket, ahogy rendbontást látnak, elnyomják a cigijüket, és villámgyorsan eltűnnek a metróaluljáróban. A környékre nagyon sok fiatal költözött az elmúlt időszakban, és itt is, ahogy az Örs vezér terén is jellemző kép, amikor fiatal anyák leszegett arccal, villámléptekkel mennek a dolgukra, mert nem érzik biztonságosnak a környéket. 

Nyugati pályaudvar: az Isten óvja Magyarországot

Marczy szerint szinte minden pályaudvaron olyan a helyzet, mint Kelenföldön. Levelében úgy fogalmaz, „nem lehet Budapesten két sarkot menni anélkül, hogy kéregetőkbe ne botlanék. Szinte az összes aluljáróban és környékén átható húgyszag terjeng.”

A Nyugatiban, a Keletiben, de Kelenföldön sem tudok már lassan úgy jegyet venni, hogy ne álljon mellém valami gyanús alak. És ez a járvány kitörése óta, ha lehet, még rosszabb lett. Ráadásul vannak köztük látszólag erejük teljében lévő fiatalok... Szóval az Örsön a helyzet szerintem nem rosszabb, mint a Nyugatiban, de nem is jobb. Nem vagyok szociális intézmény, hogy mindegyikükön segíteni tudjak – ez a helyzet akkor is, ha tényleg személyes tragédiák állnak egy-egy ember utcára kerülése mögött. Még rosszabb az, amikor ezek az emberek felszállnak a villamosra, koszosan, büdösen, mosdatlanul, és utána egy fél óráig bűzlik az egész villamos. És hiába mondom nekik, hogy szaguk van, és ki tudja, mit szedek össze tőlük, még nekik áll feljebb (...) Szóval számomra nem feltűnő az, ami az Örsön van, mert az összes pályaudvar és aluljáró egy hajléktalantanya... 

K. Tamás szerint a Nyugati, de különösen az aluljárója mindig is külön világ volt, de az utóbbi időben a felszíni része is is megváltozott. A Blaha pedig mindennél rosszabb lett.

Mindenhol, szó szerint mindenhol hajléktalanok, drogosok, drogárusok, kisebbségiek, akik bárkibe belekötnek, ordibálnak, szemetelnek, csapkodnak. Az aluljáróban a két cirkáló rendőr, akik jó dolgukban sétálgatnak, ahogy látom, semmit nem érnek. Ahogy észrevettem, a villamosmegálló is katasztrófa. Azt kellene megérteni végre, fel lehet újítani akármilyen csilivili módon egy épületet, teret, ha a problémás elemek miatt veszélyes vagy elviselhetetlen. 
A Blaha Lujza tér eddig sem tartozott azon terek közé, ahol az ember több ideig tartózkodott, de az utóbbi másfél évben még annál is rosszabb lett. A Blaha mögötti első mellékutcában lakom, ott is necces, de amint a Rákóczi útra kifordulok, mintha egy harmadik világbeli helyen lennék. Az aluljárók lejáratánál mindenhol hajléktalanok fekszenek a saját vizeletükben vagy székletükben, vagy épp könnyítenek magukon. Ennek nyomai jól látszanak az utcán is. A töménytelen mennyiségű szemétről már nem beszélve, amelyek között sokszor olyan használati tárgyak is felbukkannak, hogy egy bolhapiacon nincs ilyen kínálat. Átható, tömény vizeletszag leng körbe mindent. A lépcsőkön is állandóan ülnek vagy a hajléktalanok, vagy a bedrogozott, ittas, semmi-dolgunk-nincs kisebbségiek. Utóbbiak az aluljáróban, a BKK-automatáknál, a buszmegállóban, a Lidl előtt vagy csak egyszerűen az utcán bandákba verődnek, és jó párszor kéregetnek vagy belekötnek a járókelőkbe. A buszokra is felszállnak, ahol ordibálással vagy csapkodással fejezik ki magukat. Egyszerűen tarthatatlan a helyzet, de bármelyik forgalmasabb térre megyünk, ez a helyzet. Talán egyedül már csak a Kossuth tér maradt olyan, ahol az ember biztonságban érzi magát. 

 Csabi levelében „segítőkész hajléktalanokról” ír. 

A legtöbb bevásárlóközponthoz közeli kültéri nagy parkolóban esetenként hasonló alakok tűnnek fel, mondván, segítenek parkolót találni az épp érkező autósnak. Alapvetően jó szándékkal. Jó néhány éve történt, hogy nap mint nap vettem fel a barátnőmet a Nyugati téri parkolóban munkaidő után. Egyik alkalommal jó szándékúnak tűnő figura invitált egy parkolóhelyre, melyet magam is láttam, hogy szabad, mivel a parkoló bejárata mellett volt. Leparkoltam, és az autóban maradtam, mire az illető jött pár perc múlva a kocsihoz, nyilván jutalmat/fizetséget várva a segítségért, melyet én figyelmen kívül hagytam. Erre ő mérgében megpróbálta feltépni az autó ajtaját, hogy revánsot vegyen rajtam. Tudatosan az ajtókat korábban bezártam. Arra jött néhány hasonló jellemű figura, akiknek pár szóban elújságolta a történteket, majd erősítésként ők is közeledtek fizetséget követelve. Na, ezt már nem vártam meg, indítottam az autót, és elhagytam a helyszínt.

Zsuzsa hosszú levelében azt írja, hogy a Nyugati pályaudvarnál is hasonló a helyzet, mint az Örsön. Két évvel ezelőtt meg is ütötték őt a téren. 

2019 januárjában egy zavaros tekintetű, de jó fizikumú, jólöltözött hölgy kért tőlem pénzt gyógyszerre. Miután nem adtam neki, többször is megütött. A járókelők védtek meg. Két kis fiatal rendőr posztolt a téren, úgy tettek, mintha nem is látták volna.

Belváros: félmeztelen nappalok, kritikán aluli esték

Attila azzal kezdi levelét, hogy azon szerencsés emberek közé számítja magát, akik hetente ugyan egyszer, de megengedhetik maguknak, hogy kétezer forintért vegyenek kávét a Deák téren található híres amerikai kávézóban.

Az utóbbi időben, mondjuk tavasztól, a melegebb idő beálltával kitelepült egy kedvesnek nem nevezhető, kb. 10-15 főből álló csapat a Deák térre. Jellemzően félmeztelenül, de mindenképpen mezítláb, max. egy papucsban szoktak egymással verekedni, üvölteni. Általában ebédidő környékére már abban az állapotban vannak, amikor eljön a filmszakadás, és mámoros jókedvüket átveszi a pihenés ideje, ilyenkor a környező padokon, földön, bokrokban szundikálnak. Mivel ezek a helyek többfunkciósak, ezért fel sem kell kelniük, hogy könnyítsenek magukon, pisi-kaki, minden játszik. Általában kannás bort szoktam náluk látni, de van, mikor herbáloznak, vagy ami jön. Tavaszt megelőzően úgy láttam, hogy az aluljáróban húzták meg magukat, természetesen a Covid-előírásokat szigorúan betartva, egymástól másfél méterre, „maszkazállon” pózban voltak iszonyúan betépve. Akár cserélődhettek is időközben, azt nem tudom, mert a kosz általában jótékonyan fed, de a létszám stimmel. Vélhetően magyarul beszélgetnek (üvöltenek) egymással, és eddig is elég feltűnőek voltak, de egy pár hete nagyon elszemtelenedtek. Kéregetnek, a csinosabb lányok valagát próbálják megfogni, üvöltve kérnek pénzt, de ha csak egymással beszélgetnek, már az is felér egy kiadósabb zaklatással a szagok és az állapotuk miatt. 

 Norbert heti kétszer megy be a Belvárosba, az Astoriát, a Deák teret, illetve a Madách teret érinti.

Az a mennyiségű hajléktalan és drogos kéregető, amivel találkozik az ember, egyszerűen elviselhetetlen. Fényes nappal sem tudnak normálisan viselkedni, de amikor eljön az este, na, az kritikán aluli. A Madách téren nem tudunk meginni egy sört a cimboráimmal úgy, hogy ne jöjjenek oda a parkolást „segítő”, fogatlan, retkes fiatalok kéregetni. Nem vagyunk szívbajosak, és egy másodperc alatt elküldjük őket a francba, de nagyon sok, csak nőkből álló társaság is van, akikkel nem ez a helyzet. Hozzáteszem, ezek a parkolást „segítő” emberek az összegyűjtött pénzből a Gozsduhoz közel letelepednek, és belövik magukat fényes nappal...

 Anita korábban a Kálvin térnél dolgozott.

Inkább kerülővel jutottam el a munkahelyemre, mint hogy egy az egyben, a legrövidebb úton mentem volna. Hajléktalanok ültek a lépcsőknél. Többnyire alkoholos/drogos állapotban. Nemegyszer láttam, hogy nagy ívben vizelnek a járókelőkre, vagy épp mást űrítenek nemi szerveikből. Reggelente nagy szarkupacok voltak pl. az OTP előtt. Undorító volt az egész. Ez volt az egyik ok, hogy munkahelyet váltottam. 

 Judit kisgyermekes anyukaként osztotta meg tapasztalatait az Index olvasóival. 

Ennyire brutális helyzet még nem tapasztalható a Jászain és a Corvin-negyednél, de megérne figyelmet szentelni rájuk is. A Jászaira tartva a Pozsonyi úton reggel fél 8 körül még teljesen kihaltak az utcák, egy-két rakodó teherautótól eltekintve. Engem egyik hétköznap reggel szólított le egy csöves alak, szép hölgyem, kenyérre kérek, aztán amikor szó nélkül továbbmentem, én voltam a „f@szszopó magyar kurva”. Ennyiért még nem írnék, mert ez sajnos mindennapos, de elkezdett követni, és jobbnak láttam a Jászai térig tartó kb. 150 métert futva (!) megtenni. 

A Corvin-negyednél, a belvárosból kifelé tartó metrópótló busz megállójában leszállva konkrétan bokáig a sz@rba-húgyba érkezel. Az aluljáróban állandósult matraclakók, a bevásárlóközpont előtt kétes alakok. Ez van egész Budapesten. Elkeserítő.

Csaba szerint pontosan ugyanez a helyzet a Lehel téren az aluljáróban és a Dózsa György úti metróaluljáróban is, mint az Örsön.

A Dózsán még rosszabb a helyzet. Ami ott folyik nap mint nap, az borzalmas, és hiába lett jelezve minden fórumon, semmi nem történik. Légy szíves minél több cikkben foglalkozzatok a témával, hátha észbe kapnak az illetékesek. Nem hiszem, hogy embereknek rettegni kelljen az alkoholista drogosoktól!

 Tamás szerint az Örsön tapasztalható állapotokon már most túltesz a Blaha meg a Nyugati. 

Az Örs mindig is egy kalap szar hely volt, tíz éve és húsz éve is. A területrendezés semmit nem oldott meg, a lakosság nagy része ugyanúgy lumpen. 15 éve az idejövő holland cserediákok mobilját az első nap elvették már az aluljáróban a cigók, és késsel megfenyegették őket. És ez általános volt teljesen, rengeteg ilyen eset volt. Kérdezem én, hogy Budapest ilyen „frekventált” részein a rendőrség miért nincs jelen nagyobb erőkkel vagy katonákkal? Számos budapesti csomópont van, ahol ugyanez a helyzet, mégsem látok több rendőrt. És nem csak este, nappal sincs biztonságérzete az embernek ezektől a szarháziaktól. Miért nem lehet ezeket a szarháziakat összebaszni mindennap, hogy véreset hugyozzanak? A kutya se sajnálná ezeket a geciket. Amúgy kicsit vicces, hogy most csodálkoztatok rá az Örsre meg erre a helyzetre, eddig hol éltetek? Egyébként szerintem a Blaha és a Nyugati szarabb, hogy csak a belvárost említsem.

Katalin a Kálvin tér Ráday utca előtti részén szerzett tapasztalatai miatt írt az Indexnek.

A felújított téren a városlakók számára egy virágszigetet körülölelő, üldögélés céljából kialakított kőburkolatát szinte teljes egészében hajléktalanok vették használatba. Ez éjszakai, átmeneti pihenés esetén talán nem jelentene gondot, de vannak olyanok, akik a nap 24 órájában ott időznek, és állandósult önkívületi állapotukból adódóan közerkölcsöt sértő hiányos öltözékben végzik összes tevékenységüket az amúgy a gasztroturizmus egyik fővárosi központjaként emlegetett utca torkolatában. Az „összes” alatt a biológiai szükségletek is értendők. Ugyan fizikai agressziónak a téren nem voltam szemtanúja, de a nem kevésbé elhanyagolható verbálisnak igen gyakran. Mint ahogy annak is, hogy a közterület-felügyelők hetente egyszer megjelennek, a virágsziget lakói körül felmossák a díszkövet, majd távoznak. Elég sok országban megfordultam már, de hasonlót egy főváros szívében sem láttam. Csak remélni tudom, hogy még többségben vagyunk azok, akik számára a fentiek a hétköznapok nem természetes velejárói, és nem keverjük össze az empátiát azzal, hogy a hangtalan többséget látványmássággal traumatizáljuk vagy félemlítjük meg.

 Szintén a Ferencvárosból jelentkezett Ákos. 

Én a Boráros tér környékén lakom, itt is hasonlókat tapasztalok. A híd pereme alatti terület végig a hajléktalanok vécéjeként szolgál, az utcánkba is rendszeresen járnak be nagyobb dolgukat végezni fedél nélküliek, volt, hogy a környező lépcsőházakban bent (!) is megtették ugyanezt. Amikor a rendőrök néhanapján elzavarják őket a térről, arra ébredünk, hogy hajnalban delíriumban az utcákban kiabálnak, kukákat borítanak fel. A 2-es megállójában folyamatos az agresszív kéregetés és abuzálás, bár én fiatal férfi vagyok, engem is kellemetlenül érint, de a párom elé mindig lemegyek, ha villamossal jön haza estefelé.

Olvasóink az elmúlt napokban a főváros újabb és újabb forgalmas csomópontjainak közbiztonságáról, köztisztaságáról írtak az Indexnek. Mivel cikkeinkre hivatalos választ a rendőrségtől nem kaptunk, csütörtök délután újabb megkeresést küldtünk, most már több budapesti közterületről, ahol hasonló állapotok uralkodnak, mint az Örsön. Ahogy hivatalos választ kapunk, közzétesszük. Továbbra is kérjük olvasóinkat, hogy osszák meg velünk tapasztalataikat a közbiztonsági, közegészségügyi szempontból kifogásoltnak tartott közterületről. Leveleiket, fotóikat az indexugyelet@mail.index.hu címre várjuk.

Szerkesztőségünk vállalja, hogy Budapest legdurvább közterületéről önálló nagyriportban számol be.

(Borítókép: Hajléktalanok hálóhelyei mellett haladnak el a járókelők a főváros V. kerületében a Deák téri aluljáróban. Fotó: Jászai Csaba / MTVA / Bizományi)