Napok óta megállíthatatlanul özönlenek az olvasói észrevételek szerkesztőségünk e-mail-címére. A főváros közterületein uralkodó áldatlan állapotok megítélése hosszú évekre visszanyúló politikai aspektussal is rendelkezik, hisz nem eldöntött tény, hogy az utcai hajléktalanság, illetve a drogos rendbontások jelenségét szociálpolitikai vagy rendészeti eszközökkel kell-e elsősorban kezelni.
A szlöm (angolul slum) kifejezés egy adott nagyváros leromlott állapotú részét jelenti. A szlömösödés egy sajátos, lefelé húzó spirális, szelekciós folyamat, melynek öngerjesztő kísérőjelensége a társadalom perifériájára szorult csoportok összeverődése, tartós jelenlétük miatt az épített környezet folyamatos romlása, a közösségi szegregáció, végül pedig a gettó kialakulása.
A budapestiek mindennapjait megkeserítő Örs vezér téri, Nyugati pályaudvari vagy épp Blaha Lujza téri atrocitások arra világítanak rá, hogy Budapest sem képes kivonni magát az európai és amerikai metropoliszok szlömösödési folyamataiból, noha az amerikai filmekből ismerős kiterjedt nyomornegyedek a fővárosban még nem jöttek létre.
Bár a társadalmi mobilitás, az életminőség, a bérek alakulása és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából Budapest évtizedek óta már-már károsan erős szívóerővel rendelkezik, most megmutatkozott az érem másik oldala is. Diána nevű olvasónk sorai arra világítanak rá, hogy mely pontokon jelent előnyt a vidéki élet.
Örülök, hogy debreceni lakos vagyok. Lehet, hogy Budapesten több a lehetőség, és több a munkahely, meg magasabbak a fizetések, de ilyen áron... El kell mondjam, Debrecen sem kis város, de egyedül, éjjel, nőként el tudok jutni A pontból B pontba gyalog anélkül, hogy bárki hozzám szólna. Itt nincs húgyszag sehol, a kéregetők ki vannak tiltva a belvárosból. A padon szoktak tanyázni, főleg este, de a rend őrei egyből megjelennek. Mondjuk itt nincs metró sem, csak villamos meg busz. De azok tapasztalataim szerint (14 éve buszozom és villamosozom) biztonságosak. Remélem, hogy ez így is fog maradni. Csak azt szerettem volna megosztani önökkel, hogy teljesen boldog vagyok, hogy itt élek Debrecenben.
Vidéki lakosként László is megosztotta véleményét, azt írva:
Örülök, hogy végre beszélünk erről. Nem vagyok budapesti, de gyakran utazom át vonattal a városon, így van némi tapasztalatom a Nyugati pályaudvarról és környékéről. Az eddig leírtakkal csak egyet tudok érteni.
Véleménye annyiban tér el Diánáétól, hogy szerinte a probléma már a debreceni Petőfi téren és a vasútállomáson is felbukkant.
Az Index korántsem reprezentatív felmérésében arra kértük olvasóinkat (akik között minden bizonnyal számos, vidéken élő is szavazó is volt), hogy jelöljék meg, tapasztalataik szerint melyik budapesti forgalmas csomópontnál a legkritikusabb a közbiztonsági, illetve köztisztasági helyzet.
Meglepő módon önök nem a drogos fiatalok rendbontásairól elhíresült Örs vezér teret emelték a lista első helyére, hanem a Blaha Lujza teret.
A második a Nyugati pályaudvar lett, és csak a harmadik az Örs, pedig ez robbantotta ki az egész párbeszédet és cikksorozatot. Az a közös bennük, hogy mind a három helyszín aluljáróval és metrókapcsolattal rendelkezik, illetve hogy rémálom áthaladni rajtuk.
A Blaha Lujza tér hosszú évtizedekre visszatekintő szubkulturális légköre már a nyolcvanas évek óta meghatározó, ez az Európa Kiadó zenekar 1982-es szövegéből is visszaköszön: „a Blahán, a Blahán, ott szült meg engem az anyám...”
Azzal, hogy a Fővárosi Önkormányzat hosszas viták és egyeztetések után a tér teljes rehabilitációjáról döntött, a tér közlekedésének megújítása, élhetőbbé tétele mellett egy izgalmas kísérlet nyomon követésére is lehetőséget kínált. Az építkezés befejezésekor, legkésőbb jövő ősszel kiderül, hogy a cikksorozatunkban jelzett kedvezőtlen folyamatok vajon városfejlesztési eszközökkel visszafordíthatóak-e.
(Borítókép: A Blaha Lujza téri aluljáró 2016. február 2-án. Fotó: Ajpek Orsi / Index)