Ismét bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis) született a Szegedi Vadasparkban. Az élesebb szemű látogatók meg is tudják lesni a kicsit az állatkertben – tájékoztatta Veprik Róbert igazgató az MTI-t.

Egy évvel ezelőtt szintén született egy kis mókusmajom, ami akkor nagy meglepetést okozott, mivel a gondozók úgy tudták, hogy egy kizárólag hímekből álló csapat érkezett a vadasparkba a fajmentő tenyészprogram keretében. Utólag aztán kiderült, hogy hiba csúszott a korai nemmeghatározásba, és egy nőstény is a hímek közé keveredett. Most pedig ez a nőstény egy újabb utódot hozott világra.

A Brazília, Peru és Bolívia trópusi esőerdeiben honos mókusmajmok a legjátékosabb majmok közé tartoznak, felnőtt korban is igazi örökmozgók. A Szegedi Vadasparkban egy idős barnafejű pókmajommal, Tóbiással és a talajon mozgó rágcsálókkal élnek együtt, amely társulás a természetben is előfordul. A különböző főemlősök ugyanis sokszor együtt mozognak, valamint őket azért követik a csak talajon élő rágcsálók, mert bizton számíthatnak az általuk földre hullajtott magvakra.

Az egy kilogrammos, negyven centiméter testhosszú, barnás, narancssárgás szőrű mókusmajmok idejük nagy részét a fák ágai között töltik. Harmincöt centiméter hosszúságú farkukat nem használják kapaszkodásra, egyensúlyoznak vele, és bizonyos testhelyzetekben arra támaszkodnak. Főként gyümölcsöket és különféle rovarokat fogyasztanak. A nőstény az esős évszakban hozza világra egyetlen kicsinyét, mintegy 150-170 napos vemhességi idő után.

A bolíviai mókusmajom még nem számít veszélyeztetettnek vadon, de létszáma folyamatosan csökken élőhelyének pusztítása, illetve a vadbefogások miatt. A természetben nagy, akár ötszáz fős csapatokban élnek, amelyek alapját az egymással rokon nőstények jelentik, míg a hímek ivaréretté válva elhagyják a csoportot. Küllemük alapján meglepő lehet, de kifejezetten harcias természetűek, heves csatákat vívnak egymással az erőforrásokért a csapaton belül is.