Az egész település gyászol, miután kiderült, hogy T. Gábor iskolai zaklatás után végezhetett magával. Utóbbit a rendőrség is megerősítette, előbbit a gyászoló édesanya állítja. A szabolcsi tragédiáról újabb részletek derültek ki, Gábor édesanyja, Edina a Blikknek nyilatkozott.

Minek hisztériázzak, az rajtam már nem segít. Én már csak annyit szeretnék, hogy más gyerek ne járjon így. Ja, meg még egy tervem van. A gyerekek szemébe szeretnék nézni, akik ezt tették Gabival. Megkérdezném tőlük, hogy most jó-e nekik. Ki lesz a következő?

– kérdezi az anyuka, akinek 16 éves fia hétfő reggel tűnt el.

Iskolába indult, de az intézménybe már nem ért oda, haza sem érkezett. Telefonját nem vette fel, a rendőrség és családja keresni kezdte. Néhány órával később jött a tragikus hír: Gábort megtalálták, de már túl késő volt.

Holttestére a nevelőapja talált rá. Édesanyja állítja: fiát bántották iskolatársai, cikizték, piszkálták, durva szavakkal illették. Gábor tavaly kezdte Baktalórántházán a szakközépiskolát. Rendészeti szakra járt, rendőr vagy katona akart lenni. Az osztálytársai egy része már akkor rászállt a csendes, visszahúzódó fiúra, a pandémia szinte megváltás volt számára.

Nyár végén már mondogatta, hogy nem szeretne menni. Én és a nevelőapja biztattuk, hogy minden rendben lesz, majd leszállnak róla. Ő csak foglalkozzon azokkal a fiúkkal, akik rendesek vele. Sajnos nekünk sem nyílt meg igazán, így nem tudtuk felmérni, hogy mekkora a gond. Aztán elkezdődött a suli, két nap múlva, pénteken újságolta, hogy szólt az osztályfőnöknek, aki el is beszélgetett a zrikáló gyerekekkel. Gondoltam, így már csak nyugalom lesz. Vasárnap az ebédnél annyit elárult, hogy hombárfejűnek szokták hívni, ami nagyon bántja. Kérdeztük, hogy miért nem szól vissza nekik, erre úgy reagált: nem akarom megbántani őket. Hát ilyen lelke volt a fiamnak

– mondta a napilapnak az édesanya. Hozzátette, szerinte Gábor azért vált a többiek céltáblájává, mert nem tudott igazán jól kommunikálni, frappánsan visszavágni a heccelésekre. Edina felidézte a keresés és a tragédia pillanatait is: akkor kezdett aggódni, amikor gyermeke nem ért haza időben az iskolából.

Éreztem, hogy nagy a baj, soha nem csinált ilyet. Keresni kezdtük, de mintha a föld nyelte volna el. Aztán a nevelőapja találta meg, egy fára kötötte fel magát. Valószínűleg kedd hajnalban vetett véget az életének, nem akarok belegondolni, hogy mit élt át, amíg meghozta a végső döntést. Az iratait eldobta, a telefonját pedig negyven méterre tőle találták meg. Elgondolkoztam, hogy előbb kellett volna az iskola felé lépéseket tennem, de pont ő könyörgött: ne tegyem meg, mert akkor még inkább bántani fogják. Minden szülőnek csak azt tanácsolhatom, ha bajt észlel, ne féljen cselekedni, azonnal lépni kell. Nehogy késő legyen, mint nálunk 

– mondta az édesanya.