Kormánybiztosi kinevezése előtt milyen területen dolgozott?

A közigazgatás előtt több mint tíz évig terepen dolgoztam, felzárkóztatási programokban, majd 2011-től kormányzati szinten vehettem részt az integrációs folyamatokban. Vezettem a Felzárkózási Fejlesztések Főosztályát, amelynek feladata elsősorban az európai uniós programok tervezésének a végrehajtása volt.

2011 előtt nem volt gazdája a kormányzati romaprogramoknak?

Külön volt az oktatási területen romaprogram, külön a foglalkoztatás területén, külön a gazdasági területen. Ugyanakkor az a fajta komplexitás, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen bármiféle kormányzati intézkedés, az hiányzott. Nem volt egy központi, horizontálisan átfogó szemlélet. Most viszont van. És talán ez volt a legfontosabb újítása a polgári kormánynak, hogy komplex szemlélettel külön ágazatot hozott létre, a felzárkózásért felelős államtitkárságot.

Tud-e adatokat mondani arról, hogy amióta a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság (TEF) létrejött, milyen eredményeket értek el?

Fontos, hogy folyamatról beszélünk. 2011-ben indítottunk el olyan folyamatokat, amelyek egymásra épülnek, egymást kiegészítik és erősítik. Az országot 2010-ben nagyon nehéz helyzetből kellett kikormányozni. A gazdasági stabilitás után még hangsúlyosabbá vált a társadalmi kérdések rendezése és a társadalmi különbségek csökkentése. Tehát elindult a tervezési időszak, utána folytatódott a szakpolitika kiszélesítése. A harmadik része az volt, amikor a végrehajtási szakasz megtörtént. Ezután már jöttek az eredmények. Most még koncentráltabb lesz a végrehajtás, és még fókuszáltabbak az intézkedések. Ezek mind hozzájárulnak a társadalmi biztonság és a társadalmi együttélés megerősítéséhez. De mivel számokat kért, nézzük: csak a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság több mint 12 ezer pályázatot kezel. Az ösztöndíjprogramjainkon keresztül több mint tízezer diák tanulását támogatjuk. Másfélszer annyi roma dolgozik most, mint 10 évvel ezelőtt. Nyilván nem mondhatjuk azt, hogy akkor már minden jó, és akkor hátradőlhetünk, mert van még mit tenni. De sokkal lényegesebb az, hogy a pozitív folyamatok kiszámíthatóságot, biztonságot jelentenek.

Mi a következő lépcsőfok?

2019-es megalakulása óta a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság egyik legfontosabb újítása a termelőműhelyek elindítása volt.

Milyen műhelyekre kell gondolni?

A termelőműhelyeknek a lényege az, hogy képzési helyszínként is funkcionáljanak, és emellett foglalkoztatási színterek is legyenek. Olyan tevékenységet végzünk, ami piacképes, és ebből adódóan ők is terméket tudnak előállítani. Miskolcon létrehoztunk egy „házgyárat”, ahol hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatása valósul meg. Ennek azonban sokkal több összetevője van. A „házgyárban” előállított termék olyan technológiával valósul meg, ahol alacsony iskolai végzettségű emberek – minimális átképzéssel – fel tudják építeni a házakat rövid időn, akár másfél-két hónapon belül.

Vagyis a programot más településekre is vihetik?

Igen. Maga a gyártócsarnoki része, ahol a fémszerkezetet hajlítják, Miskolcon van, az összeszerelő üzemeket az ország bármely térségébe el tudjuk vinni, és ott ezáltal munkahelyeket generálhatunk. Annyi megrendelést várunk, hogy már a következő összeszerelő üzem helyét is kijelöltük, méghozzá Ózdon. A másik termelőműhelyünket Tiszaroffon hoztuk létre: egy varrodát létesítettünk, ahol a TEF képzéseihez szükséges munkaruházatokat varrják meg az ott dolgozók. Tehát ezek a projektek egymásra épülnek. A közeljövőben további varroda létesítése a célunk, például az Ormánságban, hamarosan elindítjuk a zöldségfeldolgozó üzemünket, ahol tizenegy önkormányzattal közösen paprikatermesztést végzünk majd: a terveink szerint körülbelül 300 tonna paprikát fogunk feldolgozni, és ebből félkész terméket előállítani. Ez több mint 70 ember foglalkoztatását teszi lehetővé.

Ezek valóban nagyon hasznos programok, azonban ha valaki egy cigánytelepre betéved, még mindig úgy érezheti, mintha megállt volna az idő. Ott mikor lesz érzékelhető az elindult folyamatok eredménye?

Ami szerintem lényeges, hogy az embereknek az élethelyzetén akarunk változtatni. Jelenleg 97 településen fut komplex telepprogram, és ebben a fő cél az, hogy az egyént tegyük képessé arra, hogy saját élethelyzetén változtatni tudjon.

Tehát ne a kormány adja juttatás formájában, hanem hogy idővel önmaga tudjon kilábalni abból az élethelyzetből?

Igen, annál is inkább, mert mi is azt láttuk, hogy ha népszerű dolgot akarunk tenni, és egyszerűen gondolkodunk, és nem a valódi probléma megoldásán, akkor a legegyszerűbb lépés az, hogy veszünk egy házat, adott esetben felújítjuk, odaadjuk a kulcsot az egyénnek, és azt mondjuk, hogy itt van, gratulálunk, használd egészséggel. Ezzel nem oldjuk meg a problémát, mert neki, ha fölkapcsolja a villanyt, akkor a villanyszámlát ki kell majd fizetnie. Ha kinyitja a csapot, akkor ott a víz miatt kell fizetnie. Az élethelyzet-változásra neki is fel kell készülnie. Lényeges, hogy mi nem abban vagyunk érdekeltek, hogy az egyének kiszolgáltatottsága fennmaradjon, hanem abban, hogy az egyén teljes lehetőséget kapjon. A cél az, hogy az egyén képessé váljon saját élethelyzetének javítására.

A foglalkoztatás fontos része az integrációnak. Van-e bármilyen adat, hogy a munkaképes korú romák hány százaléka dolgozik?

Amint már mondtam, 50 százalékkal nőtt a romák foglalkoztatottsága az elmúlt 10 évben. És az is látható, hogy Magyarországon a roma közösségnek több mint 80 százaléka legalább nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Ha a szakképzettséggel rendelkezők arányát nézzük, az már alacsonyabb, 25 százalékra tehető. Van egy körülbelül másfél százalékos diplomás arány, tehát látható, hogy az iskolai végzettség, a szakképesítés, a tudás határozza meg a munkaerőpiaci helyzetet.

16 éves korig iskolakötelesek a fiatalok. Nagy részük bekerül a szakképzésbe, de sokan szakma nélkül kerülnek ki az iskolapadból, és emiatt nem is tudnak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon. Hogyan lehet akár a szülőket, akár a fiatalokat motiválni, hogy egy jó szakmával előrejussanak?

Én azt gondolom, hogy ez két tényezőtől függ. Egyrészt attól, hogy maga az iskola, annak a rendszere mit tud adni. Mit teszünk azért, hogy ő valóban az iskolában maradjon? Most egy nagyon széles és eléggé meghatározó ösztöndíjrendszer jött létre a szakmaszerzéshez kapcsolódóan. Ahogy az Útravaló-ösztöndíj is, hiszen ott is ösztöndíjat folyósítunk, ami akár 20 ezer forintot is jelenthet havonta tanulmányi eredménytől függően. Én azt gondolom, hogy a hátrányos helyzetű gyerek esetében az ösztöndíjak sokasága és mértéke ad egy olyan kellő anyagi biztonságot, hogy idővel az iskolai végzettség megszerzése ne legyen kérdéses a számára. De a legfontosabb tényező minden esetben az, hogy a szakma megszerzése után el tud-e helyezkedni.

Érzékelhető a gazdaságban, főleg az építőiparban, a szakemberhiány. Mennyire lehet a romákat a közmunka világából kiszakítani úgy, hogy a gazdasági piac szereplőivé váljanak?

A közfoglalkoztatás egy nagyon komoly önbecsülés-építő elemként is felfogható. Amikor az emberek elkezdtek dolgozni, akkor elsősorban a saját településük szépítéséért tettek. A legjobb eszköz a társadalom véleményformálására az, amikor látják, hogy egy közösség vagy annak tagja tesz a településért, szépíti, jobbá teszi.

A települések egy része azért „aggódik”, hogy elveszíti a közfoglalkoztatottjait. Részben örül neki, részben pedig azon gondolkodik, hogy mit csináljon, mert a feladatát akkor is el kell láttatnia valakivel. Ez a jövőben feladatunk nekünk is: ennek a rendezése, de ez bizonyítja azt is, hogy van kiút a közfoglalkoztatásból. 

Mennyire fontos ma a cigány társadalomban, hogy egy-egy településen megfelelő roma vezető legyen, aki hatással tud lenni az adott közösségre, és vezetni, támogatni tudja őket egy-egy program részvételében?

Mindenképpen szükséges. Ez hasonló, mint mondjuk a politikai helyzet és a politikai vezetés. Tehát egy országnak a helyzetét nagyban befolyásolja a mindenkori kormány minősége. A roma közösség életében pedig a közösségi élet minősége nagyban függ attól, hogy az, aki közösségfejlesztőként vagy vezetőként megjelenik, mit tesz az adott közösséggel. Szerencsére sokan nagyon jó dolgokat tesznek, tehát van egy fejlődési tendencia. Ugyanakkor még mindig hiányzik az a fajta hosszú távú, egymásra épülő fejlesztés, közösségfejlesztési folyamat, ami professzionalitást eredményezhetne. 

Készül-e a kormány romaprogrammal a következő választásra?

Az elmúlt 10 év azt bizonyította, hogy nem kell etnicizálni dolgokat. Tehát pusztán azért, mert valaki roma származású, nem adunk többet vagy kevesebbet. Mi abban vagyunk motiváltak, hogy az élethelyzetek változzanak. Abban vagyunk motiváltak, hogy a középosztály minél jobban kiszélesedjen, és a roma közösség is résztvevője legyen ennek az egész folyamatnak. Mi a társadalmi mobilitási csatornákat akarjuk még egyértelműbbé tenni és megerősíteni. Képzéssel, foglalkoztatással, lakhatással, közösségfejlesztéssel, tehát ezek összességével tud Magyarország stabil, egészséges, biztonságos és boldog ország lenni. Az elkészült, 2030-ig szóló Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (MNTFS) folytatja az elmúlt 10 év megkezdett intézkedéseit, és megerősíti a további folyamatokat.

(Borítókép: Sztojka Attila. Fotó: Nagy Tamás / Index)